A muzsika a legkülönbözőbb érdeklődési körű embereket is képes összehozni. Erős kapcsolatokat teremt, hiszen rajta keresztül a lélek nyílik meg, így széles út vezet a meghitt, baráti kapcsolatteremtés felé. A zene az összetartozás láthatatlan szálait szövögeti, szilárd közösségeket kovácsol. Ezt igazolja a bukaresti Ady Endre Líceum, a mintegy háromszáz fős általános iskola és gimnázium tanári és diákközössége, amely évtizedek óta kiemelt figyelmet fordít a zenei oktatásra. Nincsenek könnyű helyzetben Romániában a pedagógusok, a tanterv ugyanis meglehetősen mostoha keretek között teszi lehetővé a művészetek tanítását. Ezt tapasztalta Öllerer Ágnes, a nagyváradi származású, de több mint három évtizede Bukarestben élő zenetanár, aki nagy lendülettel és odaadással nyitja meg tanítványai fülét és lelkét a muzsika titokzatos világa előtt, s inspirálja őket aktív zenélésre.
A pedagógus azt vallja, hogy senkit sem szabad megfosztani a muzsikálástól, s hogy ez ne csak írott malaszt maradjon, Bukarest egyetlen (de mintegy kétszáz éves múltra visszatekintő) magyar oktatási intézményében már az elemiben elkezdik a zeneoktatást. A tanítók és a tanári kar összedolgozása elősegíti, hogy a diákok a gimnázium alsó tagozatán zökkenőmentesen csatlakozhassanak a különböző zenei együttesekhez. Az Adyban kórus és furulyacsoport is működik. A szakember egyik nagy büszkesége, hogy valamennyi tanítvány megtanulja jól fújni a hangszert, ami Romániá-ban egyedinek számít, mert nem zene szakos intézményről van szó.
Itt komoly hagyománya van a zeneoktatásnak, amelyre már Öllerer Ágnes elődje, Sebestyénné Dobó Klára is nagy hangsúlyt fektetett. Ő főleg a népzenét kedvelte. Öllerer Ágnes más irányzatot honosított meg; személyes érdeklődése okán régizene-együttest alapított Lyceum Consort néven, amely 1992 óta huszonöt éven át működött a vezetésével. Az együttes jelenleg már nem létezik ezzel a névvel, de régizene-műhely formájában lényegében ugyanúgy működik, tagjai között találhatók az iskola jelenlegi és volt diákjai. A műhelymunka lehetővé teszi az alaposabb felkészülést a koncertekre. Az Ady gyakorlótermében számos elismerés, oklevél, díj látható a falon. A huszonöt esztendő alatt összegyűlt műsorfüzeteket is büszkén mutatja Öllerer Ágnes, aki a Figyelőnek elmondta: az iskolán kívüli tevékenységként működő régizene-műhelyben a legszorgalmasabb, a muzsika iránt a legelkötelezettebb jelenlegi és volt diákok kapnak helyet, akik mélyebben akarják elsajátítani a historikus zene hangszereinek a technikáját, s bővíteni szeretnék zenetörténeti ismereteiket.
Romániában a régi zene mostohagyermeknek számít, ugyanis még a zeneiskolákban is kevés szó esik róla, általában csak a barokktól kezdve foglalkoznak a muzsikával. A hivatásos együttesek is keveset tesznek a műfaj népszerűsítéséért. Érdekességnek számít, hogy keleti szomszédunkban a kommunizmus idején Bács Lajos néhai bukaresti karmester tett nagy szolgálatot a régi zenének azzal, hogy a Román Rádió Kamarazenekarának a vezetőjeként több lemezt is kiadatott, s rajtuk kevésbé ismert erdélyi régizene-művek is helyet kaptak.
