A szövetség a szülőföldön való megmaradást a zászlajára tűzve, minden nehézség és támadás (emlékeztetőül: egy éve előbb megpróbálták felgyújtani a KMKSZ székházát, majd felrobbantották az épületet) ellenére mind a mai napig kitart céljai, értékei mellett. Az évforduló apropóján, nemzeti ünnepünk és a közelgő ukrán elnökválasztás előtt beszélgettünk a kárpátaljai magyarság helyzetéről és a szülőföldön való megmaradás esélyeiről Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével, a kijevi parlament képviselőjével.
– A múlt század 80-as éveinek a végén, a rendszerváltás környékén az optimista becslések kétszázezerre tették a kárpátaljai magyarok lélekszámát. Majd a 2001-es ukrajnai népszámláláson 156 ezer magyart regisztráltak, közülük 151 ezret Kárpátalján. Egy tavaly megjelent tanulmány viszont már azt mutatta ki, hogy az utóbbi néhány évben erőteljes kivándorlás indult meg, és napjainkban legfeljebb 120-130 ezer magyar élhet a vidékünkön. Nem túlságosan bizalomgerjesztő ez a számsor…
– Először is szögezzük le, hogy a történelem folyamán a magyar lakosság lélekszáma sohasem volt kétszázezer, inkább a 150 ezer körüli a reális szám. A többletet nyilván a két világháború közötti magyar ajkú zsidóság adja ki. Figyelemre méltó, hogy a sztálini elhurcolásokra egyfajta születési boommal reagált a magyarság, és gyorsan visszaállt a korábbi szintre. Én nem tudom elfogadni a feltételezéseken alapuló lélekszámot, meg kell várni a hivatalos népszámlálás adatait. Ám a cenzus lebonyolítását folyamatosan ígérgeti, azonban egyre csak halogatja az éppen aktuális kormány. Meglátásom szerint arányaiban a magyarság nem fogyott. Ha megnézzük, mi történt Ukrajnában ebben az időszakban, azt látjuk, hogy az egykor 52 milliós ország lakossága jelenleg hivatalosan 42 millió fő, de sokan csupán 30-35 millióra teszik ezt.
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági-szociális helyzet miatt sokan elhagyták Ukrajnát, így a kárpátaljai magyarok lélekszáma is csökkent, de elegen vagyunk ahhoz, hogy közösségként működjünk, fenntartsuk intézményeinket.
– Itt mindenképpen meg kell említenünk az utóbbi években kiépült komoly anyaországi intézményfejlesztési, gazdaságélénkítő és szociális támogatási rendszer szerepét.
– Magyarország támogatása döntő szerepet játszott intézményrendszerünk fennmaradásában, stabilizálásában és fejlesztésében. Pláne most, hogy az ukrán állam a status quo megbontására törekszik. De ne feledjük: támogatni csak azt lehet, ami van. Figyelemre méltó a kárpátaljai magyarok önszerveződése, az a képessége, hogy az elmúlt harminc évre jellemző lehetetlen körülmények között nemcsak fenntartani, de bővíteni is tudta az oktatási és kulturális intézményrendszerét. Ez a közösségünk életképességét igazolja. Tartsuk szem előtt, hogy vannak Ukrajnában nagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségek, amelyek nem mutatják ennek a jeleit.
A szolyvai egykori több tízezres gyűjtőtábor emléktáblája. Kárpátalján szinte minden magyar család elvesztette egy-két férfi tagját a sztálini időkben
– Közeleg az elnökválasztás első fordulója. A magyar politikai szervezetek – a KMKSZ és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) – jelenleg egyik jelöltet sem támogatják, pedig negyvennél is többen vannak. Hogyan értékeli a kampányt?
– Tipikus ukrán kampányról beszélhetünk, amely karneváli jellegű, néha bohózatba illő elemekkel tarkítva. Csupán a lényegről nem esik szó; vannak azonban álhírek, kölcsönös támadások, sárdobálás. Ugyanakkor a regnáló elnök az ún. adminreszurszban, vagyis a választókat manipuláló, megfélemlítő és megvásárló adminisztratív erőforrásban bízik, de a többiek is bevetik a megszokott trükköket. Ukrajnában mindeddig csak az 1990-es, a 94-es és hellyel-közzel a 98-as választások tekinthetők tisztának. A későbbiek mindig megrázkódtatással jártak, azokat zavargások, forradalmak követték. Most is nagyon veszélyesnek tartom a helyzetet. A politikai elit elutasítottsága rendkívül nagy. Egyetlen jelölt sincs, akinek a támogatottsága meghaladná a húsz százalékot. Ez előrevetíti azt, hogy a választások után is folytatódnak a nehéz idők.
