Új uniós energiastratégJa

Mátrix
Az Európai Unióban új energiapolitikai stratégia készül, egyben megerősítik a 2030-ig, illetőleg a 2050-ig szóló keretfeltételeket, irányszámokat, célokat, 2050-re a klímasemleges EU megteremtését. Ennek fő szabályozó eleme az adózás lesz – derült ki az európai energiaunió napokban közzétett negyedik helyzetfelmérő közleményéből.

A megújuló energiaforrások adókulcsát lejjebb viszik, hogy az alkalmazásukra ösztönözzön, a szénét pedig megemelik, hogy elriassza az új energiatermelői kapacitások létesítőit ennek a nyersanyagnak mint
energiaforrásnak az alkalmazásától. Brüsszelben abban is bíznak, hogy a gazdaság zöldenergia-centrikus pályára állítása – például Európában az elektromos járművek erőforrását biztosító akkumulátorok gyártásának a fejlesztése – nagy részben hozzájárul majd az EU gazdasági stabilizációjához.

Jean-Claude Juncker, mintegy európai bizottsági elnöki hattyúdalként, keresztül akarja vinni, hogy változtassák meg az eddigi vétóalapú szavazási rendszert. Az új szisztémában a kulcsfontosságú  energiapolitikai kérdésekben már egy-egy tagállamnak nem lenne tiltakozási joga, hanem többségi szavazással döntenének. Hogy az uniós integráció intézményeiben a tavaszi európai parlamenti  választásokat követően kialakuló új erőviszonyok miként  változtathatják meg az energiapolitikai stratégiát, s hogy Junckernek marad-e elég befolyása, hogy elképzeléseit az új vezetés időszakában is keresztülvigye – vagy mások tegyék meg azt –, nyitott kérdés.

A MEGOSZTÓ KIVÉTEL

Miguel Arias Cañete, az Európai Bizottság (EB) energia- és klímaügyi biztosa Brüsszelben a Politico című lap tudósítójának mindenesetre derűlátóan nyilatkozott. Elmondta: a közösség vezetése sokkal egységesebb és zöldebb energiapiac megteremtését akarja. „Európa már szembesült és jelenleg is küzd különféle krízisekkel, szociálissal, a migrációval, belbiztonságival, gazdasági és pénzügyi problémákkal, a brexittel. Mindennek ellenére egy olyan energiauniót alkottunk, amely egyesít, nem pedig megoszt.”

A lap megjegyzi, hogy létezik egy igen szembeszökő kivétel, amely felborítja a harmóniát: a Németországot Oroszországgal összekötő tenger alatti gázvezeték, az Északi Áramlat II., amely Kelet-Európát (EU-tagokat és unión kívülieket egyaránt), valamint az Egyesült Államokat szembefordította Berlinnel. A múlt héten nyilvánosságra hozott energiapolitikai stratégiai tervezet Arias Cañete és az EB-alelnök Maroš Šefčovič számára talán az utolsó alkalmak egyike, hogy megvillantsa magát, mielőtt a brüsszeli bizottság leköszön – közli nem minden él nélkül a médium.

NÉMET ZÖLDGONDOK

Az EU céljával összhangban áll, hogy a megújuló energiaforrások (elsősorban a nap- és a szélenergia) a villamosenergia-termelő új kapacitások kiépítésében már napjainkban meghatározó szerepet játsszanak. A McKinsey Intézet prognózisa szerint a 2015–50 közötti időszakban a napenergia mint áram-előállító részaránya a hatvanszorosára, a szélenergiáé ugyanilyen vonatkozásban a tizenháromszorosára nő. Ugyanakkor a szén mint az elektromos és/vagy a hőenergia kinyerésének a forrása továbbra is megmarad, még az évszázadunk közepén is az ötödik helyen áll majd a legfontosabb energiahordozók sorában. Ebben az ellentmondásos folyamatban Európában Németország, globálisan pedig Kína lesz a meghatározó. Mindkét ország gazdaságában jelentős tényező a szénbányászat.

