KIFINOMULT MÓDSZEREK
A népesedési problémákra reagálva a nyugat-európai államok a látszólag könnyebb utat választották, az idegenek befogadását. A multikulturalizmus erőltetése kizárólag a nyugati ember és életformája számára jár kompromisszumokkal. A muszlim kultúra expanziója nagyon erős: mecsetek épülnek Európa-szerte, a közoktatás erőforrásait integrációs osztályokra fordítják, miközben a migránsok kultúrája először csak rátelepszik a zsidó-keresztény európai hagyományokra, aztán lassanként kiszorítja azokat. A Sargentini-jelentés és a mögötte álló migránspárti politika azért támadja Magyarországot, mert a népességcsökkenés megállítására más utat választott: a magyar családok széles körű támogatását.
Hogy miért a kisebbséghez alkalmazkodik a többség a multikulturális társadalmakban, arra több szálon is kereshetjük a választ, ám a végpont közös lesz: a hagyományos nemi szerepek és a család meggyengítése. Mindennek a hátterében pedig a következők állnak: a feminizmus összefonódása a genderelmélettel, az LMBTQ-mozgalmak és a baloldali emberjogi politikai aktivizmus térnyerése.
A múlt század második felében a balliberális gondolatiság káros sztereotípiának nevezte mindazokat a társadalmat átszövő megegyezéseket, amelyek működtették az emberi kapcsolatokat, a családokat, a kisebb és nagyobb közösségeket. Létrehozták a genderideológiát, amely ma már csak elképesztő szélsőségekben képes megnyilvánulni, és elsődleges célja, hogy elhitesse: nemcsak a nemi szerepek, de a nemek is választhatók. A nemváltás egyre népszerűbb Nyugaton, márpedig ha a nőből férfi lesz, az egyenes út a nyugati ember terméketlenné válásához és kihalásához.
A magyar társadalomban elenyésző a gender- és LMBTQ-mozgalom hangja, a Pride felvonulás is évek óta botrányok nélkül zajlik, a melegek közösségét nem érik támadások. De a probléma a határainkon kopogtat, mégpedig első körben a melegházasság legalizálásának formájában. Ausztriában jövő januártól házasodhatnak a homoszexuálisok, a nyár folyamán a cseh kormány is kifejezte támogatását. A hazai jogalkotás 2009-ben engedélyezte a bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok számára, ám a 2012-ben hatályba lépő Alaptörvény leszögezi: házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Ezzel az előremutató döntéssel az Országgyűlés világossá tette, hogy a családellenes genderideológiának jogilag sem ad teret, de a nyomás nagy, hogy rákényszerítsék a kormányt a változtatásra. A meleg párok nálunk nem fogadhatnak örökbe és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítési programban, a magyar választók döntő többsége – a nemzetközi és a hazai civillobbi nyomása ellenére is – ragaszkodik a tradicionális családmodellhez.
NE TILTSÁK BE A KÉSZPÉNZT!
Negatív kamat. A 2008-as pénzügyi válság megoldására használt egyik jegybanki eszköz élénk vitát váltott ki a készpénz jelenlegi és jövőbeli szerepéről. Amikor a befektetőket a bankok negatív kamattal büntetik azért, mert a megtakarításaikat számlán helyezik el, felértékelődik a készpénz.
A legnagyobb multicégek és a leggazdagabb emberek vagyonuk jelentős részét ugyanis kápében tartják, így kerülik el azt, hogy a számlán lévő pénzükből lejáratkor kevesebbet kapjanak vissza, mint amennyit eredetileg befizettek. A Bloomberg 2014 végén készített összeállítása szerint csak az Apple 103 milliárd dollárt tartott likvid eszközökben, míg Európában a listát az Ericsson vezette 5,6 milliárd euróval.
Miközben tehát a legnagyobb játékosok vígan halmozzák fel cashhegyeiket, az átlag megtakarításai az alacsony kamatok miatt egyre kevesebbet érnek. A válság terheit ismét a kisemberek viselik. Már a német nemzetiszocialis-ták is ezt a módszert használták a há-bo-rú „csendes” finanszírozására, okul-va az I. világháborús hadikölcsönökhöz kötődő rossz tapasztalatokból.
Az akkor bevált metódust sokan most is alkalmaznák. A Citibank vezető közgazdásza, Willem Buiter 2015-ben nagy port felkavaró cikkében azt javasolta, hogy legfeljebb az 5 eurós/dolláros bankjegyek maradjanak forgalomban, vonják ki a nagyobb címleteket. A pénzforgalom elektronikussá tételétől nemcsak a biztonsági és kezelési költségek csökkenését várta, hanem egy kifehéredett gazdaságot is, amelyben minden tranzakció látható és adóztatható lenne. Az állam így az áfa mellett egy általános (alacsony) tranzakciós adót is szedhetne, amelyből vissza lehetne fizetni az államadósságot.
