SZÍRIAI VÁLSÁG
Ankara apránként adagolja a szíriai fegyveres beavatkozásával kapcsolatos visszás lépéseit, amelyek egyre nagyobb rosszallást váltanak ki nyugati (NATO) és keleti (Oroszország) szövetségesei körében. A cél egy 30-50 kilométer szélességű, törökországi fennhatóság alatt működő ütközőzóna létrehozása a török–szír határ szíriai oldalán. Több mint nyolcszáz kilométer hosszú szakaszról van szó, amelynek jó négyötödét a szíriai kurd fegyveres erők ellenőrzik.
AZ EU TANÁCSTALAN
Az Olajágnak elnevezett török behatolás a szomszédos ország területére teljesen felborítja az eddig kialakult, amúgy is roppant bonyolult erőviszonyokon nyugvó, törékeny egyensúlyt. Egy NATO-tag (Törökország) harcol egy az USA által szorosan patronált fegyveres csoporttal, a szíriai kurdok YPG-jével – és mindkét fél amerikai fegyverekkel (is) harcol.
A Nyugat, az Európai Unió tanácstalan. Külügyi és biztonságpolitikai biztosa csak annyit mond, hogy „rendkívül aggasztónak” tartja a helyzetet. Jonas Parello-Plesner, a konzervatív Hudson Institute elemzője szerint nyugaton félnek attól, hogy ha a törökökre nyomást gyakorolnak, akkor Ankarát még inkább az oroszok (és a kínaiak) felé taszítják.
HARAPÓFOGÓBAN
Washington nehéz helyzetbe került. Több ezer katonája, emellett ismeretlen létszámú különleges egysége, CIA-különítménye tartózkodik Szíriában. Egy részük Manbij városában, amely a török offenzíva következő célpontja. Nehéz megjósolni, mi történhet, ha a támadásoknak amerikai katonai vagy civil áldozatai lesznek. Január 24-én radikálisan megváltozott Donald Trump hangja: telefonon keményen figyelmeztette Erdoğant, hogy a szíriai kaland közvetlen amerikai–török összecsapáshoz vezethet. Az azelőtti napon a Fehér Házban tartott tájékoztatón kormánytisztviselők még azt sejtették, hogy az elnök a törökök mellé áll és ejti a kurdokat.
A New York Times megszólaltatta Ali Soufant, a terrorizmus elleni harc szakértőjét, FBI-ügynököt, aki szerint Washingtonnak két választása van. Vagy drámaian visszafogja a kurdok segítését – amit a régióban amerikai támogatással harcoló csoportok ügyük elárulásaként értékelnének –, vagy kockáztat egy közvetett vagy közvetlen konfliktust a NATO-tag Törökországgal.
MOSZKVA ÖRÜL
Az al-Dzsazíra értesülései szerint Oroszország kivonta több száz fős kontingensét Afrínból, amely ellen Ankara először indított támadást, és hozzájárult, hogy török harci gépek behatoljanak az észak-szíriai légtérbe. (A Kreml is fenntart bizonyos kapcsolatokat a szíriai kurd erőkkel, noha jobb viszonyban van ennek a népnek az iraki csoportjaival.) Moszkva számára a Szíriába való török betörés egyfelől kedvező, mert növeli a Nyugat megosztottságát, az Egyesült Államokra nehezedő nyomást, másfelől kényelmetlen, hiszen Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is szót emelt Szíria területi egységének a megőrzéséért. A török és az orosz vezető január végi telefonbeszélgetésén nem jutott előbbre, miközben Erdoğan a diskurzus előtt azt állította, hogy egyeztettek az oroszokkal.
PATTHELYZET
Oroszországban folytatódott a Szocsiban január végére (lapzártánk idejére) tervezett szíriai békekongresszus előkészítése, amelyre a szíriai kurdok a Reuters információi szerint az oroszok magatartása miatt aligha küldenek résztvevőket. Azaz még a közel-keleti országon belüli kormányellenes és a kabinetet támogató erők valamiféle kompromisszumával is vajmi kevés az esély a patthelyzet megoldására. S akkor még nem beszéltünk a török intervenció beláthatatlan következményeiről.
Borítófotó: Kurd katonák Szíriában. Washington nem kockáztat a NATO-tag törökökkel egy konfliktust
