Kezdetben ebben a jelenségben a demokrácia kiteljesedését látták a felvilágosultak. Ma már viszont egyre világosabb: a közösségi médiának mind több negatív hatása jelentkezik, ami rossz irányba befolyásolhatja az emberi viselkedést és a társadalmat.
Nehéz napokat él át a világ legnagyobb social mediájának, a Facebooknak az alapítója, Mark Zuckerberg. Kongresszusi meghallgatás, kínos kérdések, zuhanó tőzsdei árfolyam az adatvédelmi botrány miatt. Bár lehet, hogy a bizalom újra helyreáll majd, a Facebook pedig tovább szárnyal, mégis érdemes szemügyre venni a közösségi média nem jogi és gazdasági negatív tüneteit. (Pedig azokból is van bőven: véleményszabályozás, adókikerülés, kétes adatbiztonság stb.)
Ma már egyre több tanulmány foglalkozik azzal, milyen negatív hatása van a közösségi médiának az egyénre. A görcsös lájkvadászat, a „higgye el mindenki, nekem a legjobb” érzés kifejezése, a folyamatos szelfikényszer stresszt és frusztrációt okoz. Pláne azoknál, akiknek nincs saját, hagyományos közösségük.
De a social mediának nemcsak az egyénre, hanem a közösségekre is rossz hatása van. Sokan a társadalom polarizálódásáért is ezt a hálózatot teszik felelőssé. Médiaburkok alakultak ki. Mindenki csak olyan egyénekkel és oldalakkal van virtuális közösségben, akik/amelyek hasonlóan vélekednek a világról. (l.: Mi vagyunk a többség.) Az az érzés alakul ki, hogy az egész világ azt gondolja, amit én.
Ha viszont a virtuális térben találkozik egymással két ellentétes vélemény, a vita sokkal alpáribb, mint ha valós közegben történne. Hisz ennek a nézetkülönbségnek nincsenek non-verbális eszközei, és nincs következménye sem. Egy hagyományos vitában azért az ember kétszer is meggondolja, hogy a szemben álló fél felmenőit emlegesse, mert annak komoly, pofonszerű következményei lehetnek. A virtuális térben ilyentől nem kell tartani, ezért egy egér is simán provokálhatja az elefántot.
Mindezek mellett komoly gond a social media hagyományos közösségekre gyakorolt hatása is. Az emberi közösségekre – mint a társadalom alapegységeire – az a jellemző, hogy tagjai a magánéletükből önként feladnak egy részt a csoport javára. A tagok segítik egymást: munkaerejüket, pénzüket és szabadidejüket a közösség javára fordítják. A közösségi médiában – bár nevében erre utalnak – semmilyen ilyen cselekvés nincs. A lájkok, megosztások, kommentek nem társadalmi cselekvések, hanem egyszerű önkifejezések, persze azzal a látszattal, hogy ezt egy közösségben teszik meg a tagok. A közösségi média egyáltalán nem közösségi. Sőt gyakorlatilag szétveri azokat. Nemrég Chamath Paliha-pitiya, a Facebook egykori alelnöke fakadt ki. Azt mondta, hogy a hálózat nemhogy erősítené, hanem éppen hogy széttépi a társadalmat összetartó szociális szövetet. Így lesz végül a megváltónak hitt szociális médiából antiszociális média.
