OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG
Nehéz pontosan megérteni, mi vette rá Matteo Salvinit, hogy a nyári szabadságok közepén megbuktassa saját kormányát. Nem a cél volt a kérdéses, hiszen már jó ideje sejthető volt, hogy szeretne megszabadulni koalíciós partnerétől, az Öt Csillag Mozgalomtól, amely szavazóinak egyharmadát már elcsábította a közös kormányzásuk egy éve alatt. Az akció kivitelezése azonban olyan amatőrre sikerült, mintha nem is Salvini csinálta volna.
PARLAMENTI MATEK
A tavalyi parlamenti választásokat követően a Liga minden tartományi szavazást megnyert, a jobbközép választási koalícióval elhódította a déli tartományokat is az Öt Csillag Mozgalomtól, ahol a korábbi, északi tartományok elszakadását hirdető programjával nem sok szavazatra számíthatott. Az európai parlamenti választásokon elért eredménye pedig azt a lehetőséget csillantotta fel, hogy egy előre hozott választás eredményeképpen akár egyedül, akár a jobbközép koalíció legkisebb pártjával, az Olasz Testvérekkel képes kormányt alakítani, de legrosszabb esetben is Berlusconi Forza Italiájának bevételével a jobbközép koalíció elég a többséghez.
Az új választás kiírásához nem elegendő, ha megbukik a kormány a bizalmi szavazáson, az is szükséges, hogy ne alakuljon ki új kormánytöbbség. Ennek a lehetősége viszont adott, matematikailag mindenképp, a Liga nélkül is. Már a tavalyi kormányalakítási tárgyalásokon is felmerült egy Demokrata Párt–Öt Csillag Mozgalom lehetősége, és részben ez volt az oka annak, hogy a Liga, leválva a jobbközép koalícióról, hajlandó volt egyedül belépni a kormányba. Csakhogy igazából akkor mind a baloldal, mind az Öt Csillag Mozgalom számára sokkal több hátránya látszott egy koalíciónak, mint előnye. Mostanra viszont az előnyök serpenyőjében szaporodni látszanak a súlyok, ugyanis mind a két fél számára elsőrendű fontosságúnak tűnik egy előre hozott választás elkerülése. Az Öt Csillag Mozgalom kénytelen lenne mandátumokban is realizálni támogatásának kétharmados elvesztését, és egyévnyi kormánypárti lét után valószínűleg hosszabb időre berendezkedni a kispárti ellenzéki létre, miután az általa vezetett tartományokat is elvesztette az elmúlt esztendő folyamán.
A Demokrata Párt további mandátumvesztéssel nem kell, hogy számoljon, ám ott a pártban dúló belső harcot forgatná fel teljesen az előre hozott választás. Matteo Renzi korábbi kormányfő, akinek a szerepe a Demokrata Pártban sokban hasonlít Gyurcsány Ferenc MSZP-n belüli korábbi mozgásához, híveivel jelenleg többséget alkot a képviselőházban és a szenátusban. Egy új választáson baloldali színekben nyilvánvalóan a jelenlegi – Renzivel nem túl barátságos – pártvezetés emberei jutnának mandátumhoz, ezért a jelenlegi PD-képviselők többsége legalább ezt a ciklusát szeretné kitölteni Európa legjobban fizetett parlamenti képviselői székében.
Más okból, de az Öt Csillag Mozgalom képviselői és szenátorai is igyekeznek kitölteni a ciklust. A mozgalom szabályai szerint egy ember csak két ciklust tölthet be egy politikai poszton, és ebből a szempontból teljes ciklusnak számítanak a bármilyen okból idő előtt megszűnt mandátumok is. Az Öt Csillag képviselőinek jelentős része a második ciklusát tölti, a többieknek pedig nem sok jót ígér a harmadára csökkent támogatottság.