– Valakiből végül csak elnök lesz, de a kampány nem ér véget…
– Igen, mert az ősszel esedékes parlamenti megmérettetés tulajdonképpen az elnökválasztás harmadik fordulójának tekinthető. Meglátásom szerint a vesztes nem fog beletörődni az eredménybe, és lehet még itt felfordulás. Másrészt bárki is nyerjen, alapvetően nem tud változtatni az ország helyzetén. Nem következhet be tehát „a gőz kiengedésének” hatása, amikor az új hatalomnak van egy bizonyos hitele, felcsillan egy kis reménysugár, hogy a bizalom jegyében, arra alapozva elindulhat egyfajta építkezés, fejlődés. Én ennek a valószínűségét nem látom; a lakosságot az apátia, az elkeseredettség jellemzi, és nem bízik a politikusaiban.
– Március 15-e kettős évforduló Kárpátalján. Mi a nemzeti ünnepünket tartjuk, az ukrán nép – legalábbis egy része – megemlékezik a kérészéletű Kárpát-Ukrajna, a Csehszlovákia széthullásakor, éppen 1939. március 15-én kikiáltott és a bevonuló magyar honvédség által órák alatt felszámolt kváziállam 80. évfordulójáról. Már-már hagyománnyá váltak a szélsőséges nacionalisták magyarellenes atrocitásai, felvonulásai, emlékhelyeink meggyalázásai a nemzeti ünnepünkön. Nem tart újabb provokációtól?
– De, tartok tőle. Tavaly is feszült hangulatú volt az ünnep, a rendezvények mindenütt komoly rendőri jelenlét mellett zajlottak. Az idén nagy valószínűséggel felkeresi Kárpátalját Petro Porosenko elnök, ami önmagában is komoly biztonsági előkészületekkel jár, így esetleg elkerülhetők a villongások. Meggyőződésem, hogy a magyarellenességet mindenképpen csúcsra járatják majd ezekben a napokban. Ez sajnálatos, a történelmi eseményeket a helyükön kell kezelni, nem pedig gyűlöletkeltésre felhasználni. Óvatosak leszünk, de mi, magyarok természetesen megünnepeljük március 15-ét.
Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár (B) és Brenzovics LÁszló a hatórás magyar műsort sugárzó tV21 ungvár székházának múlt heti átadásán. Az intézményrendszer anyaországi támogatással erősődik
– A választási kampány részét képezi a kisebbségellenes nyelvtörvény elfogadásának az erőltetése. Újra tárgyalnak róla a kijevi parlamentben. Mire számít?
– Ez egy tragikomédia. Ebben a nacionalista felbuzdulásban valószínűleg elfogadnak egy olyan törvényt, amely működésképtelen és totálisan abszurd, azonban rendkívül sok problémát okoz majd a nem ukrán anyanyelvűek számára. Megnevezése ellenére nem az államnyelvről szól, hanem a többinek a betiltásáról. Ami az oktatási jogszabálytervezetet illeti, az még a jelenlegi, a Velencei Bizottság által is vitatott tanügyi törvénynél is szigorúbb. Néhány kiragadott példa: az emelt szintű érettségit csak ukránul lehet letenni, a feladatokat nem fordítják le anyanyelvre, az idegen nyelveket pedig az ukránra alapozva kell tanítani. A regionális médiában 90 százalékra emelnék az államnyelv arányát a jelenlegi 75-ről. Magyar nyelvű lap csak úgy jelenhetne meg, ha ugyanolyan példányszámban ukránul is kinyomtatnák.
Az ország szuverenitásának a bomlasztására tett kísérlet vádjával tíz év szabadságvesztéssel sújthatnák azokat, akik felvetik a többnyelvűség szükségességét. Abszurd az egész törvény, s megvalósíthatatlan – remélem, kérészéletű lesz.
– Ki fogja eltörölni? Ehhez elsősorban hatalomváltás kell.
– Részben az élet, hiszen tudjuk: Ukrajnában a törvények szigorát enyhíti, hogy azokat általában nem tartják be (nevet). Másrészt elképesztően korrupt az ország. Elvben minden költségvetési szerv dolgozójának nyelvvizsgával kell rendelkeznie, ha életbe lép a jogszabály. Ezt a rendelkezést egy olyan országban kellene végrehajtani, ahol megfelelő csúszópénz ellenében házhoz szállítják a járművezetői engedélyt (nevet)! Komolyra fordítva a szót: remélem, hogy ez a lépés még komolyabb nemzetközi felháborodáshoz vezet majd. Abban is bízom, hogy a következő parlament összetétele jelentősen módosul, és az nagy változást hozhat.
Nem értem, miként fajulhattak idáig a dolgok, hogy egy ilyen, az emberek magánéletébe beavatkozó törvény egyáltalán napirendre kerül.
– Úgy tűnik, hogy ha lassan is, de változik Ukrajna megítélése a potenciális euroatlanti partnerei szemében. Már nem fogadják el feltételek nélkül Kijev érveit, amelyekkel mindent a kelet-ukrajnai konfliktus számlájára ír. Legutóbb az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi erőinek korábbi parancsnoka, Ben Hodges altábornagy jelentette ki egy Odesszában megtartott nemzetközi konferencián, hogy amíg Ukrajna nem oldja meg a jogalkotásából eredő vitáit Magyarországgal, Budapest blokkolni fogja Kijev euroatlanti törekvéseit. Így ha az országnak komoly szándékai vannak a NATO-tagságot illetően, akkor el kell döntenie, mi a fontosabb számára.
