Például Haraszti Miklós ír egy Magyarországot lejárató cikket. A baloldali német lapok készségesen leközlik (természetesen titkolva az eredeti szerző személyét), majd a baloldali magyar újságok átveszik az írást mint német véleményt: „Lám, ezt gondolják rólunk a haladó nyugaton, azon belül is a leghaladóbb Németországban.” Nem újdonság, 1990 óta így csinálják.
A másik bevált módszer a díjakkal történő becsillogtatás. Rengeteg különböző újságírói elismerés létezik. A legrangosabb a Pulitzer, amelyet több kategóriában ítélnek oda minden évben, kizárólag amerikai újságíróknak. A díjazottakról a Columbia Egyetemen döntenek. Nem fogják kitalálni, milyen irányú elfogultsággal… de, igen. A „kommentár” kategóriában például 31 év alatt összesen öt alkalommal sikerült konzervatív/jobboldali szerzőnek kapnia a kitüntetést.
Az Európai Sajtódíjra az idén Panyi Szabolcsot, az Index munkatársát is jelölték. (Tavaly pedig az Átlátszó.hu csapatát.) A 2018-as átadót történetesen Budapesten tartották, március 14-én. Ki nem találják, hol… a CEU-n. És vajon hány percig kell keresni a díj támogatói között a Soros György-féle Open Society Foundationst? (Panyi végül nem nyert. Bajban is lett volna az Index, ha a címlapon őt is kell méltatni, miközben adott volt a feladat, hogy minden cikknek Kósa Lajosról kell szólnia.)
Vannak színmagyar elismerések is. Például a Gőbölyös Soma Díj. Az utóbbi években olyan kiválóságok kapták, mint Oroszi Babett (Átlátszó), Máriás Leonárd (HVG), Szalai Bálint, Dezső András, Panyi Szabolcs (mindhárom Index), Kasnyik Márton és Ács Dániel (mindkettő 444). Utóbbi odaítélés különösen csodás: a Ferencvárosi Önkormányzatot lejárató cikksorozatért járt, amelyért a lapot időközben jogerősen helyreigazításra kötelezte a bíróság. És hogy honnan érkezik a díj? Nem, nem fogják kitalálni… dehogynem: gazdája a Transparency International, a Soros-hálózat egyik szervezete.
Végül van itt nekünk a Pulitzer-emlékdíj, amelyet Joseph Pulitzer örököseinek az engedélyével alapított Fábry Pál, de semmi köze a valódi Pulitzer-díjhoz. Megkapta már a 168 Óra, az Átlátszó, a HVG, a Magyar Narancs; Aczél Endre, Baló György, Bolgár György, Farkasházy Tivadar, Friderikusz Sándor, Kálmán Olga, Megyesi Gusztáv, Révész Sándor, Tóta W. Árpád… wow, micsoda névsor! Legalább annyira lenyűgöző, mint a kurátorok listája: Bárándy Péter, Győrffy Miklós, Kepes András, Rangos Katalin… Az objektivitás igazi fejedelmei. És hogy ebben a bekezdésben is legyen egy „nem fogják kitalálni…” mondat: na, ki kapta az idén az elismerést? Földes András, az Index újságírója, a migránsok tengeri kalandjait bemutató videójáért. A Pesti Srácok igen találóan migráns-szerelmes költészetnek nevezi az alkotásait, de a „Földesmesék” is közszájon forog. Vagyis az ő történeteinek, inter-pretációinak nincs sok köze a valósághoz.
Az Index címlapon hozta a hírt: Földes András Pulitzer-díjat kapott. Mintha az igazi Pulitzerről lenne szó. A fake news, az álhírek tökéletes példája. Most meglepődtünk. Ja, nem. A balliberális sajtó évtizedek óta remekül legitimálja önmagát díjakkal, kereszthivatkozásokkal, vállveregetésekkel.
De tulajdonképpen mi vagyunk a hülyék. Miért nincs(enek) hasonló elismerés(ek) a jobboldalon? Miért nincs még Herczeg Ferenc-emlékdíj? Vagy Kristóf Attila-díj a Valóságot Bemutató Újságírásért? Miért nem díjazzuk kellően a jobboldalon is a kimagasló újságírói, publicisztikai tevékenységet?
