MUNKAERŐHIÁNY A RÉGIÓBAN
Európában mélyreható változások indultak el a bevándorláspolitikában, a migránsügyek kezelésében. A 2015 körül sok helyütt tapasztalt eufóriát fokozatosan felváltja a tényekkel, a helyzettel, a jövővel is számoló, alaposabb, megfontoltabb gondolkodás. Ennek fényében más megítélés alá kerülnek Kelet-Közép-Európa országai, amelyek bevándorláspolitikája eltér az EU-vezetés által szorgalmazott normáktól. Így változhat a Lengyelországról kialakított vélemény is, hiszen Varsó mintegy másfél millió ukránt, túlnyomó többségükben vendégmunkásokat engedett be az elmúlt években.
A NÉMETEK TOVÁBBRA SEM ÉRTIK
Bár ez utóbbit a Der Spiegel cikkírója a lengyel kormány „alibijeként” értelmezi, annak kapcsán, hogy Mariusz Blaszczak belügyminiszter egy éve az EU-vezetésnek küldött levelében a párizsi, berlini, barcelonai merényletekkel indokolta a szíriai menekültek befogadására való felszólítás elutasítását. A német hetilap rosszallóan jegyzi meg, hogy Lengyelország az egész világból igyekszik munkaerőt toborozni – csak ne legyenek muszlimok. A legújabb kampány keretében a Fülöp-szigetekről hívnának be munkaerőt. A német lap szerint ennek hátterében többek között az is áll, hogy mindkét országban mély gyökerei vannak a katolikus vallásnak. Arról, hogy a Fülöp-szigetekiek mint munkaerő évtizedek óta az egész világban bizonyítják rátermettségüket, szorgalmukat, nincs szó az írásban. Lengyelország hamarosan aláírja az erről szóló megállapodást a manilai kormánnyal.
Ami, jegyzi meg a lap, értetlenséget váltott ki egyes európai fővárosokban, ahol nyugtázták Varsó idegenellenes kijelentéseit. Hogy nem csak a vallás a meghatározó tényező a gazdasági migránsok befogadásában, azt varsói médiaforrások szerint a lengyel kormány Vietnammal kötendő, küszöbönálló hasonló megállapodása és a nepáli hatóságokkal ugyanilyen jellegű egyezményről folytatott tárgyalások is bizonyítják.
A CSEHEKNÉL IS HIÁNY VAN
A lengyel nemzeti-konzervatív kormány a bel- és külföldi kritikák ellenére gazdaságilag jó eredményeket mutat fel. Tavaly a bruttó hazai termék (GDP) 4,6 százalékkal bővült, és az idén is hasonlóan jó évet várnak. A munkanélküliséget a gazdasági fellendülés felszívta, fél évtized alatt a felére csökkent, jelenleg kevesebb mint hat százalék. Kiváltképpen a szakképzett munkaerő hiányzik. Ebben az a térségben ismert jelenség is közrejátszik, hogy lengyel szakmunkások, értelmiségiek százezrei mentek nyugatra a magasabb kereset, a jobb munkafeltételek reményében.
Hasonlóképpen Csehország is fontolgatja az Ukrajnából származó vendégmunkások évi kvótájának megduplázását, hogy enyhítse az országot sújtó, egyre akutabb munkaerőhiányt. Jelenleg hivatalos adatok szerint több mint félmillió külföldi dolgozik az országban, ebbe a vállalkozókat és az alkalmazottakat egyaránt beleszámolják. Prága elsősorban a régióból, Szerbiából, Romániából, Bulgáriából és Magyarországról várna vendégmunkásokat – mindenekelőtt szakképzetteket. Mint a hivatalos cseh körökben hangoztatják, a szakképzettség, a munkakultúra hasonlósága is szerepet játszik abban, hogy a régióbeli országokat előnyben részesítve elvetik a jelentős részben muszlim kultúrából érkezett közel-keleti, afrikai gazdasági bevándorlók befogadását. Ezt a hozzáállást Varsóban is osztják.
