Moszkvában csalódással fogadták az USA elnöke által december 18-án felvázolt nemzetbiztonsági stratégiát, amelyben kitért arra, hogy Kína és Oroszország fenyegeti az amerikai globális befolyást, értékrendet és az Egyesült Államok gazdagságát. Érdeklődéssel nyugtázták a Trump-adminisztrációval szemben kritikus The New York Times (NYT) megjegyzését. A lap cikke hiányolta, hogy az elnök nem említette a 2016-os amerikai választásba való orosz beavatkozást. (Ami egyébként még nem bizonyított – a szerk.)
HIDEGHÁBORÚ 2.0
Trump beszédében megerősítette: a világ ismét a hidegháború időszakába lépett – ám ezúttal Oroszország mellé Kínát is odaállította. „Vége a harmincéves nyaralásnak” – kommentál az NYT, utalva az enyhülési időszak végére, a Szovjetunió összeomlásával felfüggesztett hidegháború kiújulására.
Az iszlamista terroristák elfogását előmozdító, Moszkva irányába tett gesztus nem szokatlan és nem összeegyeztethetetlen ezzel az állapottal. Jelentőségét azonban – minthogy nyomós amerikai érdekeket is szolgált – nem érdemes túlbecsülni. A múlt század negyvenes éveitől a nyolcvanas évek végéig tartó hidegháborús periódusban a Szovjetunió és az Egyesült Államok számos nem hivatalos fő- és mellékcsatornán keresztül tartott kapcsolatot egymással. Működött a véletlen nukleáris katasztrófát elkerülni hivatott, a hadseregek döntésközpontjait összekötő forródrót – amely ma is létezik. (Ennek a még mindig „üzemelő” rendszernek egyik volt parancsnoka 1990 után Budapesten is szolgált diplomáciai státusban.)
ERŐDEMONSTRÁCIÓ
Washington külügyminisztere kiszivárogtatta, hogy kész tervek vannak az észak-koreai nukleáris támadóeszközök kommandósakcióval való megszerzésére, amiről a kínaiakkal is tárgyaltak. Az USA megüzente Pekingnek, hogy nem akarnak kínai–amerikai összecsapást, és Észak-Koreát meghagyják a kínai befolyási övezet részeként. „Biztosítottuk a kínaiakat, hogy amint a körülmények engedik, kivonulunk a 38. szélességi foktól (a két Korea jelenlegi határától) északra fekvő területekről” – mondotta Rex Tillerson.
Joe Dunford tábornok, aki az amerikai Egyesített Vezérkar (JCS) élén áll, a minap a Tufts Egyetem Fletcher Jogi és Diplomáciai Iskolájában tartott előadásában figyelmeztetett, hogy az amerikaiak Pekinggel és Moszkvával szembeni katonai előnye fogyatkozik. Még fontosabbá válik az USA fölényének két pillére, az egész világot behálózó szövetségesek és az amerikai hadsereg képessége, hogy nagy erőket gyorsan eljuttasson a földgolyó bármely pontjára – tette hozzá.
Ugyanakkor folytatódik az erődemonstráció, az ellenfelek felmérése, kóstolgatása. Ez a szíriai légtérben az amerikai és az orosz gépek közötti kakaskodásban vagy a Dél-kínai-tenger felett amerikai és kínai harci gépek erőfitogtatásában, egymás taktikája kiismerésének a szándékában is kifejeződik.
Borítófotó: A kínai díszszázad bevetésre készül Pekingben. „Vége a 30 éves nyaralásnak”
