A külföldi munkára távozó állampolgárok számát nehéz megbecsülni. Legalább 4-7 millió emberről van szó, így északkeleti szomszédunk népessége 35-38 milliós lehet. A felmérések azonban egyre kevésbé lehetnek hitelesek, hiszen a Krím orosz annektálását és a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságok kikiáltását követően ellenőrizhetetlen, statisztikai módszerekkel nem megbecsülhető belső migráció indult meg az országban.
A buszsofőrtől a tanáron át a sebészorvosig minden szakma művelőiből hiány van Ukrajnában. Kárpátalján évek óta egyre gyakrabban fordul elő, hogy nincs, aki betakarítsa a termést, mert a magyarországi viszonylatban nem éppen magas béreiről híres Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vállalnak szezonális munkát a Beregszászi, Nagyszőlősi járásban élő magyarok és nem magyarok egyaránt, sokkal jobb fizetésért, mint odahaza. A határok mentén ez a helyzet különösen erősen érzékelhető, míg az ország belsejében még nem mindenütt tapasztalható a dolgozói hiány.
Korábban általában munkaközvetítő vállalkozások – amelyek körében voltak Ukrajnában hivatalosan tevékenykedő bel- és külföldi érdekeltségű cégek, köztük feketén működők is – toborozták az olcsó munkaerőt. Mostanában, az egy évvel ezelőtt bevezetett vízummentességet kihasználva, egyre többen próbálnak személyesen munkát találni Európában és közvetlenül megállapodni a foglalkoztatóval. Sokan a közösségi hálón hirdetnek és keresnek. Terjed az a gyakorlat is, hogy a külföldön dolgozó és a kedvező tapasztalataikat továbbadó rokonok, ismerősök ajánlanak elhelyezkedési lehetőséget. Ezzel egyidejűleg ritkábbá váltak a vendégmunkások átveréséről szóló híradások.
Becslések szerint csak Lengyelországban egymilliónál is több ukrán dolgozik, de Csehország, Portugália, Olaszország is népszerű a körükben. A négy éve tartó fegyveres konfliktus ellenére Oroszország a közép- és kelet-ukrajnai munkavállalók kedvelt célpontja maradt a földrajzi közelsége, a nyelvi, kulturális hasonlósága miatt. A kijevi és a moszkvai bérszínvonal az építőiparban egyébként közel azonos (átszámítva kb. 250 ezer forintot kap egy szakmunkás), sőt a rubel mélyrepülése miatt előfordulhat, hogy az ukrán fővárosban többet kap a dolgozó. A jó szakemberek Ukrajna kevésbé fejlett régióiban, így Kárpátalján is csupán pár ezer hrivnyával kapnak kisebb fizetést, mint Kijevben. Azonban „sok az eszkimó és kevés a fóka” – nem jut mindenkinek megfelelő munkahely –, így kényszerűségből mégis számosan távoznak külföldre.
Emellett megjelent egy új, a nyugati nyelveket kellő színvonalon ismerő, túlnyomórészt fiatalokból álló réteg, amelynek a tagjai az Európai Unióban, sőt a tengerentúlon képzelik el a jövőjüket. Nem véletlen, hogy gazdaságpolitikai szakértők a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus után a munkaerő elvándorlását tartják az ország nemzetbiztonságát leginkább fenyegető kockázati tényezőnek.
A politikusok pártállástól függetlenül egyetértenek abban, hogy mindenekelőtt a versenyképes bérek tarthatják az országban az embereket. Ehhez pedig nagyon kevés a jelenlegi, bruttó 3723 hrivnyás minimálbér, amely az adók levonását követően nem éri el a nettó háromezer hrivnyát (átszámítva a 30 ezer forintot).
Összehasonlításképpen: egy liter üzemanyag átváltva nagyjából 300-330 forintba kerül, egy kilogramm közepes minőségű és árkategóriájú sertéshúsért 1200, egy kilogramm sajtért pedig 1600 forintnak megfelelő ukrán fizetőeszközt kérnek a boltokban.
Volodimir Hrojszman miniszterelnök nemrégiben kijelentette, hogy a százezer hrivnyás minimálbér elérése a kormány célja, hogy otthon tarthassák a dolgozókat. A kijevi kabinetvezető kincstári optimizmusát azonban nem támasztja alá a gyakorlat. A munkaerőhiányra Kárpátalján elsőként a kis fizetésre építő multinacionális vállalatok voltak kénytelenek reagálni: 2018 elején a betanított munkások bérét azonnali hatállyal a pár esztendeje még álomhatárnak tűnő százezer hrivnyára emelték, s egyéb szociális juttatásokat is biztosítanak nekik, csak hogy garantálják a folyamatos termelést. Néhány hete ennek ellenére példa nélkül álló esetről számolt be a helyi média: az egyik multi Közép-Ukrajnában volt kénytelen munkaerőt toborozni a kárpátaljai (!) üzemébe.
