OROSZ–AMERIKAI VISZONY
John Bolton amerikai elnöki nemzetbiztonsági főtanácsadó június végén Moszkvában tett látogatása ráütötte a jóváhagyó pecsétet Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozójára. Erre várhatóan a július 11–12-én megrendezendő NATO-csúcs után kerül sor. A két vezető tanácskozását az Egyesült Államokban (elsősorban az ellenzéki, Oroszországot minden oldalról bíráló keményvonalas demokraták) és Európában (mindenekelőtt Nagy-Britanniában a brexitpárti konzervatívok) egyaránt erősen támadják. Bolton persze jelezte, egyelőre nincs szó az amerikai és a nyugat-európai Moszkva elleni szankciók enyhítéséről.
A FŐTANÁCSADÓ DICSÉRT
Trump két csúcstalálkozó-témát emelt ki: Szíriát és Ukrajnát. Ellenzéke ugyanakkor szóvá teszi, hogy nem említette a 2018. őszi amerikai kongresszusi választásokkal kapcsolatban megszellőztetett titkosszolgálati és demokrata párti jelzéseket, hogy Moszkva ismét megkísérelheti a beavatkozást.
Hangulatjavítónak, a szorongatott helyzetű oroszországiaknak bátorításképpen Mike Pompeo, az USA külügyminisztere kijelentette: az Orosz Föderáció (OF) globális jelentőségű állam. Még a kemény mondatairól ismert Bolton is elismerését hangoztatta az idei futball-világbajnokság megrendezése, jó lebonyolítása kapcsán.
A csúcstalálkozó létfontosságú lehet mindkét fél, így a Nyugat számára is, amelynek meghatározó pillérpartnerei – az Egyesült Államok és Nyugat-Európa – súlyos belső válsággal küzdenek, és a kapcsolatrendszerüket szintén roppant feszültségek terhelik. Az amerikaiakat nyomasztja Kína felemelkedése is. James Mattis védelmi minisztert minapi pekingi látogatásán Hszi Csin-ping elnök figyelmeztette: „Kína a Dél-kínai-tengeren egyetlen négyzetcentimétert sem ad fel.” Mindehhez jön a kanadai titkosszolgálat, a CSIS kiszivárogtatott jelentése arról, hogy Peking új katonai technológiákkal gyorsan Washington fölé akar kerekedni.
Moszkva „szájába harapva”, de derekasan küzd az egyre szigorodó amerikai, nyugati szankciós intézkedések mindjobban húsba vágó következményeivel. Az elsősorban Ukrajna és a Krím, másodsorban az amerikai elnökválasztásokba való – nem bizonyított – orosz beavatkozás miatt életbe léptetett korlátozások létfontosságú, főként gazdasági érdekeket sértenek. Az OF ezek hatására is kénytelen volt átstrukturálni, egyes esetekben lelassítani hadereje átfegyverzési programját. Évekkel késnek az új páncéloscsalád, az Armata (T–14-es, T–15-ös) hadrendbe állításával. Ugyanígy csúszik az új, ötödik generációs vadászbombázó, a PAK FA (Szu–57-es) szériagyártásának a megvalósítása.
Ezért sem meglepő, hogy az orosz elnöki honlapon, a Kremlin.ru-n közölt fotón a kezet fogó Putyin és Bolton mögött a háttérben látszik Szergej Sojgu védelmi miniszter, aki a hírek szerint lényeges szerepet kapott a tárgyalásokon. A csúcstalálkozó három meghatározó fontosságú témájából legalább kettőnek közvetlen katonai jelentősége van.
HADÁSZATI KÉRDÉSEK
A tanácskozás várhatóan három területre összpontosít: az amerikai–orosz kapcsolatrendszerre (amelybe beletartozik a terrorizmus elleni harc és a nukleáris stratégiai egyensúly is), a szankciókra, Ukrajnára és a Krímre, valamint Szíriára. A közel-keleti országot és északkeleti szomszédunkat felbomlás, részekre szakadás fenyegeti.
