SZOCIÁLIS RENDSZER
Annak ellenére, hogy Párizs 2007-ben ritka kivételként aláírta a kielégítő lakhatáshoz való jog biztosításának nemzetközi egyezményét, s azt törvénybe foglalták, az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt a hajléktalanok száma. Az ENSZ jelentéstevőjének áprilisi látogatása megerősítette, hogy a menekültek beáramlása óta kritikussá vált a lakhatási helyzet – sok család pedig a kifizetetlen számlák miatt kerül utcára.
KEGYETLEN HIVATALOK
Franciaország megsérti az emberi jogokat a hajléktalanok ügyeinek a kezelése során – jelentette ki tíznapos vizitje után Leilani Farha kanadai jogász, aki számos tábort, illegálisan lakott, illetve lakás céljára alkalmatlan épületet és otthont vizsgált meg. A Le Figaro szerint az ENSZ megbízottja „igen komoly” mérleget vont meg az általa tapasztaltakról. „A franciáknál rendszerszintű probléma, hogy nagyszámú rászorulónak nincs hozzáférése a krízisszállásokhoz” – jegyezte meg Farha a Reutersnek nyilatkozva. Az Insee francia statisztikai intézet adatai alapján 2017-ben 140 ezren voltak hajléktalanként nyilvántartva (a 2016-os adat 143 ezer fő), közülük 12 ezren éltek az utcán.
Tavaly csak Párizsban több mint 3500 ember „hált az utcán”, parkolókban és kertekben. A polgármesteri hivatal becslései szerint ez a szám hatszáz fővel nagyobb a tavalyinál. Az ENSZ-jelentéstevő szerint – figyelembe véve a télen megnyitandó ideiglenes szállások rendszerét – kifejezetten „kegyetlen” a hivatalok hozzáállása, hiszen az megsérti a humanizmus alapelveit és a nemzetközi gyakorlatot. Farha ilyen intézkedésként írta le a calais-i menekülttábor 48 órán belüli kiürítését. „Botrányos belegondolni, hogy ez lenne Franciaország és Nagy-Britannia tárgyalásainak eredménye. Rengeteg pénzt öltek a határok biztosításába, de egyetlen alapot sem hoztak létre, amely segítené, hogy az emberek mindezt túléljék.”
NÉMA KRÍZISVONAL
Franciaországnak – emelte ki a jogász – jó adottságai vannak ahhoz, hogy eleget tegyen emberi jogi kötelezettségeinek. „Ez egy gazdag ország. Éppen emiatt nem tolerálható az utcán elhunyt fedélnélküliek növekvő száma” – így Farha. A jogász többször is megpróbálta felhívni a krízishelyzetben lévő hajléktalanok számára fenntartott 115-ös telefonszámot – mindannyiszor eredménytelenül.
Hivatalos adatok alapján az országban tavaly 566 fedél nélkül élő halt meg az utcákon, az átlagéletkoruk 49 év volt. Az ezekkel a halálozásokkal foglalkozó szervezet (Collectif les Morts de la Rue) szerint a valós érték ennek a többszöröse, meghaladhatja a 3600-at az elhunytak száma.
DRÁGULÓ KÖZMŰVEK
Az ENSZ-megbízott látogatása újra felszínre hozta a hajléktalan emberek és családok egy évtizede súlyosbodó problémáját. Civil szervezetek – így a CLCV és az UFC-Que Choisir – nemrég közös nyilatkozatban hívták fel Emmanuel Macron köztársasági elnök figyelmét arra, hogy az elektromos áram fogyasztói árának a kilátásba helyezett hatszázalékos emelése jogilag megalapozatlan, és az eddig megbízhatóan fizető fogyasztók széles köre számára teszi kétségessé a számlák kiegyenlítését.
A CGT szakszervezethez kapcsolódó, a probléma szociális vonatkozásaival foglalkozó AB-Habitat szervezet már korábban is felhívta a figyelmet arra, hogy a bevándorlók tömegei gyakorlatilag hajléktalanként élnek Franciaországban. A közüzemi tartozások miatt családok tömegeit zárják ki az energiaszolgáltatásból, az ideiglenes szállások egy részének a bezárása miatt pedig soha nem látott méreteket ölt a fedél nélkül élők száma.
A 2017-es évben országosan 125 ezer kilakoltatási végzést hoztak, 15 ezer esetben hatósági segítségre volt szükség a végrehajtáshoz – rendszerint a rendőrség látta el ezt a feladatot –, és 250 ezer családot zártak ki szolgáltatási körükből tartozásaik miatt az energiaszolgáltatók.
Természetesen nem csak az eredménytelenség jellemezte a több mint tíz éve aláírt, a lakhatáshoz való jogot szavatoló egyezményt: több mint 122 ezer új háztartás jött létre, s az éves szinten biztosított új lakhatási lehetőségek is folyamatosan bővülnek: 2016 óta már a húszezret is meghaladta az évente kiadott, rendelkezésre bocsátott lakások száma.
A 2015-ös bevándorlási hullám viszont már a következő évben éreztette hatását. 2016-tól észlelik civil és kormányzati szervek a mintegy százötvenezer fős, saját lakhely, lakcím nélkül élő tömeg jelenlétét és az évente immár tízezer új „lakásigénylést”.
KEVÉS AZ OTTHON
Az év elején – mint arról a Le Figaro is beszámolt – válságértekezletet tartottak a Pierre Abbé Alapítványnál a lakhatási krízisről az érintett települések polgármesterei és civil szervezetek. Aggodalmukra az adott okot, hogy tavaly 7,2-ről 7 százalékra esett vissza az új lakások építésének aránya a kiadott építési engedélyek számán belül, és mindössze négyszázezer otthon építése kezdődött meg. Ez az érték igen alacsonynak számít a 67,19 milliós (2018-as adat) országban. Az építők a kereseti piac „brutális” visszaeséséről számolnak be, mivel a vevők – különösen a kisebb városokban és a vidéki kistelepüléseken – szinte semmiféle hozzájárulást, segítséget nem kapnak a családi házak vagy ingatlanok vásárlásához.
Franciaországban a lakosság átlagosan a bevételek több mint negyven százalékát fordítja lakhatásra. Az új otthonok aránya viszont duplája a régebbi építésűekének, a felújítottak száma is eléri a lakásállomány felét.
Borítófotó: Hajléktalanok karácsonya egy buszon. Rosszul megy a francia gazdaságnak, erősödnek a szociális feszültségek
