ÁLLAMOSÍTANÁK, KISAJÁTÍTANÁK A TEMETŐT
A halaszthatatlanul megoldás után kiáltó ügyben a napokban ülnek össze Románia és Magyarország illetékes hivatalainak a képviselői, de a román hatóságok máris találtak vétkeseket: a provokáció elől kitérő magyar élőlánc szervezőit.
A nyár legforróbb témájává vált az úzvölgyi katonatemető ügye, amely részben a csíksomlyói pünkösdi búcsút is tematizálta, és valószínűsíthetően a júliusi tusványosi szabadegyetem előadásai során is sűrűn felbukkan majd. Bár a június 6-i, a nyílt összecsapást hajszál híján elkerülő eseményhez hasonlóra azóta nem került sor a Moldvát és Erdélyt összekötő völgyben húzódó természetes hadi úton fekvő sírkert környékén, Úzvölgyével kapcsolatban szinte naponta vannak újabb fejlemények.
HŐSÖK NAPJA
Mint ismeretes, a magyar közvélemény április végén értesült arról, hogy a magyar katonai temetőben 52 betonkeresztet és egy betonból öntött, nagy méretű ortodox keresztet állítottak fel. A temetőt eddig gondozó csíkszentmártoni önkormányzat fel is szólította a „kakukkakcióra” készülő dormánfalvi (Dărmăneşti) önkormányzatot a korábbi helyzet visszaállítására, május 12-én pedig több mint kétezer ember követelte a hősök sírkertjében a román sírok és az ortodox kereszt eltüntetését. Június 6-án sok magánember és a székelyföldi önkormányzatok képviselői a Hargita megyei Csíkszentmárton község kezelésében lévő temetőhöz vonultak, hogy élőlánccal próbálják megakadályozni a több hivatalos fórum által is törvénytelennek minősített román parcella és emlékmű ortodox szertartás szerinti felszentelését. Az idén az ortodox egyház június 6-án ünnepelte Krisztus mennybemenetelének a napját, s egy 1920-as kormányhatározat értelmében ugyanakkor van a Romániában állami ünnepnek számító hősök napja is – a dátum természetesen nem függetleníthető az első világháborút lezáró, keleti szomszédunk számára roppant előnyös trianoni békediktátum évfordulójától, június 4-től.
A különböző közösségi portálokon előzetesen több román egyesület is tömeges részvételre buzdított, így legalább kétezer, zászlókkal felvonuló, a magyarokat becsmérlő jelszavakat skandáló ember vonult fel a völgyben. A karhatalmi erőknek alig fél óráig sikerült elválasztaniuk az élőláncban hangosan imádkozó magyarokat és az egyre agresszívebb románokat, akik többször is sikertelenül próbálták meg áttörni a csendőrkordont, majd több tucat, a román média által futballhuligánként azonosított fiatal a temető oldalsó-hátsó részén hatolt be a sírkertbe, belülről kitépte a székely kapu szárnyát, így a tömeg akadálytalanul benyomulhatott. Egy részük kitépte a magyar katonák fakeresztjeit, és kidobálta a temetőből. Miután belülről zászlórudakkal támadtak a változatlanul imádkozó magyarokra, az összecsapások elkerülése érdekében utóbbiak elvonultak a helyszínről.
Az ezt követő ortodox szertartást koszorúzási ünnepség, majd a rendező civil szervezetek vezetőinek a szónoklatai követték. Azt hangoztatták, hogy Úzvölgye Románia része, ahol nem lehet megakadályozni a román hősökről való megemlékezést. A ceremónia részeként felolvasták azon 149 román katonának a nevét, aki tudomásuk szerint az úzvölgyi sírkertben nyugszik. Ez egyébként hamisítás, mert az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege által alapított temetőbe csak néhány román került. Az úzvölgyi ütközetekben elesett román katonákat pár kilométerrel odébb temették el, de a sírokat azóta sem tárták fel a hatóságok. A magyar katonai temetőt pedig Csíkszentmárton közösségi összefogással és a magyar állam támogatásával tatarozta és tartja karban.
