KISZIVÁROGTATOTT EGYEZTETÉS
Jogos a kérdés, vajon miről vagy miért tárgyalt brüsszeli közvetítéssel éveken át Belgrád és Priština, ha még csak most rukkolnak elő a vezetők olyan javaslatokkal, mint az új határvonal megrajzolása vagy a területcsere. Nem támogatta volna az eddigiekben a Nyugat, hogy egy hasonló elképzelést nyíltan kimondjanak a tárgyalócsoportok vezetői, s most hirtelen meggondolta magát?
Nem találta meg a politikai számítását egyik oldal sem idáig abban, hogy gyorsítsa a konfliktus esetleges végső megoldását? Hazai politikai vereségtől tartottak a mindig aktuális parlamenti vagy államfőválasztások miatt?
VÉGE AZ IDŐHÚZÁSNAK
Lehet, hogy a feltett kérdések mindegyikére megalapozott igennel lehet válaszolni, mégis tény, hogy elsősorban a belpolitikai érdekek domináltak mindkét fővárosban, ami miatt a korábbi felvetések górcső alá vételét, a helyzet véglegesnek mondható rendezését elodázták (például azt, hogy Szerbia ismerje el volt tartománya függetlenségét, cserébe az észak-koszovói szerbek széles körű autonómiát kapnának).
Mára változott a helyzet. Az Európai Bizottság konkrét időpontot tűzött ki déli szomszédunknak: 2025-ben csatlakozhat az unióhoz, azzal a feltétellel, hogy szerződést ír alá Prištinával a probléma végleges megoldásáról. Koszovó ugyanakkor nagyon lemaradt ezen az európai úton, s időközben az Egyesült Államok, sőt, szinte az egész nyugati világ elveszítette fokozott érdeklődését a régió iránt. S mivel Belgrád nemzetközi pozíciói megszilárdultak, Prištinának is be kellett látnia: nem húzhatja az időt az örökkévalóságig, különben teljesen magára marad, s az aktuálpolitikai kérdések terén az utolsó helyet foglalja majd el a nagyhatalmak prioritásai között az, hogy ki ismeri el és ki nem a Szerbia által még mindig déli tartománynak tekintett, túlnyomóan albánok lakta entitás államiságát.
HÁNY NÉGYZETKILOMÉTER?
A határvonalak újratervezését nem most ötlötték ki. Ivica Dačić szerb külügyminiszter, korábbi szocialista kormányfő már régebben is szót ejtett e lehetőségről – igaz, elsősorban belpolitikai használatra dobta be az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat. Mostanra viszont valóban ez számít a legújabb, immár szinte hivatalosnak nevezhető elképzelésnek a szerb–albán konfliktus tartós balkáni rendezésére. A szerb elképzelés szerint Belgrád lemondana a Koszovóval határos Preševo-völgy három albán többségű közigazgatási egységéről, Bujanovacról, Medveđáról és Preševóról. Ez a terület 1250 négyzetkilométer, lakossága mintegy 83 ezer fő, zömmel albán nemzetiségű. Cserébe persze elvárja, hogy Priština ugyanilyen előzékeny legyen, amikor a szerbek lakta Észak-Koszovóról van szó. Kosovska Mitrovica északi felét, Leposavić és Zubin Potok környékét szeretné visszaszerezni déli szomszédunk, bár ezeknek a helységeknek a neve így, ilyen pontosan meghatározva nyilvánosan még nem hangzott el; mindig csak Észak-Koszovóként emlegetik a szóban forgó területet, amely nagyjából 1560 négyzetkilométer, lakossága 70 ezer fő, majdnem mind szerb.
Persze mindkét fél veszítene, de nyerne is egy ilyen lépéssel. A belgrádi vezetőség számára belpolitikailag is kulcsfontosságú lenne a megoldás. Ezen múlik, hogy sikerül-e valamit megőrizni a korábban már elveszettnek elkönyvelt koszovói területből, sikerül-e a fő kormányerő, a Szerb Haladó Párt által hirdetett Koszovó-politikát megalapozottként elhitetni. Végeredményben az is most dőlhet el, hogy a szerb dominanciájú volt Jugoszlávia szétesése, a jelentős szerb lakosságot számláló Montenegró kiválása óta fordult-e egy kicsit a kocka, s megmenthet-e végre valamit elvesztett területeiből Belgrád, vagy bele kell nyugodnia egy sajátos „szerb Trianonba”, vállalva a totális veszteség hazai társadalmi-politikai következményeit, letargiáját.
MINDENKI NYERHET
A területcseréről persze mindenkinek más a véleménye. Szerbia keleti partnerei nem kommentálnak, bármilyen megoldást elfogadnának. Angela Merkel német kancellár nem akarja, hogy új határok szülessenek az etnikai konfliktusokról elhíresült Balkánon, ezen azonban sem Aleksandar Vučić szerb államfő, sem Hashim Thaçi koszovói elnök nem lepődött meg. Utóbbi úgy fogalmazott: hiszi, hogy amennyiben valódi megállapodás születik, azt elfogadják majd Koszovó „nyugati barátai” is.
Közben a szavazópolgárok felé irányuló kommunikáció Belgrádban és Prištinában is a nyereségre s nem a veszteségre összpontosít. Így Thaçi a három szerbiai járás megszerzésének a lehetőségéről, Vučić a szerbek lakta térség visszaszerzéséről nyilatkozik. A többit mindenki gondolja hozzá. Fél hónap maradt még kettejük legújabb brüsszeli találkozójáig, s talán az is kiderül akkor, mennyire számítanak komolynak az új megoldási lehetőségek.
BORÍTÓFOTÓ: Ellenzéki könnygáz a Montenegróval idén kötött határőrizeti egyezmény ellen. A szerb–koszovói területcsere esetén sokkal jobban elszabadulhatnak az indulatok
