Romániában most áll a bál. A bezzegromán civilek az utcára vonultak, hogy a korrupt kormány ellen tüntessenek – így a haladó narratíva.
Csakhogy a románoknak van egy szólásuk, magyarítva így hangzik: a puliszka nem robban. Az utcára vonuló bezzegcivilek a román titkosszolgálatok hasznos idiótáiként tüntikéznek, merthogy az országban a titokszolgák állam az államban. Megtehetik. Az egyetlen tétel a román büdzsében, amely évről évre exponenciálisan nő, az a titkosszolgálatokra szánt adólejeké. Ezt piszkálták meg a jelenleg regnáló szocdemek. És most a román kék szemű fiúk épp megmutatják Dragneáéknak, hogy hol lakik a román Úristen.
Sajtóértesülések szerint keleti szomszédunk jelenlegi titkosszolgálatainak összesen több ügynöke van, mint amennyi Ceauşescu hírhedt Securitatéjának volt. A köznyelvben újszekusként nevesített ügynökök ma már nem is annyira megfélemlítés, zsarolás miatt, hanem pénzért, előnyökért vállalják a szolgálatot. A technikai eszköztáruk világszínvonalú; nagyon sok román politikus és üzletember lepődött már meg azon, hogy olyan beszélgetésekről „szivárogtak ki” hangfelvételek alapján készített átiratok, amelyekről úgy gondolták, hogy nincs az a kütyü, amellyel rögzíteni tudják azokat. Beépültek a szerkesztőségekbe, hahaha, független sajtó. Ott vannak mindenhol, paraváncégeken keresztül fölözik le a hasznot. Románia semmit sem tanult a saját történelméből, és mindent elfelejtett az átkosból. Ilyenkor üt vissza az, hogy a román kollektív emlékezet számára az 1989 előtt történtek gyakorlatilag vakfoltnak számítanak.
Romániában mégsem félnek az emberek. A titokszolgák lefelé nem nagyon céloznak, legalább a fekete autó nem érkezik. Ha odaütnek, akkor nagykutyáknak ütnek oda (legtöbbször a rivális titkosszolgálat vagy a saját cégen belüli rivális érdekcsoport strómanját lövik ki). És ez találkozik a korrupcióellenes ügyészség (DNA) által mesterségesen táplált társadalmi igazságérzettel; tudtam én, hogy lopott és csalt, másképp nem is lehet itt meggazdagodni, bólint nagyot a kereskedelmi hírtelevízió előtt a háziasszony, miközben ura elé teszi a csorbát. A férje helyeslően kontrázik, a gyermekeiket ez az egész nem érdekli, készülnek Spanyolba.
A titkosszolgálati hatalmi ütközeteket „a paloták harca” tetézi, a félelnöki rendszerben az államfő és a kormányfő között gyakori a kompetenciaharc. Mindezekre ráment az ország. Románia 2018. december 1-jén ünnepli létrejöttének 100. évfordulóját. És úgy van, hogy nincs.
