MENEDZSMENT
Japánban sorra dőlnek le a tabuk. Az élethosszig egy cégnél való munka, a főnökök iránti feltétlen lojalitás korábban kikezdhetetlennek látszott, mára azonban mindkét területen változások vannak. Ezekhez a trendekhez csatlakozik egy harmadik: a részvényesek lázadása a menedzsment ellen. A kisebb és nagyobb tulajdonosok egyre inkább hallatják a hangjukat, szembeszállnak a Big Boss-szal, a Nagyfőnökkel, az elnökökkel és egyéb vállalati hatalmasságokkal. Ez a fajta magatartás, a vállalatvezetéssel való szembehelyezkedés korábban szinte elképzelhetetlen volt a feltétlen engedelmességet, a hierarchia fontosságát alapértékként kezelő japán kultúrában.
BEFEKTETŐI TUDATOSSÁG
Az ország gazdasági növekedése az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag stagnált, és ez a vállalati profitokban is tükröződött. A helyzet a világgazdaság lassulásával kezd kritikussá válni, így a befektetők kénytelenek aktívabban részt venni a stratégiai döntésekben. A nagyobb befektetői tudatosság eddig nem eredményezett tömeges személyi változásokat a vállalatok vezetésében, de fegyvert adott az invesztorok kezébe, amivel azok egyre gyakrabban élnek, hogy érdekérvényesítésük felülkerekedjen a vállalatvezetés rutinjain – írja a The Wall Street Journal.
Ebben az évben az éves vállalati közgyűlések időszakában az IR Japan pénzügyi tanácsadó cég szerint 355, a tőzsdén jegyzett vállalatnál regisztrálták a befektetők lázadását a menedzsment ellen. Ez többnyire az éves beszámolók leszavazásában nyilvánul meg. A menedzsment erre sokkal érzékenyebben reagál, mint nyugaton – arcvesztésként fogják fel, ami súlyos dolog a japán kultúrában.
AZ ABENOMICS ÉS A VÁLLALATOK
A befektetők törekvéseinek Abe Sinzó kormányfő reformjai ágyaztak meg. Az Abenomicsnak is nevezett reformcsomagot a miniszterelnök 2012-ben, a második ciklusában indította el. (Ezt megelőzően 2006-ban került hatalomra, de népszerűtlensége miatt egy évvel később lemondott. Később, 2014-ben és 2017-ben is kétharmaddal nyert.) Az Abenomics egyik kimondott célja a cégek működésének hatékonyabbá tétele – többek között a menedzsment felrázásán, a vállalatvezetési módszerek korszerűsítésén keresztül. A cégvezetők korábban szinte korlátlan urai voltak a társaságoknak, nem kellett ellenállástól tartaniuk.
Az Abenomics három alapvető irányt jelöl ki – ez a három nyíl politikája, mondják Japánban. Az első a monetáris politikai lazítás, a második a költségvetési ösztönzés, a harmadik pedig a gazdaság szerkezetének átalakítása. A japán jegybank kötvényvásárlásokkal igyekszik többletlikviditást pumpálni a pénzügyi rendszerbe. A kormány adócsökkentésekkel próbálja meg élénkíteni a fogyasztást – gyakorlatilag növeli az államháztartási hiányt, ami így egészen elképesztő szintre, a GDP csaknem 240 százalékára emeli a bruttó adósságot.
A szerkezetátalakítás már keményebb dió, itt ugyanis évszázados társadalmi berögződöttségeket kellene módosítani. A kormányzat ennek jegyében kiemelt programként kezelte a nők vezetői pozíciókba juttatásának támogatását vagy a szakképzett külföldi munkaerő könnyebb integrálását a japán vállalatokba. Három évvel az Abenomics bevezetése után, évtizedünk közepére a magánszektorban a nők aránya a vezetői posztokon tíz százalékra emelkedett. A nagy állami (vagy jelentős állami tulajdonrészű) cégeknél azonban még napjainkban is rendkívül ritkák a női vezetők.
Az Abenomics az elmúlt években valamelyest javította a vállalati mérlegeket, a menedzsment szemléletében nagyobb hangsúlyt kapott a jövedelmezőség javítása. A javuló helyzet tette lehetővé az osztalékok növelését és a részvény-visszavásárlási akciókat is. A japán tőzsdén szereplő vállalatok és kötvények alulértékeltek, az elmúlt négy évben a börze alulteljesített, egy tavaly őszi eladási hullám tovább nyomta le az árfolyamokat.
HÁBORÚS TAPASZTALATOK
Mindezek mellett növeli a japán papírok vonzerejét, hogy a világ harmadik legnagyobb gazdasága profitálhat az előtte lévő két óriás, az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborújából. A múlt század nyolcvanas éveinek elején, Ronald Reagan elnöksége idején, amikor Japán még a világ második legnagyobb gazdasága volt, Washington éppen Tokió ellen indított kereskedelmi háborút. Az érvek nagyon hasonlók voltak a manapság Kína ellen felhozottakhoz: az olcsó japán termékek az alulértékelt jen miatt dömpingáron árasztják el az amerikai piacokat, így munkahelyek vesznek el az USA-ban.
A japán vállalati vezetésben ezáltal óriási mennyiségű tapasztalat csapódott le egy kereskedelmi háború megvívásáról, az esetleges csapdákról, valamint a lehetőségek kiaknázásáról. Amerika 1987-ben százszázalékos büntetővámmal sújtott 300 millió akkori dollár értékű japán importot – és Washington megnyerte a Tokió elleni kereskedelmi háborút. A japánok keserű szájízzel, de tanultak belőle. Ebből most sok elemző szerint hasznot húzhatnak – és a várakozások szerint mindez a japán vállalati mérlegekben is tükröződik majd.
Borítófotó: Főiskolások szumóedzése Tokióban. Megbillent az évszázados hierarchia