JÓL JÖN A KEMÉNY VALUTA
Ukrajna szempontjából a szakképzett hazai munkaerő elvándorlása igen komoly belső politikai és gazdasági stabilitási gondokat okoz. Az Ukrán Statisztikai Hivatal szerint az ország munkaképes lakosságának 25 százaléka, mintegy 4,6 millió állampolgár dolgozik külföldön vendégmunkásként (zarobitcsane). Az amerikai Kennan Intézet felmérése feltárja a jelenség földrajzi-etnikai sajátosságait. Míg a nyugat-ukrajnaiak elsősorban a visegrádi négyeket, alapvetően Lengyelországot, addig a kelet-ukrajnaiak döntően Oroszországot választják célországként. Az intézet egy 2016-os felmérésből idéz, amely szerint a külföldön dolgozó ukránok 36 százaléka Lengyelországba, míg 25 százaléka Oroszországba utazik munkavállalásra. Az általuk hazautalt pénz az ukrán nemzetgazdaság fontos részét jelenti. Tavalyelőtt, mint a tekintélyes ukrán honlap, a segodnya.ua megjegyzi, a külföldön dolgozó ukránok 7 milliárd dollárt utaltak haza. Ez az ország GDP-jének a hat százaléka és duplája az abban az évben Ukrajnába beáramló külföldi befektetéseknek. A hazautalások igen nagy szerepet játszottak az ukrán nemzeti valuta, a hrivnya dollárban kifejezett árfolyama stabilizálásában.
Emiatt is egyre többen bírálják a hivatalos Kijev ellentmondásos álláspontját, hogy Oroszországgal mindenféle kapcsolatot meg kell szakítani, beleértve a vasúti és a közúti szállítást. Még a Porosenko-blokk (az ukrán törvényhozás legjelentősebb politikai ereje) egyik vezetője is bírálta az elképzelést, amely, mint mondta, ukránok százezreinek az életét keserítené meg. Ez is jelzi a vezetés megosztottságát ebben a kérdésben. Ukrajna Krím-képviselőjének a helyettese (akinek az irodája most Kijevben működik), Izet Gdanov azzal indokolta a közlekedési kapcsolatok megszakítását, hogy azzal nyomást gyakorolnak Moszkvára és elszigetelik Oroszországot.
NEM A SVÉDEK HIBÁJA
Mintegy a téma összefoglalásaként a The Economist – amely eddig inkább az EU, Brüsszel nézeteit osztotta a kérdésben – figyelemre méltó ismertetést közöl Yuval Noah Harari izraeli történészprofesszor bevándorlással foglalkozó, igen kiegyensúlyozott megközelítéssel megírt könyvéről. „Hibás lenne valamennyi bevándorlásellenzőt lefasisztázni, éppúgy, mint a migrációt támogatókat azzal vádolni, hogy »kulturális öngyilkosságot« követnek el… Két legitim politikai álláspontról van szó, s hogy melyik érvényesüljön, azt demokratikus eszközökkel kell meghatározni” – összegzi Harari.
A szerző a migránsintegráció kapcsán megállapítja, ha például a svédek, bármilyen okból kifolyólag, nem akarnak több szíriai bevándorlót beengedni, ehhez teljes mértékben joguk van. És ha mégis lehetővé teszik a migránsoknak a beutazást, ez az utóbbiak nézőpontjából Svédország nagylelkűsége és nem pedig kötelessége. A svédek keményen megdolgoztak, áldozatokat hoztak azért, hogy virágzó demokráciát építsenek. Ha a szírek erre képtelenek voltak, az nem a svédek hibája – írja az izraeli professzor.
Borítófotó: Munkás egy ukrán autóipari üzemben. Az ország lakosságának 25 százaléka, 4,6 millió ember dolgozik külföldön
