Raffaello és tanítványai elsőként a Stanza della Segnatura terem freskóit készítették el, köztük a leghíresebbé vált Az athéni iskola címűt, mely az európai keresztény kultúrkör szinte összes szimbólumát megjeleníti. A görög filozófiai alapok, a római felépítmény és a keresztény világkép mind-mind megjelenik rajta. Az alkotás középpontjában a görög filozófia legnagyobbnak tartott gondolkodói, Platón és Arisztotelész állnak. Platón felfelé mutat, az égre, Arisztotelész a művet szemlélők felé, a földi valóságra. Raffaello egy képben meséli el azt a transzcendentális felé nyitott, de a gyakorlati problémákat is megoldani képes világképet, amely Európát akkor jellemezte.
Minden kép egy történet is egyben, egy személyes narratíva, amely meg akarja mutatni, hogy az adott ember miként látja a világot. Így van ez Az athéni iskola esetében is. Raffaello magát is belefestette a képbe, ha úgy tetszik, egy szelfivel magát is elhelyezte a történetben. A mester arcvonásai egy mellékalakban fedezhetők fel. Ez az ábrázolás híven tükrözi az akkori ember világképét, a nagy egész egy apró részét. A freskón még tucatnyi ismert kortárs is megjelenik, köztük Leonardo da Vinci és Michelangelo. Raffaello szinte kimondja: ezt az ősi történetet mi magunk írjuk tovább.
Az ember ötszáz év elteltével sok mindenre másként gondol. Mégis él benne a vágy, hogy a saját történetét ugyanúgy elmesélje, mint a cinquecento művészei. Persze az eszközök változtak. Az önkifejezési mód is „demokratizálódott”. Ma már szinte mindenki megteheti, hogy a saját képes történetét megörökítse és az egész világ elé tárja. Ami Raffaello korában a festék és az ecset, az a ma emberének az okostelefon és a szelfibot. A globális turizmus idején most már az sem tekinthető lehetetlen küldetésnek, hogy az ember egyszer a saját szemével is megnézze Raffaello stanzáit. Teszik is szép számmal. Évente több mint ötmillióan látogatnak el a Vatikáni Múzeumba. És milliók készítenek szelfit a freskó előtt. Kép a képben. Egy önálló megjelenítés, amely sok mindent elmond a ma emberéről, a személyes történetéről: „Igen. Itt vagyok. Fontos számomra a múlt.” Mégis az, amiért odament, csak háttér. Az új kép központi alakja maga a szelfit készítő lesz. A kép fókusza ötszáz év elteltével áthelyeződött. A modern kor kis mesterei nem a nagy egész részei, hanem a személyes világuk középpontjai lettek.
Persze senki sem gondolja, hogy a saját szelfije ugyanolyan sokáig fennmarad, mint a freskó, sőt nem is azzal az igénnyel készül. A ma embere megelégszik azzal is, hogy ha a barátok, ismerősök lájkokkal jutalmazzák a személyes sztorit. Aztán a kép idővel elenyészik a sok millió terabyte-nyi hasonló felvétel között, egy felhőtárhelyen. Gyorsan szertefoszló emlékművei ezek a pillanatnak.
