Recsegnek-ropognak a nyugati szövetségi rendszer eresztékei. A Der Spiegel katasztrofálisként jellemzi Berlin és Washington kapcsolati struktúráját – beleértve az Angela Merkel német kancellár és Donald Trump amerikai elnök közti jeges viszonyt is. Az USA rossz néven vette, hogy a németek – talán óvatosságból, talán a bizonyítékok elégtelen volta miatt – kimaradtak a Szíria elleni büntetőbombázásból.
SÜRGET AZ IDŐ
Németország is lép: új, harciasabb és kiváló debattőr hírében álló nagykövet váltja le Washingtonban Peter Wittiget, a klasszikus diplomatát. Most nem az értelmiségiek és a művészek nívós találkozóira van szükség a Foxhall Roadon, a nagyköveti rezidencián rendezett „Berlin Salon”-okon, hanem kemény diplomáciai ütésváltásra Foggy Bottomban, az amerikai külügyminisztériumban. Berlin hetente legalább egy oldalba rúgást kap az USA-tól, ennek véget kell vetni – mondják.
A németek és az EU javaslatait az alumínium- és acélvámháború megoldására még a régi nagykövet terjeszti az amerikaiak elé, de valószínűleg már Berlin új washingtoni fődiplomatája, a NATO-hoz és Oroszországhoz is értő, jelenleg belügyminiszter-helyettes Emily Haber vívja majd meg az adok-kapok csatát a tárgyalóasztalnál. Az idő sürget, az Egyesült Államok csak május elsejéig adott ideiglenes felmentést az uniónak – benne a legnagyobb acéltermék-exportőrnek, Németországnak –, hogy megegyezzenek és megelőzzék a vámtarifa-háború kitörését.
Moszkva Erisz almája a Nyugat országainak egymás közti vitáiban is – képletesen szólva. Az orosz helyzet szintén ott van a feszültség okai között. Trump kiszámíthatatlan Oroszország-politikájával szemben áll Angela Merkel óvatos, pragmatikus, a Kremlre az ajtót sosem rácsapó hozzáállása. A kancellár már a Szíria elleni hármas légi csapást követően – elsőként a legfontosabb nyugati vezetők közül – telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz államfővel, s szóba került a német és orosz vállalatok vezényletével készülő Északi Áramlat II. gázvezeték is.
Egy nappal korábban Peter Altmaier német gazdasági és energiaügyi miniszter nyilatkozott a Bild-Zeitungnak. Az orosz gázt Németországba szállító vezetéket vállalatok építik, nem kormányok, s ehhez Németország más államokkal együtt a hozzájárulását adta – mondta. Az USA-nak, amelynek az exportőrei visszaszorítanák az EU piacain az orosz gáz részesedését, ez a hozzáállás kifejezetten nem szimpatikus.
BRÜSSZEL HALOGATNA
Az unió erős német, kevésbé markáns francia támogatással tervet készít az amerikai 10 százalékos alumínium- és 25 százalékos acélimportvám bevezetésének elkerülésére. A dokumentum júniusra készülhet el. Ha az előzetes elképzeléseket még május elsejéig előterjesztik Washingtonban, újabb heteket, hónapokat nyerhetnek, hiszen Donald Trump bejelentette: amennyiben megindulnak az érdemi tárgyalások, azok lezárásáig nem alkalmazzák a magasabb vámtételeket. Az EU nem sietne a bonyolult megegyezéssel; brüsszeli források szerint első lépésként a helyzet felmérését, a nézeteltérések feltérképezését indítványozná.
Brüsszel a Politico című lap értesülései alapján szeretne tárgyalni az amerikai piachoz való hozzáférés más feltételeiről is, például a közbeszerzésekhez történő könnyebb hozzájutásról. Az EU-ban beszélnek még a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) átfogó egyezmény kapcsán a tapogatózó megbeszélések lehetőségéről – a megállapodást az USA elnöke korábban elvetette, de az utóbbi időben mintha újra megfontolás tárgyává tette volna. Említik, hogy Trump elutasító álláspontja szintén változni látszik a hasonló, a csendes-óceáni térségre vonatkozó átfogó egyezmény (TPP) kérdésében.
