Közel fél évszázados működése után, október 1-jétől megszűnt az Európai Unió cukortermelésének a szabályozására szolgáló kvótarendszer. Így minden tagállam, illetve gyár annyi kristálycukrot és izoglükózt (kukoricaalapú, az élelmiszeriparban kedvelt édesítőszer) állíthat elő, amennyit csak tud, amennyiről úgy véli, hogy értékesíteni képes. Az Európai Bizottság szerint ezzel az EU-s termelők és cukorgyártók számára eljött a Kánaán. A brüsszeli bürokraták úgy vélik, hogy a gazdálkodók a termelést a valós kereskedelmi igényekhez szabhatják, s kihasználhatják az új, globális exportpiacok lehetőségeit is.
AZ EURÓPAI DRÁGA
A bizakodás alapja, hogy az unió globális piacvezető a cukorrépa-termesztésben, a világtermelés felét adja. Cukorrépából ugyanakkor a teljes cukortermelésnek mindössze a 20 százalékát adja, a fennmaradó négyötöd alapanyaga cukornád. Az EU-s cukorrépa nagy részét Európa északi felében takarítják be, ott a klíma alkalmasabb a növény termesztésére, mint például nálunk. Fontos körülmény, hogy amikor az uniós kvótarendszert a közös agrárpolitika (KAP) első cukorágazati szabályozásának a részeként 1968-ban bevezették, a termelőknek a világpiaci árnál jelentősen magasabb szintű ártámogatást biztosítottak.
Egyes szakértők szerint a termelési és az árliberalizáció nem hoz nagy változást a cukorpiacon. Egyrészt azért, mert
Európának éves szinten most is mintegy 1,5 millió tonnás többlete van. (A kontinensen évente 16,5 millió tonna cukor fogy, a termelés 18 millió tonna.) A fölösleget nehéz értékesíteni, mert drágább az európai cukor, mint a világpiaci ár. A kivitelt és a behozatalt tekintve sem ösztönző külkereskedelmi környezetben nem igazán van értelme bővíteni.
A nagy készletek ellenére tavaly jelentősen emelkedett a cukor világpiaci ára – árnyalja a képet Fórián Zoltán. Ennek hátterében – mutat rá az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központ vezető szakértője – a kereslettől elmaradó termelés állt, ami a készletek mérséklődésében is tetten érhető volt. A pia-ci deficit miatt drágulás következett be, a készletek pedig az EU-ban is apadtak. S bár az uniós gazdák igen jó hozamokról számoltak be, a területcsökkenés következtében a globális áremelkedésekre az EU-s készlet megcsappanása is rásegített. Itthon pedig az alacsony szintű önellátás miatti importfüggés révén igen gyorsan érvényesülnek a nemzetközi ármozgások. „Ez van a bolti cukorárak emelkedése mögött is.”
Fórián Zoltán felhívja a figyelmet továbbá, hogy a globális cukortermelés a 2016/17-es gazdasági évben növekszik, de ez elmarad a kereslet bővülésének ütemétől. A 2017/18-as szezonban azonban fordulatra számít. Konkrétan arra, hogy a termelés ismét nagyobb ütemben növekedhet, mint a felhasználás, ami árcsökkenéseket vetít előre. A cukortermelés várhatóan minden jelentős ágazati térségben, így az unióban is bővül, ahol ez várakozásai szerint együtt jár majd a kivitel fellendülésével, amit az is segít, hogy megszűnik a WTO-s (1,4 millió tonnás) exportkorlátozás. „Az EU önellátása 100 százalék fölé ugrik. S bár a keresleti oldal az emelkedő jövedelmekkel és az árak várható mérséklődésével összefüggésben tovább bővül, ez elmarad a kínálat növekedésének a mértékétől. Az amerikai és euró-pai cukorfogyasztás csökkenését a fejlődő térségek emelkedő trendjei persze messze ellensúlyozzák majd.”
LEÉPÍTETTÉK A MAGYAR GYÁRTÁST
A cukorkvóta eltörlése Fórián Zoltán szerint azért lesz érzékelhető hatással a hazai cukorrépa-termelésre, mert vele együtt a minimálár, a díjak és illetékek is eltűnnek a szabályozásból. A cukorrépa ellenértéke napjainkban a minimálárból, a feldolgozó által adott kiegészítő juttatásból és a cukoreladás jövedelmén való osztozkodásból áll. Megváltozik a korábban kvótán felüli cukorrépára és az abból készülő kvótán felüli cukorra vonatkozó alacsonyabb árképzés is. „Arra számítunk, hogy az egyetlen hazai cukorgyár a kvóta eltörlése után növeli a termelését. Ehhez jelenlegi beszállítói képesek megfelelő alapanyagot biztosítani. A kérdés az, hogyan tudnak megegyezni az árakban” – magyarázza a vezető agrárszakértő.
Évekkel ezelőtt az EU támogatta a gyártási kapacitások leépítését: elég szép pénzt fizetett a kvótatulajdonosoknak, a cukorgyártóknak és a termelőknek. A nyugat-európai cukorágazat ennek ellenére a kedvezőbb klimatikus viszonyoknak köszönhető jobb mutatói miatt megmaradt, míg több kedvezőtlenebb adottságú EU-s államban, így Magyarországon is leépült a gyártás.
Pontosabban már csak egy gyár, az Agrana Magyar Cukor Zrt. kaposvári üzeme működik, bár a rendszerváltáskor még 12 üzemelt. Nem csoda: nyugaton hektáronként 80-90 tonna cukorrépát is meg tudnak termelni, 17-18 százalékos cukortartalommal, míg nálunk 60 tonna környéki a hozam és 16,5 százalék körüli a tartalom. A kaposvári gyár nagyjából egymillió tonna cukorrépát tud feldolgozni, s körülbelül 90 ezer tonnát adnak el a termelők Horvátországba. Az összes magyarországi termőterület 15-16 ezer hektár.
Nem sok változást vár viszont a kvótaliberalizációtól Berki Gyula, a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének (CTOSZ) elnöke, aki szerint egyelőre nem is szabad bővíteni a termelést, az export érdekében sem.
2020-RA VÁRVA
Mint mondja, egy átlagos cukorrépa-termelő nálunk csak támogatással tud elérni valamennyi eredményt. Itthon a cukorrépánál a termeléshez kötött támogatás hozzávetőleg 8 millió eurónak megfelelő forintösszeg a tényleges vetésterületre vetítve évente. Ez 2020-ig – a jelenlegi uniós költségvetési időszak végéig – meg is marad. Az tehát nem lenne jó – magyarázza –, ha jelentősen bővülne a termőterület, mivel a támogatás ezzel arányosan csökken. A kaposvári gyár pedig nem tudna nagy többletet feldolgozni. „Az igazi kérdés tehát, hogy mi lesz 2020 után – véli Berki Gyula. – Akkortól ugyanis – a támogatástól függően – az lesz az érdekes, hogy milyen módon lehet biztosítani a hazai feldolgozásra a magyar alapanyagot”.
Piaci alapon szinte kizárt, hogy újabb hazai gyár épüljön, korábban azonban felmerült az is, hogy – akár állami segédlettel – létre kellene hozni egy másik üzemet is a kaposvári mellé.