Csendőrökkel dulakodnak, hogy bejussanak a temetőbe. Végül maga az országos
parancsnokhelyettes vezette be őket
BÉKÉS PROVOKÁTOROK
Az 1990 fekete márciusának marosvásárhelyi eseményei óta példátlanul erőszakos magyarellenes megnyilvánulás természetesen erős érzelmi hullámverést keltett. Az eseményekről rengeteg fénykép és videófelvétel készült, amelyek a közösségi oldalakon pillanatok alatt szétgyűrűztek. A hivatalos bukaresti reakciók napokig várattak magukra, aztán megkísérelték bagatellizálni a történteket, majd jelentős provokációs terhet próbáltak helyezni a magyar félre. A megtörténteket tényként kezelő állásfoglalások máig elmaradtak. Egyelőre ott tartunk, hogy a legjózanabb román kommentár is alig haladja meg a mindkét fél szélsőségesei közé szoruló magyar és román jóindulat fölötti sopánkodás szintjét. Sajtótájékoztatóján a bukaresti belügyminiszter magyar futballultrákat vizionált az imádkozó magyarok soraiba.
Szijjártó Péter külügyminiszter mindjárt a történtek másnapján bekérette a budapesti román nagykövetet, aki azonban a diplomáciában szokatlan módon nem tett eleget a párbeszédre való felhívásnak. Sőt, néhány órával később kiadott állásfoglalásában a román külügyi tárca elutasította a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Magyar Levente által megfogalmazott, a nagykövet távolmaradását minősítő szavakat. Mi több, úgy értékelte, hogy a magyar tisztségviselők szították a feszültséget, miközben a román fél folyamatosan nyugalomra intett, és mindkét közösség által elfogadható, kiegyensúlyozott megoldást szorgalmazott. Bukarest úgy tartja, feszültséget gerjesztett az is, hogy az incidenst megelőző napon Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az úzvölgyi katonatemetőben koszorúzott. Románia a katonai temető nemzetközi jellegét hangsúlyozza, ahol valamennyi államnak joga van az ott nyugvó hőseire emlékezni. Az állásfoglalás idézi a közrendet biztosító karhatalmi erők jelentését is, amely szerint a résztvevők sem egymással, sem a rendfenntartókkal szemben nem folyamodtak erőszakhoz.
ÁLLAMOSÍTÁSI KÍSÉRLET
A kezdeti megfagyott helyzetben azóta érzékelhető ugyan némi enyhülés, de a kérdés rendezésének a fényecskéje még az alagút végén sem pislákol. A kétnapi zavart hallgatás után megszólaló Viorica Dăncilă kormányfő meredek javaslattal állt elő: a védelmi tárca vegye át az úzvölgyi temető kezelését, kidomborítandó annak nemzetközi jellegét. Egy nappal később, június 9-én a minisztérium vezetője, Gabriel Leş jelezte, hogy memorandumot készítenek elő, amelyben hivatalosan kérik a kormánytól a katonatemető gondozásának átvételét. Leş szerint a tárca képes rá, hogy a nemzetközi egyezményekkel és a kétoldalú megállapodásokkal összhangban megvédje és karbantartsa a sírokat, felújítsa a „nemzetközi temetőben” lévő emlékműveket. Az átvétel harminc napon belül megtörténik, ha valamennyi érintett egyetért vele.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzi a kezdeményezést, miután az állami intézmények „nem akarták vagy nem tudták” megakadályozni a június 6-i incidenseket. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök jelezte: azért sem tartja jó megoldásnak az úzvölgyi katonatemető „államosítását”, mivel a döntést nem előzte meg valós párbeszéd és egyeztetés. A botrány első számú felelősének épp a védelmi minisztérium főtitkárát, volt Kovászna megyei prefektust (kormánymegbízottat), Codrin Munteanut tartja. Az RMDSZ változatlanul román–magyar hadisírgondozó vegyes bizottság létrehozását, a csíkszentmártoni önkormányzat bevonását és a temető eredeti állapotának a helyreállítását látja az egyetlen elfogadható megoldásnak.
