MERKELRE VÁRVA
A két legnagyobb frakció, az eredetileg keresztény-konzervatív értékeket képviselő EPP, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) évek óta informális nagykoalíció-ban irányítja az Európai Parlamentet (EP). Ennek hatására a néppárt identitása jelentősen megkopott, képviselőinek egy jelentős része már eltávolodott a keresztény értékektől, és számos kérdésben követi a bevándorláspárti liberális elit által képviselt álláspontot.
Mindez a Sargentini-jelentés kapcsán is megmutatkozott. Míg a balliberális és az EPP jobboldalán elhelyezkedő pártok is nagyjából egységesek maradtak, addig a jobbközép képviselői szétszavaztak. Hasonló helyzet volt 2017. november 16-án, amikor 390 „igen” és 175 „nem” vokssal az Európai Parlament jóváhagyta a kötelező kvótákat a dublini rendelet módosításával. A szavazásnál az Európai Néppárt képviselőinek nagyjából a fele „igen” gombot nyomott, míg a másik fele tartózkodott vagy ellenezte a javaslatot.
MACRON SZÉTVERNÉ A NÉPPÁRTOT
A francia államfő is látja az EPP megosztottságát, így kapva az alkalmon, már jó ideje nyomás alatt tartja a német kancellárt azzal, hogy egyre hangosabban beszél saját Európa-víziójáról, miközben tudni lehet, hogy a németek pénze nélkül nem jutna sokra, ráadásul Merkel nem pont ugyanúgy képzeli el a részleteket.
Emmanuel Macron tervei között szerepel például az európai szintű adók létrehozása, valamint az, hogy az eurózónának legyen saját költségvetése és pénzügyminisztere. A német vezetés és az északi országok azért is néznek gyanakodva a francia elnök integrációt erősítő terveire, mert az ilyen és ehhez hasonló elképzelések megvalósításához nemcsak a Görögországéhoz hasonló helyzetben lévő válságállamoknak lenne szüksége többletpénzre, hanem Franciaországnak is. Németország számára pedig az eddigieknél is nagyobb vállalással járna.
Ez év tavaszán a CDU/CSU politikusai nyílt levélben jelezték a kancellárnak, hogy nem támogatják Macron terveit, erre ő finoman jelezte: ő sem ért egyet mindenben a francia elnökkel. A német vezetés például azt szeretné, hogy a válságkezelésre használt pénzügyi alap az Európai Bizottság ellenőrzése alá kerüljön, s a közös uniós pénzügyminiszter kinevezését és a bankszektor EU-s adóztatását sem tartják reális felvetésnek. Mindezek ellenére Angela Merkel – szokásához híven – eddig még nem mondott egyértelmű választ Párizs felvetéseire.
Macron a gazdasági ötletek mellett ideológiai harcot is folytat. A liberális politikus tudatosan pozicionálja magát Orbán Viktor ellenpólusának, beszédeiben többször hangoztatja, hogy szerinte a liberális Európa az európaiak identitásának az alapja. Nyíltan kiáll a nemzetállamok felszámolása mellett, nemrég dán egyetemisták előtt például azt mondta, hogy szerinte már „nincsenek igazi dánok és igazi franciák, csak európaiak”. Ezek a kérdések az EPP-t is megosztják, ráadásul Merkel is többször hitet tett a liberális demokrácia mellett. A francia államfő célja minden bizonnyal az, hogy elérje a Fidesz–KDNP kizárását vagy kilépését a néppártból, ezzel jelentősen gyengítené a jobbközép pártcsaládot.
KOMOLY VÁLTOZÁS JÖHET
Bár jövő májusig még számos tényező befolyásolhatja a pártok támogatottságát, a jelenlegi folyamatok azt mutatják, hogy az Európai Néppárton belül csökken majd a bevándorláspártinak számító képviselők aránya, és többen lehetnek azok, akik a magyar álláspontot osztják, illetve elutasítják a kvótákat. Így például az elhibázott migránspolitika miatt csökkenni fog a néppárti német CDU/CSU és a francia Republikánus Párt mandátumaránya is.
A lapunk által készített európai parlamenti mandátumbecslés alapján (lásd az ábrát) jól látszik, hogy a jövő május végi választás kiélezett helyzetet hozhat az EP-ben. Míg a közvélemény-kutatásokra épülő kalkuláció szerint a szocialisták, a zöldek és a néppártiak mandátumaránya várhatóan zsugorodik majd, a bevándorlásellenes, euroszkeptikus frakciók súlya kismértékben ugyan, de erősödhet. Ez utóbbi különösen annak tükrében jelentős, hogy az euroszkeptikusok táborát erősítő brit konzervatívok csoportja, valamint a korábban Nigel Farage által vezetett Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) a brexit miatt már nem indul a választáson.
Emellett a liberálisok és az elmúlt években az egyes országokban újonnan alakult, ma még egyik pártcsaládhoz sem tartozó formációk is komolyabb szerephez juthatnak. Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy a liberálisok várhatóan nagyobb mandátumaránya annak lesz köszönhető, hogy Macron pártja, A Köztársaság Lendületben (LREM) valószínűleg ezt a frakciót erősíti majd.
Az egyes pártcsaládokon belül persze bőven lehetnek még további átalakulások, Macron pártjának liberális frakcióhoz csatlakozása pedig szintén válaszút elé állítja az EPP-t. Az, hogy a néppártnak és a szociáldemokratáknak valószínűleg nem lesz mandátumtöbbsége a testületben, önmagában a francia elnök befolyását erősítheti. Minden bizonnyal azt akarja elérni, hogy – miként ezt a hazájában megvalósította – a szocialisták és a jobbközép soraiból is maga mögé állítson inkább vele szimpatizáló képviselőket.
ORBÁN VIKTOR A NÉPPÁRT MELLETT
Ebben az esetben viszont az EPP lényegében csak vesztes lehet. Maga a liberális frakció is átalakulhat persze, hiszen például a mai napig ebben a képviselőcsoportban ülnek Andrej Babiš pártjának, az ANO-nak a képviselői. Márpedig a cseh kormányfő és pártja az EP-választás legfontosabb témáját jelentő illegális bevándorlás kérdésében Macron ellenzékének számít.
Nem feltétlenül kellene ezért a francia államfő forgatókönyvét követni, hiszen az valójában csak megerősítené az Európai Parlamentben a bevándorláspárti többséget. A néppárt számára adott a lehetőség, hogy a migráció kérdésében maga felé húzza az Európa-szerte egyre erősebb bevándorláskritikus formációk támogatóit. A fő kérdés az, hogy a német kancellár melyik utat választja. Továbbra is kitart a liberális irányvonal mellett és hagyja, hogy Macron leszalámizza az EPP-t, vagy erőt vesz magán és migrációs alapon kiegyezik az eddig csak „populistának” csúfolt, a néppárt jobboldalán elhelyezkedő formációkkal.
A magyar kormány ebben a helyzetben csak várni tud. Orbán Viktor Kötcsén arról beszélt, hogy amíg a két európai nagyhatalom nem teríti ki a lapjait és nem tudni, hogy például Angela Merkel mit szeretne, addig Magyarország sem tud lépni. A kormánypárti politikusok nyilatkozataiból azonban kitűnik, hogy azt szeretnék, ha sikerülne változásokat elérni az Európai Néppárton belül. A hazai és a nemzetközi sajtóban megjelent pletykákkal – miszerint új pártcsalád létrehozásán dolgozik hazánk – ellentétben Orbán Viktor tehát az EPP-ben gondolkodik, fel sem merült annak szétverése.
