A jövőbiztosítás – avagy future-proofing – egy tanácsadók által értékesített modell, amelynek célja, hogy megvédje az intézményeket a jövő sokkhatásaitól. Jövőbiztosításon rendszerint a vállalatok által is használt kockázatelemzést értjük, valójában azonban egy olyan megközelítésmódról van szó, amely a viselkedésünk széles körét irányíthatja. Ma már nemcsak a vezérigazgatóknak és a politikai döntéshozóknak kötelességük felkészülni a jövőre, hanem mindannyiunknak. A jövőbiztosítást gyakran úgy állítják be, mint egy mentalitást, amit minden felelős és érzékeny felnőttnek követnie kell. Önsegítő kézikönyvek sora ad tanácsot a szülőknek gyermekeik jövőbiztosításának tudományáról. Az Így készítsd fel a gyermekedet a jövőre című könyv ausztrál szerzője, Kathy Walker szerint a fiatal felnőttek körében drámaian magas az öngyilkosságok száma, és ő egy segítő modellt szeretne megismertetni, mielőtt túl késő lenne. Mielőtt túl késő lenne – ezt a kifejezést használják a leggyakrabban a jövőbiztosítás szakemberei, akik nemcsak a gyermeknevelésben, hanem barátságok és házasságok kapcsán is tanácsokkal látnak el bennünket.
A jövőbiztosítás alaptézise szerint a mai világunkban bevett szokások, gyakorlatok és a jelenleg hasznosnak ítélt tudásunk a jövőben már semmit sem fognak érni. Éppen ezért szükséges gyermekeink „jövőbiztosítása”, hiszen ők már egy olyan világban élnek majd, ami nem is hasonlít az általunk ismerthez. Az elképzelés, hogy a múlt hagyományai a jövő világában irrelevánsak lesznek, a modern társadalom megjelenése és a tudományos gondolkodás elterjedése óta újra és újra felbukkan. Ám az elmúlt évtizedekben a jelen és a jövő közötti kontrasztot sokszor annyira eltúlozzák, hogy a folytonosság és a változás közti klasszikus feszültségből egy tiszta törést vizionálnak.
Gyermekeink jövőbiztosítása helyett inkább jobb munkát kellene végeznünk az oktatásban, hogy olyan gondolkodó egyénekké válhassanak, akik képesek szembenézni a felmerülő kihívásokkal. Ahelyett, hogy megszállottan foglalkozunk a jövő ismeretlen világával, inkább azt kellene jobban megismernünk, amiben most élünk. A jövőt nem tudjuk megjósolni, de a tapasztalatainkból tanulhatunk. Kezdetnek komolyabban vehetnénk a múltunk örökségét és a hagyományainkat. A múlt megismerése sokkal megbízhatóbb útmutatót nyújt, mint a jövőre vonatkozó találgatások.
A jövőbiztosítás úgy működik, mint a freudi énvédő mechanizmus, amelyet a társadalom arra való képtelensége inspirál, hogy komolyan vegye önmagát. Így a jövőbiztosítás megakadályozza a vállalatokat és más intézményeket, hogy a bizonytalanságból lehetőséget kovácsoljanak, valamint megnehezíti a szülők számára, hogy komolyan vegyék a fiatalabb generációkat.
