A 60-as évek hippimozgalmaiból, majd tömegtüntetéseiből kinövő „68-as generáció” a negyvenes-ötvenes éveibe lépve meghatározó pozíciókhoz, befolyáshoz jutott a tudomány, a kultúra, a média, a szórakoztatóipar stb. területén. Hiába szerezte ugyan meg időnként a politikai hatalmat, a jobboldal nem tudta az elveit, alapvető céljait érvényesíteni; hatalmi pozíciója csak arra volt elég, hogy némileg lassítsa a progresszív ideológiák térhódítását. Így liberalizálódott folyamatosan az abortusz, a melegházasság, a kábítószer-fogyasztás; így burjánzott el az illegális migráció; így váltak jogi kategóriává olyan abszurd megfogalmazások, mint a „gyűlöletbeszéd” vagy a „mikroagresszió”… A baloldal te–ma-tizál-ta a mindennapi életet. Azok a po-li-ti-kusok, közszereplők, akik szembe mertek szállni ezzel, veszélyt jelentve a baloldal hegemonisztikus törekvéseire, totális ellehetetlenítésre, karaktergyilkosságra voltak ítélve.
Trump elnök is gigadózist kapott mindebből, ennek ellenére győzni tudott 2016-ban; ez túlzás nélkül világtörténelmi fordulópont volt. A baloldal azonban természetesen nem adta fel. Amit az elmúlt hetekben a Legfelsőbb Bíróság frissen kinevezett tagja, Brett Kavanaugh kapott tőlük, az minden korábbi, koncentrált ellehetetlenítési akciót felülmúl, ám – és ez biztató – egy vesztét érző, teljesen eszement fenevad tombolásának a jeleit mutatja.
A baloldal (és nemcsak a hőbörgő utcai aktivistáik, de komolynak gondolt szenátoraik is) őrjöngését látva nem győzzük kapkodni a fejünket s levonni az újabb és újabb tanulságokat.
Már ki is jelentették: ha sikerül visszaszerezni a kongresszusi többséget, vádat emelnek ellene („impeachment”), ahogy persze Trump ellen is. Vagyis: a demokraták gátlástalanul szembemennek a választói akarat eredményeivel. Ahogy számos amerikai publicista fogalmazott a közelmúltban: „Ez már nem a nagyszüleid Demokrata Pártja.” Nem Harry Truman vagy John F. Kennedy pártja. Nem a középosztály, a „kisemberek” érdekeit őszintén képviselő párt. Hanem egy totálisan ideológiavezérelt, radikális csőcselék, a média és a techcégek dollármilliárdjaival kitömve, amely a hatalom megszerzéséért semmilyen ördögi eszköztől, egy tisztességes ember hamis megvádolásától, ártatlansági vélelmének semmibevételétől, családjának a tönkretételétől sem riad vissza. Ez nem „mccarthyzmus”, hanem annál sokkal több: tökéletesen idézi a hajdani szovjet forradalmi taktikát.
Félő volt, hogy sikerrel jár ez az aljas boszorkányüldözés. El is mondták: teljesen mindegy, igazak-e a vádak, akkor is el kell pusztítani a jelöltet. És nem csak politikailag; mind Kavanaugh, mind a mellette kiálló szenátorok, Lindsey Graham vagy Susan Collins (egy nő!) is hihetetlen intenzitású és mennyiségű halálos fenyegetést kaptak.
Óriási eredmény a kinevezés. Nem csak azért, mert 1934 óta először van konzervatív többség az USA Legfelsőbb Bíróságán. Hanem azért is, mert az elmebeteg, hataloméhségében és ehhez tartozó totalitárius törekvéseiben már minden álarcát és gátlását levedlett baloldal újabb vereséget szenvedett. 2016. november 8. után 2018. október 6-án is győzött Amerikában a demokrácia. Izgatottan és reménnyel telve várjuk no-vem-ber 6-át, a félidős kongresszusi választásokat.
Borítófotó: Jeszenszky Zsolt (fotós: Kőhalmi Péter)