Németország, amely évekkel korábban követendő példának számított az energiatermelésben, meglepő módon egyre inkább átsodródik a problematikus államok csoportjába. Kalina Oroschakoff energiapolitikai szakújságíró szerint a mind „zöldebbé” váló német energiakoktél megteremtése mögött súlyos gondok rejlenek. Annak ellenére, hogy Berlin eddig mintegy 150 milliárd eurót költött az atom- és a szénerőművektől való megszabadulásra, környezetbarátabb energiakoktél kikeverésére, várhatóan nem éri el a saját maga és
az EU által meghatározott célokat az üvegházhatást fokozó károsanyag-kibocsátás visszaszorításában. 2018-ban a megújuló erőforrásokból származó áram már a teljes energiatermelés 36 százalékát tette ki az
Agora Energiewende felmérése szerint. Ezt az önmagában üdvözlendő folyamatot azonban a villamosenergia-árak emelkedése, a szén-dioxid-kibocsátási célok el nem érése és mindenekelőtt a „német energiabetegség”, a szénalapú villamos erőművekhez való ragaszkodás árnyékolta be.

Az energiapolitika makacs szén-cent-ri-kus vonatkozásai mögött politikai megfontolás állt: megőrizni a kormánykoalíció számára az amúgy is nehezebb gazdasági helyzetű keleti tartományok, a volt NDK
támogatását. Az eredmény: a valaha éllovasnak számító „zöld” Németországot az energiapolitika vonatkozásában, főként a szénalapú áramtermelés visszaszorítása tekintetében tizenegy európai állam –
köztük Ausztria, Svédország és Dánia – is megelőzte – állapítja meg a McKinsey globális Energy Transition Indexe.

A MCKINSEY-PROGNÓZIS
LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSAI

A globális energiaszükséglet 2035 után nem növekszik tovább, noha a világgazdaság és a világ lakossága
tovább nő. Ez elsősorban az OECD-államokra érvényes. Afrika és India energiaigénye tovább bővül, és 2050-
ig megkétszereződik.

A villamosenergia-fogyasztás 2050-ig megduplázódik.


A földgáz 2035-ig a globális keresletben növeli részarányát, utána ez a mérték egy ideig változatlan marad,
majd csökkenni kezd.

Az intézet szerint 2015-ben még világszerte a szén volt az elektromos- és hőenergia-előállítás alapja, része
ebben az energiamixben megközelítette az ötven százalékot.

2020-ra a szén relatív súlya csökken, de még mindig vezet majd a globális energiamix-listán. A második a
földgáz lesz, a harmadik a víz-, a negyedik pedig az atomenergia.

2025-ben még mindig a szén áll majd az első helyen, ám súlya az energiamixben tovább csökken. A további
sorrend ugyanaz: földgáz, víz-, atomenergia.

2030: a szén minimális előnnyel vezet a földgáz előtt. A harmadik helyen a vízerőművek állnak, a negyedik
pozíciót az atomenergiától elveszi a szélenergia.

2035: nagy fordulópont következik be, a megújuló energiaforrások (nap, szél, víz) részaránya a globális
energiamixben ötven százalék fölé emelkedik. De a szén továbbra is az első helyen áll, mint az áramellátás
alapja.

2040-ben újabb fordulópont következik be: a szén elveszti vezető pozícióját. Az első a nap-, a második a
szélenergia, a harmadik a földgáz lesz. A szén a negyedik helyre szorul. A vízenergia az ötödik helyen áll
majd.

2045: a megújulók aránya közelít a két-
harmadhoz. A nap- és a szélenergia adja majd a globális energiamix több mint ötven százalékát.


2050: a napenergia nagy előnnyel az első helyre kerül. A további sorrend: szél, földgáz, víz.

2035-re az elektromos meghajtású járművek eladása meghaladja a százmilliós darabszámot.

2050-re több mint kétmilliárd elektromos jármű lesz forgalomban.
 

 

Borítófotó: Angela Merkelnek öltözött tüntető Berlinben. „Egyetlen nap sem süt úgy, mint én” – hirdeti a felirat