A felvetés alapját szolgáló kutatásról azóta kiderült, hogy meglehetősen megkérdőjelezhető módszertan szerint készült, kevésbé finoman fogalmazva manipulatív volt. De ne kanyarodjunk el az Index felvetésétől, mert ahogy a manipulatív kutatás kérdéseiben általában a választ is megtaláljuk, a portáléban szintúgy rálelünk.
Talán puszta véletlen, hogy a szavazati jog korlátozásának a kérdését épp az Index veti föl – amelynek a tulajdonosa azonos egy bizonyos párt birtokosával, amely nemrég szintén bedobta az ötletet. A szavazati jog valamilyen formában való korlátozása, ha politikailag nem is, értelmiségi berkekben régóta népszerű ötlet.
A régi szép időkben a liberálisok kedvenc elfoglaltsága volt az ezen való töprengés, és nyilván annál népszerűbb lett az ötlet a „szürkeállomány pártjának” a köreiben, minél kisebb volt a politikai támogatottságuk a választók részéről. Az Index gyakorlatilag ezt a hagyományt folytatja, és erre a bulivonatra ült fel a Jobbik is, amikor végzettség alapján akarta korlátozni a választójogot. A mucsai nép tudatlan, nehogy már Józsi bácsinak ugyanannyi beleszólása legyen a közügyekbe, mint egy több nyelven beszélő értelmiséginek!
A felvetésnek persze létezik konzervatív változata is, ám az inkább az érdemre teszi a hangsúlyt. Jó pár évvel ezelőtt a Salisbury Review is feltette a kérdést, az amerikai forradalom ismert jelszavának a megfordításával: „Nincs képviselet adózás nélkül.” A lap meg is kapta azon nyomban a „fasiszta” minősítést, hiszen nyilvánvalóan a liberális demokrácia egalitárius alapelveivel ment szembe.
Mintha a honi liberális-jobbikos ötletek nem ezt tennék.
A „műveltségi cenzusra” vonatkozó ötletek nem veszik számításba azt, hogy sokféle tudás létezik – és akkor a bölcsességről még nem is beszéltünk. A józan tapasztalat azt mutatja, hogy a mindennapi – főként fővárosi – politikai buborékon kívül élő emberek talán nem tudják felsorolni az államtitkárokat, de hogy sok esetben bölcsebbek a buborékon belül élőknél politikai ügyekben, az aligha vitatható. Sőt: a buborékon kívüliek politikai ösztönei sokkal élesebbek, mint az értelmiségiekéi és a liberális újságírókéi. Ez egyébként vicces módon épp a manipulatív kutatás felvetésére is érvényes, hiszen az aligha kérdés, hogy vannak Magyarországon szervezetek, talán pártok is, amelyek Soros érdekével megegyező tevékenységet fejtenek ki. Akkor kinek van igaza, a manipulatív kérdés megfogalmazójának, vagy a „mucsai magyaroknak”?
A szavazati jog morális-politikai imperatívuszát azonnal elengedik a liberálisok, amint szembekerül a haladás elvével. Mellesleg minden elvükkel ugyanígy járnak el. Pedig érdekes gondolatkísérlet lenne a szavazati jogegyenlőség módosítása épp az egalitarizmus elvei mentén. Például ha elfogadjuk, hogy a média a negyedik hatalmi ág, és hogy az újságíróknak sokkal nagyobb befolyásuk van a vélemények formálására, mint az átlagembernek, miért nem javasolják a liberálisok az újságírók szavazati jogának elvételét, korlátozását vagy súlyának a csökkentését? – Ha már a közéletben meglévő súlyuk magasan felülreprezentált.