UKRÁNOK CSEHORSZÁGBAN
A cseheknél bizonyos ágazatokban komoly munkaerőhiány alakult ki, annak ellenére, hogy az országban már a múlt év végén hivatalosan több mint félmillió külföldi élt. Pontosabban 524 ezer, azaz a teljes lakosság öt százaléka. A prágai belügyminisztérium szerint a legtöbben ukrán és szlovák állampolgárok, számuk 118, illetve 111 ezer. A többiek több tízezres nagyságrendben vietnamiak, németek, oroszok és lengyelek, de a bolgár és a román vendégmunkások száma is több mint tízezer. A kelet-európaiakat s a mintegy ötezer észak-afrikait vagy szírt a csehek – sőt maga a kormányfő is – gazdasági migránsoknak tekintik, az országban élő amerikaiakat, briteket, franciákat és osztrákokat nem. Az ipari kamara még az év elején jelezte, hogy további kétszázezer külföldi dolgozóra lesz szükség.
Az építőiparban a legsúlyosabb a helyzet, ahol a csehek nem szívesen vállalnak munkát, arról nem is szólva, hogy egyre fogynak a valóban szakképzett kőművesek és építőmunkások, akik még iskolában sajátították el az alapozást, a betonkeverést, a falak felhúzását. A cégek szívesen látják a szegényebb országokból érkező munkavállalókat, mert nemcsak szorgalmasak és jól dolgoznak, de a bérek miatt sem szoktak morogni, hiszen háromszor jobban keresnek, mint odahaza. A cseh építőiparban legalább ötezren ukránok, s egyre több vendégmunkást vesznek át Lengyelországból, ahol egy-két hét alatt munkavállalási engedélyt kapnak. Csehországban ez sokszor több hónapig is eltart. Persze ez a fajta munkaerőimport illegális, de a cseh cégek kockáztatnak, hogy tartani tudják a kivitelezési határidőt.
Prágai elemzők szerint az építőipar az ukrán vendégmunkások nélkül összeomlana.
LENGYELORSZÁGBAN FEHÉREN-FEKETÉN
A Lengyelországban dolgozó ukránok számát illetően a becslések és a hivatalos nyilvántartás között nagy a szakadék, pontatlanok az adatok. Nem hivatalos információk szerint az illegálisan ott tartózkodókkal együtt 1,5-2 millióan vannak. A varsói belügyminisztérium az év elején majdnem 150 ezer hivatalosan az országban élő ukránt számolt össze; nagyjából kétharmaduk ideiglenes, a maradék állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezett. A társadalombiztosító szerint már tavalyelőtt mintegy 230 ezer ukrán munkavállaló fizetett járulékot. De közelebb állunk a valósághoz, ha a család- és munkaügyi tárca idei közlését vesszük figyelembe, azt, hogy 2017-ben majdnem 40 százalékkal nőtt az előző évhez képest a külföldiek foglalkoztatására kibocsátott szándéknyilatkozatok száma, s a több mint 1,8 millió ilyen dokumentum 94 százalékát ukrán munkaerőre adták ki.
A lengyelországi cégek 16 százaléka tör-vé-nyesen foglalkoztat dolgozókat a keleti szomszédból. Többnyire a nagyvállalatok, de a közepesek és a kis méretűek is együtt egyharmadot vesznek ki az egészből. Az ukránok elsősorban a feldolgozóiparban, a szolgáltatóipari szektorban és a kereskedelemben dolgoznak.
Az ARC Rynek i Opinia kutatócég felmérése szerint tízből több mint hat Ukrajnából érkező szándékozik hosszabb ideig Lengyelországban maradni. Az ukrán állampolgárok toborzásához a lengyel cégek mindenekelőtt a foglalkoztatási ügynökségek szolgáltatásait veszik igénybe. Így válaszolt majdnem minden második munkáltató. A többiek részint a lengyel munkaügyi hivataltól kérnek segítséget, részint családi és baráti kapcsolatok révén jutnak a szomszédos országból munkaerőhöz, és kevesen használják az internetes közösségi oldalakat.
Az ukránok valóban kevesebbet keresnek, mint a lengyelek, de a fizetéseik nagyon gyorsan nőnek. Az UpperJob jelentése szerint 2017 júliusában az átlagkeresetük 12 złoty (mintegy 890 forint) volt óránként. A népszerű foglalkozásokat nézve a kőművesek esetében a tavaly májusi nettó díj mértéke 20 złoty (majdnem 1500 forint) volt, de júliusra 25-re (1850) ugrott. A vakolók ennél 5 złotyval többet kerestek, jóval többet, mint ha Ukrajnában dolgoztak volna – a kiemelt kijevi fizetésnek is majdnem a kétszeresét.
POZSONY FELKÉSZÜL
Szlovákiának szüksége van harmadik országokból érkező vendégmunkásokra, például ukránokra és szerbekre, ezért meg kell erősítenie személyi állományában és teljesítőképességében konzuli szolgálatait azokban az államokban, ahonnan munkaerő jön – jelentette ki a minap Peter Pellegrini kormányfő.
Ez a migráció azonban a bel- és a munkaügyi minisztérium szigorú felügyelete alatt történne. Pontosan meghatározzák majd, milyen szakmákban milyen képzettségű külföldiekre van szükség. A külföldi érdeklődők pedig gyorsabban szerezhetnének vízumot és tartózkodási engedélyt. A szlovák idegenrendészet tavaly január végéig egy esztendő alatt 3634 ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki, ez év január 31-ével a számuk 7715-re nőtt. A legtöbb jelentkező ukrán, valamint szerb volt.
Borítófotó: Tankolás otthon. Az ukrán benzinkutaknál azért még van munkaerő