A tárca június 12-én tárgyalást javasolt a katonai temetők, elsősorban az úzvölgyi sírkert ügyében. A június 24–28. között esedékes megbeszélést a román minisztérium részéről a Hősök Emlékének Országos Hivatala (ONCE), magyar részről pedig a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei folytatnák. A HM jelezte: készek képviselni a megjelölt helyen és időpontban a magyar álláspontot, bár a konfliktus kezdete óta három alkalommal írásban, egyszer pedig a katonai attasé útján kereste meg a román partnerszervezetet, hogy – a magyar–román hadisíregyezmény értelmében – kétoldalú szakmai találkozón tisztázhassák az úzvölgyi katonatemető ügyét.
AZ ELSŐ BŰNÖSÖK
A hivatalos próbálkozásokkal párhuzamosan több helyszínen, Budapesten és Pozsonyban is tüntetéseken tiltakoztak az úzvölgyi fejlemények ellen. Lapzártánk után Csíkszeredában várható nagyobb tömeget felvonultató rendezvény. Időközben a román belpolitikában is tényezővé vált Úzvölgye, miután a katonai temető ügye szintén szerepel a román ellenzéki pártok által beterjesztett bizalmatlansági indítványban. E szerint a kabinetnek már egy hónappal korábban tudomása volt a dormánfalvi polgármesteri hivatal által a katonai sírkertnél elkövetett törvénytelenségekről, ennek ellenére nem volt hajlandó párbeszédet kezdeményezni és gyorsan rendezni a nézeteltérést. A kormány nem alkalmazta a rendelkezésére álló megoldásokat, káoszt és bizalmatlanságot keltett az állami intézményekkel szemben – áll az indítványban. A kezdeményezést az RMDSZ törvényhozói is aláírták, Kelemen Hunor szerint ennek szellemében szavaznak majd.
Időközben kézbesítették az úzvölgyi rendbontásért kibocsátott első bírságolási jegyzőkönyveket. Az első két címzett Hargita megye önkormányzatának elnöke, Borboly Csaba, valamint Grüman Róbert, a háromszéki önkormányzat alelnöke. Mindkettőjüket 3000 lejre (205 000 forint) büntették. Esetükben a csendőrség arra hivatkozott, hogy az élőlánc szervezését 48 órával az esemény előtt be kellett volna jelenteni. A békés román ütlegelőkkel való „törődésről” egyelőre nem érkezett híradás.
A SZELLEMI ATYA
Román lapértesülések szerint a védelmi minisztérium jelenlegi főtitkára, Codrin Munteanu kezdeményezésére kerültek betonkeresztek a magyar katonasírokra az úzvölgyi temetőben. Elsőként a Szabad Európa Rádió hívta fel a figyelmet arra, hogy a román parcellának az osztrák–magyar katonai temetőben való létrehozását a védelmi tárca finanszírozta. Codrin Munteanu korábban, még Kovászna megye prefektusaként jelezte, hogy „kézbe veszi” a sírkert ügyét. A kovásznai származású politikus a Ponta-kabinet idején lett a megye kormánymegbízottja. A tisztséget két részletben, 2013-ig töltötte be, azóta a védelmi minisztérium főtitkára. Mandátuma idején kezdődött a székely szimbólumok elleni hadjárat. 2012 májusa és 2013 januárja között ötvenöt per indult háromszéki önkormányzatok, közösségek ellen, amelyekben a székely jelképek, az anyanyelv használatát támadták. A folyamat Munteanu utódai, illetve a hivatásos feljelentőként elhíresült Dan Tanasa és az általa alapított egyesület révén azóta is töretlen. A bukaresti fociultrákkal felturbózott temetőfoglalókat a román csendőrség országos parancsnokhelyettese, Sebastian Cucoş vitte be a betört kapun át, pedig állítólag az indulatok megfékezésére kapott feladatot.
Borítófotó: ortodox papok szentelik fel az engedély nélkül felállított beton-kereszteket. A magyar temetőt rég kiválasztották, a pár kilométerrel odébb elesett román katonák sírjait nem tárták fel
