A rendszerváltás hangulatában Magyarország, Ausztria, Olaszország és az egykori Jugoszlávia által Budapesten létrehozott, majd a többi volt keleti blokk államaival fokozatosan kibővült, jelenleg 18 országot tömörítő Közép-európai Kezdeményezés ma már nem számít jelentős szervezetnek, így a Horvátország soros elnökségét lezáró zágrábi tanácskozás nem indokolta volna a magas szintű magyar részvételt, jó néhány állam nem is küldött csúcsvezetőt a decemberi fórumra. Ám hogy 2011 után Orbán Viktor hivatalos látogatást tett déli szomszédunk fővárosában, jelezte: a kormány rendezni kívánja a kapcsolatait azzal az országgal, amelynek az EU-s csatlakozását a legjobban támogatta, annak ellenére, hogy már ekkor sem volt problémamentes a viszony. A horvát fél azonban uniós tagsága birtokában nyilvánvalóvá tette, hogy a hála nem politikai kategória, és a brüsszeli igazodást, a megfeleléskényszeres utat választotta. A decemberi látogatás előtt Orbán Viktor dolgozószobájában fogadta Jankovics Róbertet, a horvátországi magyarság parlamenti képviselőjét, akitől árnyalt képet kaphatott a szomszédos állam politikai helyzetéről.
Mit kér majd Orbán Plenkovićtól? című kétoldalas írásában foglalkozott a legnagyobb példányszámú napilap, a Jutarnji list a kétoldalú viszonnyal. Ez idáig az újság nyugati liberális szellemben támadta Orbánt, ezért meglepő volt a viszonylagos tárgyilagossága, de a többi lap is európai játékosként, nagy politikusként jellemezte a magyar miniszterelnököt. A vezető gazdasági hetilap, a Lider publicisztikája szerint Orbán leckét tartott horvát kollégájának államvezetésből. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója ellen vizsgálati fogságot elrendelni gyerekes játék üres puskával. Ezt Orbán jól tudja, így lezseren érkezett Zágrábba egy „már nem létező szervezetˮ fórumára, a KEK-re, amelyet az újság egyszerűen Plenković Potemkin-falujának nevezett. A többi véleménycikk sem volt hízelgő a horvát kormányfőre nézve, mert szerintük a nyerő lapok a magyar félnél vannak, és olyan formátumú politikus érkezett a horvát fővárosba, aki a nemzetek Európájának egyik vezető szószólója, Merkel és Macron politikájának a kritikusa, s úgy tűnik, neki áll a zászló – summázhatók déli szomszédunk sajtóvisszhangjai.
A már megbeszélt találkozó előtt a horvát fél két barátságtalan lépést itt tett, ugyanis kérésére Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója visszakerült az Interpol nemzetközi körözési listájára, és épp a magyar kormányfő látogatása napján a zágrábi székhelyű megyei bíróság vizsgálati fogságot rendelt el vele szemben. Ivan Turudić bírósági elnök szerint csak véletlen egybeesésről volt szó, de nehezen hihetünk neki, mert ő volt az a bíró, akinek nem sikerült jogerősen bizonyítania, hogy a Mol korrumpálta volna Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt. Időközben Zágráb a Mol‒Ina-ügyben elbukott egy nemzetközi bírósági pert, és nagyban valószínűsíthető, hogy a folyamatban lévő washingtoni procedúrában sem terem sok babér a horvát fél számára.
Energetikai kérdésekben Orbán Viktor nyilvánvalóvá tette, hogy a horvátok LNG- (cseppfolyós földgáz) termináljának a kiépítése a magyar félnél egyelőre nem élvez prioritást, hiszen az orosz gáz olcsóbb. A horvát politikai közbeszédben a várakozás az volt, hogy a magyarok támogatják az adriai objektum tervét. A horvátországi magyar befektetések másik zászlóshajója az OTP Bank, amely a látogatás hetében fejezte be a Splitska banka teljes integrációját, amely így a negyedik legerősebb ottani pénzintézet lett. A magyar tőke érezhetően tovább keresi a fogódzókat déli szomszédunkban, de még mindig rideg fogadtatásra talál, aminek egyértelműen a horvát gazdaság az elszenvedője.
A hivatalos álláspont szerint a horvát fél visszavásárolná az Ina-részvényeket a Moltól, s egy ideje szakértők vizsgálják ennek lehetőségét, de ez csak időhúzásnak, altatásnak tűnik, hiszen a 2019-es költségvetésben erre egy kunát sem különítettek el, és a gazdasági teljesítmény sem ad reményt arra, hogy ez 2020-ban megtörténjen. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne a gazdaságtalan sisaki finomítóval, amelyet a Mol legszívesebben bezárna, mert a megvétele óta nagyot változott az olajpiac. Ha Zágráb valamikor is visszavásárolná a részvényeket, stratégiai partner után kellene néznie. Az oroszok tárt karokkal várják az Inát, de akkor Orbán helyett Putyin lenne képletesen a tárgyalópartner ‒ figyelmeztetnek az ágazatra rálátó elemzők.
A Mol‒Ina-ügyben a labda a horvát félnél pattog: abbahagyja-e a magyar kőolajtársaság elleni hangulatgerjesztést, vagy előteremt annyi pénzt, hogy szétválhasson a vegyes vállalat. Ez a tüske a köröm alatt, amely begyulladt és rontja a közérzetet. A tüskét ki kell húzni, s akkor minden rendbe jön ‒ üzente a magyar kormányfő. Hiszen nincs olyan gazdasági ügy, amelynek az értéke meghaladná nyolcszáz év magyar‒horvát barátságát.
Orbán Viktor látogatását a horvát közvélemény pozitívnak ítélte meg. A kommentárok, az internetes fórumokon közzétett hozzászólások zöme a zágrábi politikai elitet ostorozta, hogy maradéktalanul kiszolgálja Brüsszelt és háttérbe szorítja a horvát nemzeti érdekeket.
A két miniszterelnök hivatalos tárgyalását értékelve Jankovics Róbert úgy nyilatkozott a Figyelőnek, hogy hét és fél éves szünet után megtört a jég, fontos és bátor lépés volt a találkozó. Ez derűlátásra ad okot azzal kapcsolatban, hogy a a két ország közötti viszony visszatalál a rendes kerékvágásba, s ehhez jó alapot szolgáltat a kisebbségekkel való kölcsönös bánásmód, ami a krízisidőben is kiállta a próbát.
Borítófotó: Andrej Plenković fogadja Orbán Viktort Zágrábban. Visszaterelnék a kapcsolatokat a megfelelő vágányra
