Válaszúton a Fed és az EKB

Mátrix
Szorult helyzetben van az európai és az amerikai jegybank: a gazdasági növekedés lassulására kell választ találniuk.

MONETÁRIS POLITIKA

Nem sokon múlt, hogy a német gazdaság recesszióba kerüljön az elmúlt év harmadik negyedében. A bővülés tavaly a legalacsonyabb volt 2013 óta. A megtorpanás mindenkit meglepett, legfőképp a kormányt, amely az idei GDP-növekedésre adott előrejelzését egy százalékra csökkentette a korábban várt 1,8-ről. A brexit körüli bizonytalanság, valamint az amerikai–kínai vámháború következményei éreztetik a hatásukat. Az Európai Központi Bank (EKB) nehéz helyzetben van. A múlt év decemberében hagytak fel gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programjukkal, ám a jelek azt mutatják, hogy továbbra is nagy szükség lenne a monetáris stimulusra. Költségvetési oldalról Berlin is érzi ezt. Az állam az éves GDP 38 százalékát osztja el, a legmagasabb vállalati adókulcs 33 százalék. Az szja középső sávjának a kulcsa 42 százalék, és már évi 55 ezer eurós fizetésnél életbe lép. Vagyis a német állam rátelepszik a gazdaságra. 

GONDBAN AZ EKB

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke a közelmúltban szintén borús kilátásokról számolt be az eurózóna növekedésével kapcsolatban. Az EKB irányadó kamata jelenleg mínusz 0,4 százalékon van, vagyis ultralazának mondható a monetáris politika. A kötvényprogram leállításával azonban elveszett a további lazítás lehetősége, így az intézmény kénytelen lesz valamilyen más eszközt használni. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy hosszú lejáratú, olcsó kölcsönökkel segíti majd a bankrendszert – erre főleg a spanyol és az olasz hitelintézetek szorulnának rá. A piaci elemzők korábban kamatemelést vártak erre az évre, a rossz kilátások és a még rosszabb német GDP-adatok nyomán azonban szinte kizártnak tartják, hogy az EKB ebbe az irányba lépne. Az euróövezet gyarapodása a válság után 2017-ben érte el a csúcsot, 2,4 százalékkal. Tavaly becslések szerint ez már 1,9-re esett, az idén valószínűleg tovább mérséklődik.

A bővülés miatt aggódik az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) is. Donald Trump, az USA elnöke az elmúlt időszakban hevesen kritizálta az általa kinevezett jegybankelnököt, Jerome Powellt, miután a Fed tavaly négyszer is kamatot emelt. Trump számára kulcsfontosságú, hogy a jövő évi elnökválasztásig kitartson az amerikai gazdaság fellendülése – az egyik legnagyobb kampányfegyvere lehetne ez. A jegybank különböző szintű tisztségviselői ugyanakkor az elmúlt időszakban tett nyilatkozataikban sejtették, hogy a következő, január 29–30-án tartandó ülésükön nem szigorítanak tovább. Az intézmény tavaly attól tartott, hogy a gyors gazdasági növekedés révén kialakuló feszes munkaerőpiac felhajtja az inflációt. Az Egyesült Államok kormányzata ebben a vitában azt hangsúlyozza, hogy az erős gazdasági gyarapodás nem feltétlenül vezet inflációhoz, ha a termelékenység gyorsabban nő. Érvelésük szerint – és ezt már a Fed is hajlik elfogadni – Trump adócsökkentési és deregulációs programja lendületet adott a termelékenységnek, így szükségtelen a további monetáris szigorítás. 

INFLÁCIÓ VAGY RECESSZIÓ?

A Fed nagyon kényes egyensúlyozásra kényszerül: az amerikai gazdasági ciklus érett fázisban van. Ha túlhajtják, könnyen inflációs spirál lehet a vége. Ha megfojtják, akkor viszont beüthet a recesszió. 

 

Mario Draghi, az EKB elnöke. Jöhet a következő eurómentő csomag?