ELLENÉRDEKEK
Salvini amellett, hogy nem számolt a többi párt érdekeivel, kommunikációs szempontból is elmulasztotta felépíteni a koalíció felrúgását. A választók sehol a világon nem szeretik az előre hozott szavazásokat, és általános tapasztalat, hogy az ezért felelősnek tartott politikai erőt büntetik meg. Így az ilyen szituációkban létfontosságú egy olyan helyzet felépítése, amelyben a politikai ellenfél tűnik felelősnek a kialakult helyzetért.
Az Olaszországot Franciaországgal összekötő gyorsvasút ügye erre alkalmatlan volt. A vasút megítélése a szavazók körében vitatott, de még a támogatók szemében sincs az ország sürgősen megoldandó problémái között. Egy parlamenti szünidőben benyújtott képviselői javaslat pedig végképp nem alkalmas annak demonstrálására, hogy nem lehet együttműködni a koalíciós partnerrel. A közvélemény-kutatások már kezdik visszaigazolni, hogy hibázott. A Liga népszerűsége csökkent néhány százalékot, a PD és az Öt Csillag pedig emelkedni kezdett.
Közben az élesbe forduló egyeztetések kapcsán mindkét baloldali pártban aktivizálódtak azok az erők, amelyek vagy nem csak a pillanatnyi túlélésben érdekeltek, vagy éppenséggel politikai érdekük, hogy mégis legyenek előre hozott választások. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy teljesíthetetlen követeléseket fogalmaznak meg a koalíció feltételeként.
Egy stagnáló, rekordmértékű államadóssággal küszködő olasz gazdaság kormányzását átvenni egy fenyegető válság árnyékában könnyen jelenthetné mindkét politikai párt végét. Ezért azok a politikusok, akik hosszabb távra terveznének, igyekeznek olyan követeléseket a párt álláspontjává tenni, amelyek elfogadhatatlanok a másik párt többsége számára.
A PD vezetése azt követeli, hogy nyissák meg újra a kikötőket a migránsszállító hajók előtt, ami az alapvetően bevándorlásellenes Öt Csillag számára a politikai halált jelentené, valamint bőven ellátná üzemanyaggal Matteo Salvini kampányát. A másik követelés, hogy tegyenek hitet az EU, mellett szintén a párt identitásának nyilvános feladását követelné, bár összeállni koalícióba a korábbi legfőbb ellenségükkel, már önmagában annak tűnik.
Az Öt Csillag a képviselők számának jelentős csökkenését szeretné elérni egy választójogi reformmal, ami ellen elvben nem lehetne kifogása a Demokrata Pártnak. Ez ugyanis része volt annak az alkotmányos reformjavaslatnak, aminek a népszavazásába Matteo Renzi belebukott, csak hát amióta a PD néhány „vörös” városba szorult vissza, nem szívesen ad fel egyetlen helyet sem, ahol átmenthetők a káderei a jobb időkre.
A KIVÉTEL ÉS A SZABÁLY
Matteo Salvini viszont hátraarcot csinált, és már nem zárná ki a koalíció folytatását. Az Öt Csillag feltételei elfogadhatók – jelentette be, de egyelőre úgy tűnik azt a hidat sikerült felégetnie maga mögött. Valószínűleg a Ligán belül is felerősödhettek az ellentétek, mert az eddig önjáró Salvinit „gyámság alá helyezték”, a korábbi gyakorlattal ellentétben minden hivatalos nyilatkozatakor két másik Liga-vezető kíséri.
Az államfő augusztus 27-ig adott haladékot a pártoknak, hogy elő tudnak-e állítani egy kormánytöbbséget, vagy feloszlatja a törvényhozást és kiírja az új választásokat. Lapzártánkkor még nem tudni, mi lett a döntés, ám ha új kormány is alakul, érdemes észben tartani, hogy az olasz belpolitikában a kormányválság a norma, míg a ciklus kitöltése a kivétel a szabály alól.
Borítófotó: Giuseppe Conte olasz miniszterelnök a törvényhozás felsőházában. Megjött a menetrendszerű kormányválság