Szíriában az Aszad-kormány erői csak az Eufrátesz jobb partjától ellenőrzik az ország fejlettebb, nyugati területeit. Ám az olajkutak nagyobb része az amerikaiak és a koalíciós erők által felügyelt keleti és északi részen van. A kormányerők próbálkozását, hogy a folyó keleti partján lévő olajfeldolgozó objektumokat ellenőrzésük alá vonják, az USA légiereje erős csapással megakadályozta. Több száz orosz zsoldos (nem a Szíriában harcoló hivatalos csapatkontingenshez tartozó, hanem magáncégek alkalmazásában álló „operátor”) veszthette életét a támadásokban.
Az Egyesült Államok legalább két légitámaszpontot tart fenn az ország északi, a kurdok által ellenőrzött övezeteiben. Ezek kisebb sajtónyilvánosságot kaptak, mint az Orosz Föderáció Hmeimimben lévő bázisa, amelyet a szír kormány hozzájárulásával nyitottak meg. Tehát kevésbé fókuszáltak az amerikai-koalíciós erők szíriai jelenlétére, támaszpontjaira, amelyeket Damaszkusz nem engedélyezett, de az ENSZ BT sem járult hozzá a fenntartásukhoz.
Az amerikai bázisoknak nagyjából ugyanaz a szerepük, mint Hmeimimnek. Egyfelől biztosítják, hogy a Nyugat se szoruljon ki a szíriai helyzet rendezéséből. Másfelől lehetővé teszik az Aszad-ellenes erők támogatását, az Iszlám Állam maradványai, a vele szövetséges iszlamista csoportok elleni légitámadások révén új fegyverrendszerek éles tesztelését. Így az amerikai légierő legmodernebb, F–22-es, F–35-ös vadászbombázói is megjelentek. De a Pentagon a régebbi, jól bevált KC–130J többcélú tankergépeket is kipróbálta, ezúttal harctéri közeltámogató szerepben, Hellfire és Griffin irányított levegő-föld rakétákkal.
UKRAJNA SZAKADÁS ELŐTT
Ami északkeleti szomszédunkat illeti, növekednek az esetleges szakadás irányába ható erők. Vlagyimir Putyin elnök – jelezve a csúcstalálkozón képviselendő orosz álláspontot – a minap állt elő azzal a két keleti szakadár „népköztársaság” létét gyakorlatilag legalizáló javaslattal, hogy a konfliktus enyhítésére Kijev adjon széles körű autonómiát e területeknek. Ezzel párhuzamosan újságcikkek számoltak be a szeparatista mozgalmak Harkovban, Odesszában, valamint más dél- és kelet-ukrajnai városokban történő erősödéséről.
Kárpátalján Viktor Baloha, a térség befolyásos személyisége azt ajánlotta a régió településeinek, szervezzenek önálló, felfegyverzett védelmi erőket a be-betörő szélsőséges ukrán nacionalista csoportok elleni védekezésre. Az EBESZ megfigyelői is beszámoltak róla, hogy Lembergben és Munkácson romaellenes pogromokra került sor, amelyeket főleg nyugat-ukrajnai szélsőségesek hajtottak végre.
Kelet-Ukrajnában a frontvonal három esztendeje nagyjából változatlan. A két szakadár, nemzetközileg el nem ismert entitás, a Luhanszki és a Donyecki „Népköztársaság” láthatóan nem törekszik területszerzésre. Az ukrán kormányerők – noha az utóbbi időben újabb amerikai fegyvereket, Javelin páncéltörő rakétákat kaptak, és a légierő újbóli bevetését fontolgatják – nem képesek döntő katonai fölényt kicsikarni. A rendezést hivatott minszki folyamat, a megállapodások gyakorlatilag nem működnek, csak egy nagyon átfogó és „felülről” jövő, mondjuk a küszöbönálló amerikai–orosz csúcstalálkozó eredményeképpen megszülető elvi megegyezés adhatna újabb lendületet a békefolyamatnak.
Borítófotó: PerformanCE a kijevi parlament előtt a megkínzottak világnapján. Gyakori vád, hogy az ukrán állami szervek erőszakot alkalmaznak a vizsgálatok során, főként a szakadár területeken. Kijev ugyanezt veti az oroszok szemére
