A XX. században számos médiavállalkozás prosperált. Az embereket érdekelték a hírek, a világ történései, és megvették az újságot, hogy hozzájuthassanak az információkhoz. A tömegek befolyásolása elsősorban gazdasági hasznot hozott. Jött azonban egy technológiai paradigmaváltás: az internet. Egy-két évtized leforgása alatt a tartalom széles körben, könnyen, gyorsan és ingyen elérhetővé vált, s többé senki sem fizet érte. A nagy szerkesztőségek már nem fenntarthatók. Továbbra is százmilliók fogyasztják azonban a médiát, így még mindig érdemes híreket „gyártani”; a tömegek befolyásolásából viszont most már gazdasági helyett elsősorban politikai haszon származik.
A fennálló renddel szemben természetéből fakadóan kritikus, ezáltal hagyományosan balra húzó sajtó mellett a világháló urai, a technológiai cégek is erősen baloldali elköteleződésűek. Alapítóik, vezetőik a patinás amerikai egyetemeken végeztek, ultrabalos szellemben, a 68-as generációból kikerült tanárokkal. A magukba szívott újbaloldali eszmeiség, a liberálisnak vélt, valójában a gondolati szabadságot erősen korlátozó beállítottság aztán továbbterjedt, nemcsak az adott cégek vállalati kultúráján belül, hanem az általuk működtetett, százmilliókat elérő felületeken is. És most bajban vannak.
Az internettel ugyanis egy szellemet szabadítottak ki (ők maguk!) a palackból, és kétségbeesetten próbálják visszatuszkolni. Elveszett ugyanis a tömegmanipuláció kézben tartásának a monopóliuma. A világhálón nemcsak a hagyományos, „hivatalos” híroldalak érhetők el, hanem az alternatív, valóban független tartalomgyártók is megtalálták a helyüket. Hatalmas médiabirodalmak, nagy létszámú szerkesztőségek helyett néhány személyes „garázscégek” is képesek óriási elérést, olvasottságot, nézettséget produkálni. A közönség kíváncsi rájuk, ők pedig nagyon érzik ezt a „Zeitgeist”-ot. A fősodrú médiával szembemenő, az álszent politikai korrektséget elvető szereplők tömkelege jelent meg saját felülettel, YouTube-csatornával, Facebook-csoporttal stb.
Óriási veszélyt jelentenek a nyugati világra az elmúlt két évtized folyamán rátelepedett neoliberális kánonra, a politika, a kultúra, a technológia és a média világát magában foglaló baloldali globalista elit uralmára. A tömegekre erőltetett szélsőséges, életidegen fantazmagóriákkal, a hetvenféle társadalmi nemmel, a szíriai agysebészekkel és egyéb neoliberális kreálmányokkal szembeni immunreakció ereje óriásinak bizonyul. És nem médiakonglomerátumokból érkezik, hanem blogokról, ötperces videókról, néhány soros Twitter-üzenetekből.
Az establishment, ha későn is, de észbe kapott. Különböző indokokkal és eszközökkel, lázasan próbálja elhallgattatni a neki nem tetsző hangokat. Rettenetesen megijedt a demokráciától, miközben továbbra is hangosan, kioktatóan beszél róla. Furcsa, paradox helyzet állt elő: a végtelen szabadság elhozójaként ünnepelt interneten hirtelen a szólásszabadság durva korlátozása is megjelent. És ez a küzdelem zajlik napjainkban világszerte. Az USA-ban, Svédországban, Németországban stb. korlátozni igyekeznek nem csupán a hivatalos médiában megjelenő információkat, hanem az újdonsült nyilvánosságban, az emberek közti közvetlen kommunikációban használatos, mindennapi beszédet is.
És hogy mindez hogyan csapódik le Magyarországon, azzal négy hét múlva innen folytatom…