És a nagy harmadiknak, Kínának, a világ legjelentősebb kereskedelmi hatalmának az árnyéka rávetül az uniós–amerikai megbeszélésekre is. Ez utóbbiakat illetően megy a szokásos asztal alatti lábrugdosás. Európai források szerint Brüsszel, a tagállamok (amelyek körébe egyelőre beleértik Nagy-Britanniát is) komolyan az Egyesült Államok alá tudnak kínálni – például a mezőgazdasági exportban. Április másodika óta ugyanis érvényben vannak az új kínai vámtarifák, amelyek igen tetemes, 37–45 százalékos tétellel sújtják az USA-ból származó sertéshús behozatalát. Miközben azokra a sertéshúskészítményekre, amelyeket mások exportálnak, olyanok, akikre nem érvényesek a legnagyobb kedvezményes tarifák, csak 12–20 százalékos importvám vonatkozik.
NÉMET–FRANCIA FESZÜLTSÉGEK
Újabb belső feszültségek terhelik az Európai Uniót is, ezúttal a két kulcshatalom, Franciaország és Németország fokozódó elidegenedése formájában. Emmanuel Macron magára maradt lelkes euróintegrációs terveivel. Vége a német–francia mézesheteknek – kommentálja a helyzetet a Financial Times (FT). Pedig az év elején még nagyszabású egyeztetést terveztek a francia államfő kedvenc projektjéről, az euróövezet reformjáról. Ezt a német választások előtt Martin Schulz, a bukott kancellárjelölt hevesen támogatta. Az SPD új erős embere, Olaf Scholz, aki a berlini kormányban a pénzügyminiszteri poszton ül, azonban meglehetősen hűvösen viszonyul hozzá. A CDU/CSU eurozóna-reformmal szembeni ellenszenve a régi.
Azaz a német vezetés nem akar e területen sem több Európát, sem megerősített Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), és ami a legfőbb, nem akar közös eurózóna-büdzsét. De elutasítja az adósságválsággal megbirkózni képtelen görögöknek adandó újabb haladékot is. Berlin elveti a közös európai betétbiztosítási rendszert – legalábbis addig, amíg az olasz bankoknak sikerül megszabadulniuk a mérlegüket terhelő rossz kölcsönök hegyeitől. A legújabb fejlemények, a Szíria elleni büntetőakció, amelyet a hírek szerint az EU-n belül leginkább Macron szorgalmazott, a német–francia kapcsolatokban is újabb feszültséget okoztak.
OROSZPÁRTI NÉMETEK
Judy Dempsey, egy befolyásos közvélemény-formáló elemző, bírálva a német álláspontot, a szíriai csapásból való kimaradást, a Moszkva iránti toleránsabb magatartást, név szerint emel ki néhány oroszpárti politikust, aki, mint írja, a Putyinnal való normalizált kapcsolatokra vágyakozik. Angela Merkel kancellár vezeti a listát. Mellette Frank-Walter Steinmeier német államfőt említi, és hozzájuk csapja Federica Mogherinit, az EU nemzetközi biztonsági és külügyi biztosát is. Dempsey markánsabb – értsd: az amerikai–angol érdekeknek megfelelőbb – német és európai külpolitikát sürget.
„Franciaország ma pontosan abban a helyzetben van, amitől Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője óvott: van egy monetáris unió, amelyben Párizs hangja alig hallható, és adottak a geopolitikai körülmények, amelyekben London megbízhatóbb partner. Macron elkötelezett euróintegrációs törekvései a változatlan valóságba ütköznek: Franciaország és Németország már nem természetes szövetséges” – írja elemzésében Wolfgang Münchau, az Eurointelligence.com alapító igazgatója.
Borítófotó: Donald Trump amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár. Fagyponthoz közelítenek a német–amerikai kapcsolatok