Vannak még, akik felgyorsítanák a készpénz eltűnését. Az Európai Központi Bank kivonta az 500 eurós bankjegyet, így a széfekben pihenő pénzt át kell váltani 200 eurósokra. Indiában 2016 végén a legnagyobb címletű bankjegyeket kivonták a forgalomból, ezzel megháromszorozták a kártyabirtokosok számát, ami óriási üzlet volt az amerikai kártyakibocsátó cégeknek. Skandináviában és a Baltikumban is napi téma a készpénz megszüntetése, amit arrafelé a haladás jelének tartanak.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy a „kes” betiltása a magyar polgárok totális ellenőrzését is elhozná, a „nagy testvér” tényleg mindent látna. Persze a készpénz nélküli világban is biztos kialakulnak majd alternatív fizetési módok (mint 1945-ben a cigaretta vagy a Napóleon-arany), hiszen vannak pénzmozgások, amelyeket elrejtenének a fürkésző szemek elől.
MINDENHOL FACEBOOK
A nemzeti önrendelkezés és egy közösségi oldal, jelesül a Facebook (és hasonló társai) közt elsőre nem sok összefüggés látszik. De ha belegondolunk, akkor elborzadunk! A közbeszédre és a magánbeszélgetésekre is döbbenetes hatással van Mark Zuckerberg, valamint a Brin–Page (Google-alapítók) páros. A teljes médiavilág is a Google és a Facebook „csecsén lóg”, a hírek és álláspontok 50-70 százalékban rajtuk keresztül jutnak ma el az emberekhez.
A mechanizmus nem bonyolult: ha van egy véleményem a világról, a társadalomról, a dolgok menetéről, bármiről, akkor nem én döntök arról, kinek mondom el, hanem a már említett amerikai cégvezérek, pontosabban a csapataik. Még pontosabban: egy ki tudja, milyen elvek és célok mentén megírt program (algoritmus), amely az én posztomat, lájkomat, hozzászólásomat vagy megmutatja az ismerőseimnek, vagy nem. De inkább nem.
Ha pedig „rosszat” gondolok a világról, akkor kevéssé jó szándékú ismerőseim bejelentik, hogy „gyűlöletbeszédet” folytatok a „Fészen”, amely aztán letilt, kitilt. Méghozzá itt már az emberi beavatkozás is tetten érhető. A közösségi oldal cenzorai kíméletlenek, válogatás nélkül a legkisebb „nem píszínek” ítélt gondolatomra is ugranak!
Azok, akik nem Facebook-függők, vagy elfordultak a közélettől, talán azt gondolják, hogy ez nem nagy baj. De bizony nagy baj!
A teljes társadalom mintegy harmadának, a negyven alatti korosztály hozzávetőleg felének és a harminc alattiak nagy részének a Facebook és más netes közösségek jelentik a Forrást! Az emberek egyre kevesebbet néznek tévét, hírműsorokat egyáltalán nem, csak néhány hírfüggő. A széles tömegek legfeljebb az iskolában, a munkahelyen diskurálnak valamennyit (bár ott is inkább a gépeket, a telefonokat nyomkodják), talán a barátok és a rokonok véleményét hallgatják meg néha. Csakhogy ne feledjük: a barátok, a rokonok, a munka- és iskolatársak véleményét is jórészt az formálja, mit látnak a Facebookon. Az meg, hogy mit látnak, kifürkészhetetlen hatalmaktól függ. Így pedig máris oda a nemzeti szuverenitás e téren is.
HATÁRŐRIZET: IDENTITÁSKÉRDÉS IS
Egyetlen uniós megállapodásban sem szerepel, hogy a tagállamok lemondanának az országhatáraik védelméről, és azt a jogot egy közös EU-s szervezetnek, a Frontexnek engednék át. Angela Merkel német kancellár viszont a közös határőrizet kiépítését, a tagállami jogkörök további megnyirbálását már célként jelölte meg egy szeptemberi bundestagbeli beszédében.
Ez azért visszatetsző, mert az Európai Unió nem egy államalakulat, hanem független országok szövetsége, olyanoké, amelyek saját hadsereggel, rendvédelmi szervekkel, határőrizettel rendelkeznek. Tehát Magyarország biztonságáról nem külföldön, idegen érdekek alapján dönthetnek, erre egyedül a demokratikusan megválasztott magyar parlament felhatalmazása alapján a független magyar kormánynak van joga.
Hazánk nagyon jól ismeri már a közös határvédelem „eszméjét”, hiszen 1945 után negyvenhat éven keresztül a Magyar Határőrség csak a nevében volt magyar, az szovjet geopolitikai és hatalmi érdekeket szolgált. Ilyenből soha többé nem kérünk.
A 2015-ös migrációs hullám tapasztalata, az azóta eltelt időszak is azt mutatja, hogy a határőrizet a tagállami hatáskörben van a legjobb kezekben, a leggyorsabb, legfelkészültebb és leghatékonyabb védelmet csak a nemzeti határőrség tudja ellátni. A függetlenség ügye ugyanis nem csupán rendvédelmi, technikai, hanem elsősorban érzelmi, identitásbeli kérdés. És uniós identitás nem, viszont nemzeti nagyon is létezik.
