Jogi diplomával került a Magyar Televízióhoz, ahol rendezőasszisztensként kezdett dolgozni. Két esztendőre rá már rendezői feladatokat bíztak rá. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1988-ban szerzett adásrendezői oklevelet.
Számos magazinműsort és élő adást rendezett, például a méltán legendás Ablak címűt, a televízió első, több helyszínen, több műsorvezetővel forgatott szolgáltató riportműsorát. A műsorok mellett kiemelkedő dokumentumfilmek kötődnek nevéhez, a társadalmi problémákat mindig a kiszolgáltatottak, az elesettek, a kisemmizettek szemszögéből világította meg, rendkívüli érzékenységgel közelítette meg szereplőit. (Titkolt örökség, A mi kis rádiónk, Nővérek várólistán, Ezredes a kastélyban, Határúton.)
Filmjei alapjául mindig konfliktusos témákat választott, komoly műveltsége és alapos háttérmunkája segítette a felkészülést. Forgatás közben figyelme kiterjedt a napi aktualitásokra is, amelyeket beleszerkesztett a készülő munkákba. A nyolcvanas években elsőként készített dokumentumfilmet az 1945-ös német kitelepítésekről. Az Esély-mesék című alkotását a Dialektus Antropológiai és Néprajzi Fesztiválon különdíjjal jutalmazták 2004-ben, Ha lenne egy üvegház című filmjéért a 2005-ös Magyar Filmszemlén a Duna Televízió különdíját vehette át, 2006-ban, szintén a Filmszemlén, a Magyarországon dolgozó kárpátaljai varrónők életét bemutató Cérnaszálon című munkájáért rendezői díjat érdemelt ki.
Az alkotás mellett dokumentumfilmkészítést tanított a Budapesti Kommunikációs Főiskolán.
Barátai csendes, igazságszerető, bölcs emberként jellemezték.