Öllerer Ágnest a reneszánsz korszak vonzotta, és olyan rejtélyes világot fedezett fel, amelyet valóságos kuriózumként volt képes továbbadni diákjainak. Arra a kérdésre, hogy a zsenge korú gyermekeket és a tinédzsereket miként tudja közel vinni az időben rendkívül távol eső reneszánsz zenei ízlésvilágához, a pedagógus kifejtette: a tanulók fogékonyak a számukra nem mindennapi dolgok iránt, de megfelelő személyiségű, inspiráló tanár is kell hozzá, így lehet például újdonság számukra a régi zene. Megfelelő ösztönzéssel ők maguk is hangszert ragadnak és felfedezik az együtt muzsikálás örömét.
A régizene-együttesnek a negyed évszázad alatt több mint száztíz tagja volt, így Bukaresttől Kanadáig sokfelé találhatók egykori adysok, akik a szakember örömére valamilyen formában folytatják a muzsikálást: kórusban énekelnek, énekkart vezetnek, vagy éppen a családban zenélnek, de egyesek profi együttesekben is szerepelnek. Ennél nagyobb öröm nincs egy tanár számára.
Az adys diákok kirajzása Bukarestben is érezhető. A főváros magyar nyelvű római katolikus közösségének kórusa alakult 2014-ben, amelyet a régizene-együttes egykori tagja, a tősgyökeres bukaresti Fekete Klára Melinda vezet. A 12-13 tagot számláló kamarakórus a liturgikus zenei szolgálatot tekinti a legfontosabb feladatának a román főváros legrégebbi plébániáján, a Barátok templomában, ahol hetente két alkalommal van magyar nyelvű mise. Az együttes nagyon sokat profitál abból, hogy több egykori adys tagja akár több hangszeren is játszik, orgonán, gitáron, furulyán. Világi fesztiválokon is bemutatkoztak már, például a Szovátai Tavaszi Kórusfesztiválon, Székelyudvarhelyen a Balázs Ferenc Nemzetközi Kórustalálkozón vagy Csíkszeredában az Erdélyi Kórusok Találkozóján. Bukarestben különböző közösségi rendezvényeken is fel szoktak lépni, erősítik a magyar közösségi összetartozást. A csángóföldi Diószénből származó, Gödöllőn érettségizett Cristinel Țâmpu atya által támogatott és bátorított együttesnek az idén több karácsonyi koncertje lesz, hiszen fontos feladatának tekinti, hogy Jézus születésének örömét a zene révén is közvetítse a román fővárosban.
Bukarest magyar zenei életében igen fontos helyet foglal el a népzene, mivel a helyi magyarok főleg Székelyföldről származnak, zömüknek vannak székelyföldi rokonai, így a gyerekkorukat ez a műfaj határozta meg. A magyarok fő kulturális szervezete, a Petőfi Művelődési Társaság az 1991-es alapítása óta a bukaresti magyarság művelődési szervezeteinek 150 éves hagyományát folytatja patinás székhelyén, a Petőfi Házban. Ott szoktak összegyűlni a Bercsényi Baráti Tánckör tagjai is, heti rendszerességgel zajlik a néptáncoktatás. Az együttes a magyar iskola diákjaiból és a népzenét kedvelő egyetemistákból áll, akik a román fővárosban tanulnak, de ragaszkodnak magyarságukhoz.
A magyar muzsika szolgálatáért a Balassi Intézet bukaresti központja szintén sokat tesz, hiszen programjaiban a zene kiemelt szerepet játszik. Ők is a tehetséggondozásban nyújtanak kiemelkedőt. Egész évben folyamatosan biztosítanak fellépési lehetőséget ifjú művészeknek, magyar zeneszerzők műveit is népszerűsítve ezáltal. Kiemelten ezt a célt szolgálja a bukaresti Magyar Zene Fesztivál, amelyet minden évben megszerveznek, és ahol számos román ifjú zenész először lép kapcsolatba magyar zeneszerzők műveivel. A főváros magyar zenei életét színesítik azok a székelyföldi és partiumi diákok is, akik nem a kolozsvári, hanem a bukaresti zeneakadémiát választották tanulmányuk színhelyéül.
Borítófotó: Lyceum Consort a csíksomlyói kegytemplomban, 2012-ben. virul az igaz, mint a pálma – A 91. zsoltárból kölcsönözték a régizene-fesztiválon elhangzott koncertjük címét