– A kérdés sokrétűbb. Lássuk be: Ukrajnának jelenleg fikarcnyi esélye sincs arra, hogy belátható időn belül bekerüljön akár a NATO-ba, akár az Európai Unióba. Ennek a fő oka nem csupán és nem elsősorban a magyarországi vétó, hanem a régi tagállamok ellenállása a döntő. Szerintem az ukrán vezető politikusok ezeket a témákat csak PR-szempontból tartják melegen. Régen a kommunizmus elérése volt a szlogen, most pedig újabb célt láttatnak a horizonton. Közben az elit a háttérben a saját ügyleteivel foglalkozik. Nemrégiben például semmissé nyilvánították a büntető törvénykönyvnek az illegális meggazdagodást szankcionáló cikkelyét, holott pár éve ez volt a feltétele az európai vízummentesség megadásának.
A gemba-hegy kárpátalján, fülöpfalva közelében. Rossz utakkal szegélyezett meseszép táj
Félreértés ne essék: nagyon fontos, hogy a nemzetközi szervezetek figyelmeztetik Ukrajnát a követelmények tiszteletben tartására, hiszen az együttműködés keretei között ez joguk, egyben kötelességük is. Azonban az érdemi változásokhoz elsősorban a belső erőviszonyoknak kell megváltozniuk. Az elmúlt években Kijev fokozatosan belecsúszott ebbe a vad, kisebbségellenes politikájába. Emlékszünk arra, hogy amikor a Majdan-forradalmat követően, 2014 februárjában a parlament az első intézkedései között eltörölte a kisebbségbarát nyelvtörvényt, azt Olekszandr Turcsinov ideiglenes elnök nem írta alá. Petro Porosenko államfő is felüthetné az öt évvel ezelőtti választási programját, amelyben azt ígérte, hogy nem nyúl hozzá az igen érzékeny nyelvi kérdéshez. De ahogy rosszabbodott az ország állapota, az „oszd meg és uralkodj” elv mentén elterelték az emberek figyelmét a gazdasági-szociális problémákról a sokkal megfoghatatlanabb nyelvi közegbe. Sajnos ez az elnökválasztási kampánynak is a részévé vált.
– Az elhangzottak tükrében mibe kapaszkodjon, miben bízzon a kárpátaljai magyarság?
– Az mindenképpen biztató, hogy a KMKSZ mint szervezet harminc éven át fennmaradt és mindmáig akcióképes. Ez történelmi fegyvertény. Mint ahogyan az is, hogy a kárpátaljai magyarság továbbra is fenntartja az intézményrendszerét. A jövő szempontjából rendkívül fontos, hogy Magyarország egy felfelé ívelő pályán van. Küzdenünk kell továbbra is, ezt nem tudjuk elkerülni. Köszönjük, és továbbra is várjuk Budapest támogatását. A helyzetnek ebben az országban előbb-utóbb változnia kell, csak azért imádkozzunk, hogy ez a változás békés legyen.
névjegy
1964-ben született a kárpátaljai Zápszonyban.
1986-ban az Ungvári Állami Egyetemen szerzett történészdiplomát, majd szülőfalujában tanított, és néhány évig a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott.
A történelemtudományok kandidátusa. 2003-ban a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen PhD-fokozatot szerzett.
1997 óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. Számos történelmi tárgyú írás, könyv szerzője.
1990-ben a beregszászi járási tanács képviselőjévé választották.
1992-től a KMKSZ kulturális titkára, 1996-tól a KMKSZ alelnöke.
1998-tól Kárpátalja Megyei Tanácsának képviselője, 2006-tól 2010-ig pedig alelnöke. 2010–2014 között a tanács költségvetési bizottságának elnöke és újból megyei alelnök.
2014-től a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és az Ukrán Legfelsőbb Tanács (a kijevi parlament) képviselője.
Közvélemény
Petro Porosenko államfő egy február végi ukrán felmérés szerint nem jutna be az elnökválasztás második fordulójába. Az UNIAN hírügynökség a napokban tette közzé az eredményt, amely szerint az ukránok 19,5 százaléka Volodimir Zelenszkij komikusra adná a szavazatát, a második helyre pedig Julija Timosenko egykori kormányfőt mérték 13,9 százalékkal. Petro Porosenko 11,9 százalékkal a harmadik. A biztos szavazók körében is ugyanez a jelöltek sorrendje. Februárban készült olyan felmérés is, amely szerint az államfő volt a második helyen.
Egy másik közvélemény-kutatás szerint az ukránok kétharmada úgy véli, hogy az országban a dolgok rossz irányba haladnak.
A megkérdezetteknek mindössze 10 százaléka gondolja úgy, hogy az ukrán gazdaság helyzete javult az elmúlt egy évben.
Borítófotó: A kárpátalja expressz 2012-ben. a nosztalgiavonat a magyar-magyar lelki kapcsolatok vágányÁn halad
