Várták, de nem jött el. A vajdasági Banstol, az Újvidék és Belgrád között elhelyezkedő kistelepülés lakói az utolsó percig reménykedtek abban, hogy hozzájuk is beköszön a nagyszabásúra szervezett hivatalos szerbiai látogatása alkalmával Vlagyimir Putyin. Minden okuk megvolt arra, hogy reménykedjenek, a szerb ortodox egyház ugyanis immár két telket is vásárolt a jobbára horvátországi és boszniai szerb menekültek által lakott faluban, hogy templomot építsen a világon jól ismert orosz mintának megfelelően. A Mária Magdolna-templom nagyban épül, senki sem ezen a néven ismeri azonban, egyszerűen csak Putyin-templomnak hívják. A település lakosainak közös vonása, hogy szinte egytől egyig az orosz elnököt tisztelő és szerető emberek. A televíziónak nyilatkozva elmondták: végső soron nem baj, hogy nem jött el, úgysincs még teljesen kész az istenháza…
S valóban, miért is portyázott volna Putyin Duna menti vajdasági településeken, amikor a fővárosban is tízezrek gyűltek össze a fogadására, köszöntésére? Miközben az állami média nem győzte hangsúlyozni, hogy spontán összeverődött tömegről van szó, a közösségi hálózatokon nem egy SMS, e-mail szivárgott ki hatalmi párti tisztségviselőktől, akik arra buzdították az állami intézmények és a közvállalatok dolgozóit, hogy „legyenek szívesek” megjelenni Belgrádban, a nagy fogadáson. A helyszínen sokan elmondták a médiának, hogy az utazást a párt szervezte. Több mint ezer autóbusz indult útnak Szerbia minden részéből az orosz elnök belgrádi érkezésének megünneplésére. A politikai elemzők azóta is azon tanakodnak, miért volt az államnak szüksége a Putyin fogadásán megjelent tömegeket megörökítő képekre, amelyek a világsajtót is megjárták. A legtöbben, mint minden látványosabb államvezetőségi intézkedés esetében, most is Koszovó kérdésével hozták összefüggésbe a látottakat: a brüsszeli szerb–koszovói albán párbeszéd elakadt, Belgrádnak ismét szüksége van a keleti támogatás felmutatására egy számára kedvezőbb megoldás kieszközlése érdekében.
Az orosz államfő nyolc órát tartózkodott a szerb fővárosban. Nem aludt ott, ahogyan előzetesen sokan remélték. Beszédet sem tartott a hatalmas tömegnek. Végighaladt a vörös szőnyegen, tárgyalt az államvezetőség tagjaival, meghallgatta a Szent Száva-templom tiszteletére megkondult harangjainak a játékát és Aleksandar Vučić szerb elnök beszédét, majd annyit közölt: köszöni szépen a barátságot, a vendégszeretetet.
Megtörtént az is, ami már hetekkel korábban kiszivárgott a belgrádi médiába: Putyin az Alekszandr Nyevszkij-érdemrend kitüntetésében részesítette déli szomszédunk államfőjét a két ország közötti baráti kapcsolatok építésében elért eredményekért. Vučić a háláját fejezte ki, élete egyik legszebb pillanataként élte meg az elismerést, s elsősorban az apjukat sokat nélkülöző három gyermekének mondott köszönetet mindazért, amit tőlük kapott. Megtörtént azonban az is, amiről senki sem cikkezett korábban: Vučić egy sarplaninai juhászkutyával örvendeztette meg orosz kollégáját. A Paša névre keresztelt ebnek mostantól bizonyára nem megy rosszul a sora. Az ajándékot nem Szerbia találta ki. Az orosz vezető messze földön híres kutyaszeretetéről, s korábban más államok tisztségviselői is így szereztek örömöt neki.
Alig akad olyan külföldi tisztségviselő, akinek egy ebéd vagy vacsora alkalmával, a tévékameráktól és újságírók hadától távol, oldott hangulatban ne énekelne el valamit Ivica Dačić szerb külügyminiszter. A politikus egyszerűen imádja a fellépéseket, noha sokak szerint nem kellene ekként szerepeltetnie magát. Putyin sem mehetett vissza Moszkvába a Kalinka sajátos, miniszteri interpretációjának a meghallgatása nélkül, amibe a közösségi háló jóvoltából az egész világ betekintést nyerhetett, és azóta is szépen növekszik a kattintások száma.
putyin-rajongó a belgrádi szent száva-templom előtt. még a harangok is neki zengtek
