Az év egyik nagy vesztese – szinte minden közvélemény-kutató cég szerint, kivéve a párthoz közel álló Iránytű Intézetet – a Jobbik volt. A szervezet és elnöke, Vona Gábor arra vállalkozott, hogy szinte teljes szavazóbázisukat lecserélve radikális pártból mérsékelt formációvá válnak. Az átalakulást kezdetben támogató forrásaink szerint azonban Vona túllőtt a célon, hiszen az eleinte kijelölt középjobb helyett az év végére a vidéki szocialista mellett a fővárosi, balliberális, egykori SZDSZ-es szavazóbázisért is bejelentkezett. A változtatást forrásaink szerint korántsem az állítólagosan csorbuló demokratikus alapjogok miatt érzett aggódás, hanem az válthatta ki a pártelnökből, hogy a Fidesz-kormány határozott válaszokat adott a menekültválságra, miközben a Jobbik politikailag épp ezért nem tudta elfoglalni a bevándorlásellenes pozíciót. Furcsa is lett volna tőlük, hiszen a kezdetektől Izrael-ellenes, muszlim- és arabszimpatizáns vonalat követtek a politikájukban. Ez képezte a párt létének alapját.
A Jobbikban emiatt is egyre erősödik a feszültség, hiszen a szervezet szembefordul korábbi önmagával. Vona korábbi nyilatkozatát megerősítve: ha már ő adta, ő is veszi el a formáció lelkét. Ennek megkoronázása volt a pártelnök Spinoza-házbeli vendégszereplése és a Momentummal, az LMP-vel, az Együtt-tel közösen tartott decemberi, mindössze ezerötszáz fős tüntetés a Fidesz Lendvay utcai székháza előtt. Több forrásunk is őrültségnek tartja, hogy a biztos, „Fideszen túli”, radikális, húszszázalékos szavazóbázist elhagyva a bizonytalan, több baloldali párt által megcélzott szavazói körnek kívánnak tetszelegni.
LIBERALIZÁLÓDÁS
A talajt már 2016-ban előkészítette Vona és a Jobbik „liberalizálódása” számára a magyar politikai (baloldali) közéletre egykor komoly hatással bíró Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, valamint a hozzájuk később csatlakozott Heller Ágnes is. Az ő érvelésük szerint a Fideszt csak a Jobbikkal együttműködő, valamilyen választási szövetséget kötő baloldal válthatja le. A liberális értelmiség támogatása azért is pikáns, mert az előző huszonhét évben ők voltak a legérzékenyebbek az antiszemita – vagy annak tűnő – kijelentésekre, amelyek a Jobbikot 2006 óta nagyon is jellemezték.
De nemcsak a „hard core” liberálisok, hanem a baloldali nyilvánosságban gyakran feltűnő balos közéleti szereplők is nagy színeváltozáson mentek keresztül. Havas Henrik például – aki 2012-ben, miután Gyöngyösi Márton Jobbik-képviselő a zsidó származású kormánytagok listázását javasolta, egy tévéműsorban vetette fel a párt betiltásának a lehetőségét – a karácsonyi időszakra időzítve jelentette meg Vonáról szóló interjúkötetét. A (volt) televíziós ma már Vonát tartja a legizgalmasabb hazai politikusnak. Igaz, ehhez képest igazán unikális módon a könyvbemutatójára már el sem ment. Persze ennek hátterében nem az húzódik meg, hogy belátta, tévedett a pártelnökkel kapcsolatban, hanem az, hogy őt is elérte a metoo-kampány, amelybe az év végére bele is bukott: az ATV-nél felmondtak neki.
De a baloldali miniszterelnök-jelölti versenybe önjelöltként benevezett Magyar György szintén lelkes híve lett a Jobbikkal való szövetségkötésnek, miközben öt éve még ő is osztotta Havas álláspontját. Egyébként Gyöngyösi Márton most is a Jobbik parlamenti képviselője; a párt listájáról akár 2018-ban befuthat, ugyanúgy, ahogy képviselőjelölt lehet az a Kulcsár Gergely is, aki beleköpött a Duna-parti, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe.
SIMICSKA-NÁSZ
A Vona által levezényelt „néppártosodást” nem függetlenítik a milliárdos Simicska Lajostól, aki 2015 februárjában szakított a Fidesszel és Orbán Viktorral. Azóta a kormányzat legfőbb ellenfelének számít, s a Jobbikban látott lehetőséget arra, hogy bosszút álljon. Ezért médiabirodalmával – Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió – és plakátcégeivel beállt az ellenzéki párt támogatójának. Viszont forrásaink szerint nagyon nem tetszett neki a Jobbik cigányozása és antiszemita kijelentései, ezért több csatornán keresztül Vona tudtára adta támogatásának az árát.
A 2017 első fél évében kezdődött Fidesz-ellenes Jobbik-plakátkampány a felmérések alapján semmilyen politikai hasznot, tehát új támogatót nem hozott a pártnak. Sőt, az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a Simicska oszlopain megjelent hirdetésekkel kapcsolatos adatbekéréseire sem reagált a Jobbik, ezért az év végén hatszázhatvanmilliós büntetést szabott ki rá az ellenőrző szerv. A számvevők hiába kérték Vonáéktól, hogy hozzák nyilvánosságra a párt 2015–16-ra vonatkozó gazdálkodásáról szóló és a tavalyi plakátkampányával kapcsolatos dokumentumokat, s bizonyítékokkal támasszák alá, hogy a Jobbik nem fogadott el tiltott vagyoni hozzájárulást, ők – feltételezhetően a Simicska-támogatás miatt – ezt nem tették meg.
MI JÖHET A VÁLASZTÁSOK UTÁN?
A párt a korábbi, tömegeket is megmozgató demonstrációkkal szemben tavaly október 23-án és decemberben már csak néhány száz szimpatizánsát tudta az utcára hívni. Ez is bizonyítéka lehet a néppártosodási folyamat kudarcának.
A radikális vonaltól már a 2014-es választások után kezdett távolodni a Jobbik. 2016 nyarán kezdődött a Vonával egyet nem értő politikusok visszaszorítása. Novák Előd, Apáti István és Szávay István is ekkor szorult ki a párt elnökségéből, s a most „besokallt” Morvai Krisztina uniós képviselő szavára szintén nagyjából ekkortól kezdve nem volt kíváncsi a vezetőség.
Jobbikos informátoraink szerint a párt elnökségében kezdik látni, hogy nem lesz nagy siker a „néppártosodás”, de a választásokig bizonyosan nem jön változás, a kampánynak már így futnak neki. Viszont egy tíz százalék alatti eredménybe a 2018. nyári tisztújításon bizonyosan belebukik Vona Gábor. Azonban a Jobbik frakciójában az ő bizalmasai kapnak majd helyet, tehát nem lesz könnyű meccs a váltás. Forrásaink azonban úgy vélik, ezzel a „balra vitt” Jobbikkal nem lehet majd ismét a radikális szavazók kegyeire számítani, tehát új radikális párt alapítására lesz szükség. Állítólag a háttérben már meg is indult az erről való gondolkodás a volt és a kiszorított jobbikosok részvételével.
Borítófotó: Vona Gábor (jobbra) és Mirkóczki Ádám szóvivő a parlamenti ülésteremben. Meddig fordulhat még nyugodtan hátra a Jobbik elnöke?
