A kor, amelyben ezek a képeslapok születtek, a boldog békeidők voltak. Ötven éve nem volt háború, nagy járványok sem tizedelték már a lakosságot, minden adott volt ahhoz, hogy az emberek képzeletében egy tökéletes kor jelenjen meg jövőképként. Azt gondolták, a technológiai fejlődés majd mindent megold. A legprogresszívebb gondolkodók odáig is eljutottak, hogy a gépek a tudat felszabadításában is jelentős szerepet játszanak majd. Ahogy azt az éra liberális vezérhajójának, a Szabadgondolat című folyóiratnak a hasábjain írták 1911-ben: „A technika forradalma, a gőz, a villany erői, a gépek nemcsak gazdasági változásokat hoztak létre, hanem közreműködtek az új, termékeny s a lelkeket felszabadító gondolatok elterjesztésében is.”
Úgy vélték, hogy a jövő vitái már nem a múlt vitái, nem az alapvető emberi érzések, az emberi lét évezredes véleménykülönbségei lesznek, hanem egy magasabb szinten lévő, szabadabb tudatú, énközpontú ember – természeti törvények felett álló – létértelmezési disputái.
Nem telt el három év, és az a technológia, azok a gépek, amelyek néhány esztendeje még „a lelkeket felszabadító gondolatok elterjesztésében segédkeztek”, emberéletek kioltásának eszközei lettek Przemyślnél, az Isonzónál, Verdunnél, a Somme folyónál és szerte Euró-pában. Az istenített gépek, a jövő zálogai az emberek kezében a halál kísérőivé váltak. Az élet nagy kérdései nem a tudat felszabadításáról szóltak, hanem arról, hogy ha megszólal a síp és rohamot vezényelnek, akkor hogyan lehet túlélni a masingeverek pusztító, gyilkos tüzét.
Talán a hosszú békeévek következménye, talán a nyugati világ önteltségének eredménye, de manapság is egyre inkább úgy tűnik: az emberek egy része a jövőt a mindent eluraló technológiában látja. Úgy vélik: a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a felhőbe töltött tudat majd minden nehézséget megold, mi több, a nem túl távoli jövőben örök életet is biztosít mindenkinek. Legalábbis azoknak, akiknek lesz elég pénze rá. Az embereknek nem kell már semmit sem csinálniuk, mert a gépek mindent elvégeznek helyettük. Nem kell mást tenni, csak magukkal törődni, hátradőlni és begyűjteni az élményeket.
A technológia vallássá lett. A legnagyobb techcégek vezetői pedig előszeretettel tetszelegnek pontifex maximusi szerepben, néha kinyilatkoztatva alapvető létigazságokat. Nem kisebb gondolatokat kimondva, mint hogy a lét valódi értelme a technológia.
Hogy mit hoz a jövő? Azt sem a tech- pápák, sem mi nem tudjuk. Mindenesetre úgy tartják, a történelem az élet tanítómestere. Talán nem véletlenül. Érdemes lenne tanulni belőle.
