Utóbbit mintha hanyagolná is, fejest ugorva a nagypolitikába. Az ellenzéki média által sztárolt helyi politikusra sokan a közelgő országos győzelem előhírnökeként tekintettek, ő pedig örömmel állt bele a pozícióba. A nyögvenyelősen haladó ellenzéki koordináció önjelölt messiásaként gyakorlatilag egyedül igyekezett eldönteni, hogy hol, melyik körzetben ki az esélyes jelölt, kire szavazzanak az ellenzéki szimpatizánsok. Végül ez a produkció finoman szólva sem bizonyult teljes sikernek.
A városi Ki mit tud? győztese Grammy-díjas énekesnek képzelte magát, de aztán jó nagyot koppant – legyinthetnénk slendriánul, ha itt lenne a vége. A választások után azonban a csalódott ellenzéki szavazóknak szükségük volt valamiféle reményre, a szomorúságukban ideiglenesen egymásra találó, ám rendkívül heterogén tüntetőknek kellett a lelki táplálék, amit ismét csak Márki-Zay hozott el nekik. Múlt szombati fellépése, megjelenése éles ellentétben állt korábbi megnyilvánulásaival. Időnként egy céltudatos, ugyanakkor realista, már-már profi politikus villant elő.
Bár korábban sok viccelődésre adott okot Habsburg Györgyére hajazó fizimiskája vagy az ingre felvett kapucnis melegítő, április 21-én már az öltözék és a fazon is egészen rendben volt. Erősen vélelmezhető tehát, hogy az elmúlt hetekben komoly gyorstalpalón esett át, ami persze lehet, hogy már hamarabb elkezdődött, de a tréning most jutott magasabb szintre. Korábban ugyanis az önreflexió teljes hiányáról árulkodott az a fajta narcisztikus fellépés és messianisztikus hit, amellyel mint elefánt a porcelánboltban, beletrollkodott az (addig sem túl sikeres) ellenzéki egyeztetésekbe.
Számos tényező együttállásaként nyerni tudott az időközi választáson, de polgármesterként valószínűleg esélye sem lesz 2019-ben, amit Lázár János masszív április 8-i győzelme, ha úgy tetszik, a februári bukás utáni visszatérése is jelez. Bizonyára ezzel Márki-Zay is tisztában van, s tán nem is zavarja; maga is az országos politikában képzeli el a jövőjét. S mintha ezen elképzelését mások is osztanák. Ugyan semmilyen párthoz nem kötődik formálisan (bár valójában a Jobbik jelölte polgármesternek), magát jobboldaliként határozza meg (ennek valóságtartalmát jelen írás terjedelmei között nincs lehetőség elemezni), ugyanakkor nemcsak baloldali alpolgármestert nevezett ki, hanem összességében is teljesen elfogadottá vált a baloldalon. Kiváló teszt volt a tüntetés, ahol a tömeg előtt is sikerült országosan megerősíteni őt.
Az önmagát túlértékelő, a szerencse folytán pillanatnyi képességeit meghaladóan magasabb polcra került szereplő, némileg talán meglepő módon, de úgy néz ki: nemcsak továbblépni lesz képes, hanem az ellenzék vezetőjévé is válhat. Ha Soros György valóban nem adta fel, hogy az SZDSZ eltűnése után is a magyar politika befolyásos alakítója lehessen, akkor nem lehet kérdés, hogy Gulyás Mártonok és egyéb, valóban menthetetlen elmeállapotú, a szavazók felé szimpatikussá soha nem tehető percemberek helyett Márki-Zay Péter az egyetlen esélyük. Márpedig az elmúlt hetek során látható volt, hogy a nyilvánosság előtt zajló átalakulást és átpozicionálást valaki irányítja, finanszírozza. Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója ehhez azért kevés.
