AMERIKAI GAZDASÁG
Kellene egy kis segítség a Fedtől – nyilatkozta a múlt héten Donald Trump amerikai elnök. Egy interjúban később kifejtette: nem teszi maradéktalanul boldoggá, hogy Jerome Powell, akit tavaly novemberben ő javasolt a Federal Reserve (Fed), az amerikai jegybank élére, kamatemelésekkel kezdi tevékenységét ezen a poszton. Powellt februárban nevezték ki, azóta a Fed kétszer emelte irányadó rátáját, amely jelenleg kétszázalékos, és a piaci várakozások, valamint a jegybank kommunikációja alapján szeptemberben újabb monetáris szigorítás jöhet.
Trump a Reutersnek adott interjújában elmondta: más országok – itt Japánra és az eurózónára gondolt – központi bankjai alacsonyan tartják devizáik árfolyamát, ami jót tesz az exportnak és megdrágítja az importot. „Keményen tárgyalunk a többi országgal. Nyerésre állunk. De ebben az időszakban kellene egy kis segítséget kapnom a Fedtől – jelentette ki az elnök. „Boldog vagyok-e attól, hogy Powellt választottam a Fed élére? Hét év múlva kiderül – tette hozzá. Egy fehér házi forrás a The Wall Street Journalnek úgy vélekedett, hogy a Powell-lel kapcsolatos megjegyzéseknek az is a célja, hogy Trump bevédje magát arra az esetre, ha lelassul a gazdasági növekedés.
NYOMÁS ALATT
A vállalati szektorból jött elnök többször is hangsúlyozta, hogy alacsony amerikai kamatszintet látna szívesen. A vállalati szféra számára ez azért kedvező, mert olcsón tud hitelhez jutni. Nemrég egy adománygyűjtő gyűlésen Trump kritizálta a jegybankárt a kamatemelések miatt, mondván: tanácsadói a jelölést megelőzően azt mondták neki, hogy a szakember szintén az olcsó pénz híve.
Powell kinevezését a republikánusok is támogatták. Az új vezető hat évet töltött el a Fed igazgatóságában a kinevezése előtt, s átmenetet képvisel elődje, Janet Yellen kamatpolitikája és a konzervatívok egyszerűbb bankszabályozást követelő álláspontja között.
A jegybankár maga is tisztában van azzal, hogy politikai nyomás nehezedik rá. Egy májusban, Svédországban tartott beszédében emlékeztetett arra, hogy Richard Nixon volt amerikai elnök az 1972-es elnökválasztás során nyomást gyakorolt a Fed akkori irányítójára, Arthur Burnsre, hogy a gazdasági növekedés élénkítése érdekében tartsa alacsonyan az irányadó kamatszintet. Burns engedett, s ez elszabaduló inflációhoz vezetett. Így utódja, Paul Volcker volt kénytelen húsz százalékra emelni a rátát, hogy megfékezze az árnövekedést.
Az amerikai jegybank – az elnök véleményétől teljesen függetlenül – kényes egyensúlyozásra kényszerül. Az USA gazdasági ciklusa érett fázisban van, a tőzsdék emelkednek, a vállalati profitok javulnak. Trump adócsökkentési programja még jobban felpörgeti a növekedést, túlfűtötté válhat a gazdaság, inflációs veszélyekkel járhat. Ebben a helyzetben a Fed, ha túlságosan szigorú kamatpolitikát folytat, megfojthatja a bővülést. (Ettől tart Trump is, ezért szólt be Powellnek.) Ha viszont túl laza marad, akkor elszabadulhat az infláció.
BÉRKÉRDÉS
Politikai nyomás Trumpra is nehezedik, méghozzá jócskán. Közeledik a novemberi időközi választás az Egyesült Államokban, és ezen a republikánusoknak jól kell szerepelniük. Ez kulcsfontosságú az elnök számára, aki minden elődjénél korábban jelentette be, hogy indulni kíván a következő ciklusban is. Az előző kampány során a republikánusok megosztottak voltak azzal kapcsolatban, hogy támogassák-e. Ha novemberben sikert aratnak, akkor viszont nem kérdés, hogy egységesen be kell állniuk Trump mögé. A monetáris politika mindebben a béreken keresztül játszik szerepet. Hiába javulnak a vállalati profitok és nő a gazdaság, ha ez nem látszik meg a reálkereseteken, mert a Fed kamatemeléseivel visszafogja a keresletet.
A jelenlegi helyzetben nem valószínű, hogy a jegybank nyíltan engedne a politikai nyomásnak, viszont az szűkítheti Powell kommunikációs manőverezési lehetőségeit. A modern gyakorlatban a központi bank elsősorban a kommunikációjával igyekszik irányt mutatni a gazdaságnak, a nehézfegyverzetet – például a kamatok változtatását – csak ezt követően veti be. Az elnök egyébként más módon is befolyásolhatja a Fed politikáját: az intézmény igazgatóságában Trump első ciklusa alatt több mandátum is lejár, a pótlásra ő tesz majd javaslatot.
