A fekete kontinens országai csak fél szívvel segítik Európa migránsoktól való védelmét. Angela Merkel szerint nem Afrikáról, hanem Afrikával kellene beszélni.
Jelenleg ellentétes folyamatok zajlanak a két földrész között. Az EU és egyes tagállamai komoly nyomást gyakorolnak a migrációs útvonalak mentén fekvő afrikai országokra, hogy ne engedjék tovább Európa felé a jobb életet kereső tíz- és százezreket. Ezért Brüsszel minden eddiginél több pénzt, nyolcmilliárd eurót fordít a fekete kontinensre.
A bevándorlás támogatói a külső határok védelme és az emberkereskedők elleni (verbális) küzdelem mellett a Merkel–Davutoğlu-megállapodás mintájára több afrikai országgal is paktumot kötnének. A terv szerint itt is minden Európában elutasított és a hazájába visszafogadott menedékkérőért cserébe egy „igazi menekült (és idővel családja) érkezhetne az öreg kontinensre.
ADÓSSÁGKVÓTA
A kör itt bezárul, mert csak az elmúlt pár évben hatszázezer migráns érkezett Olaszországba, akiknek csupán a tizede jogosult maradásra, így akár félmillió fekete-afrikai bevándorló „cseréje is elképzelhető lenne.
Azon már senki sem lepődik meg, hogy egy ekkora üzletből Soros György sem akar kimaradni. A korábbi évi harmincmilliárd eurós keretszámot megtartva a spekuláns most éppen nem a szírek európai letelepítésére, hanem egy afrikai „új Marshall-tervre költené ezt a pénzt. A hitelt most is az AAA minősítésű EU venné fel a nemzetközi pénzpiacokon, és ha a terv sikerülne, akkor a korábban már javasolt módon nemcsak a migránsokat osztanák szét a tagországok között a kvóta szerint, hanem az adósságot is.
A magasröptű elképzelések megvalósulására – szerencsénkre – még várni kell. Közben Afrikában is fordul a széljárás. Brüsszel ott is versenyez Kínával a nyersanyagokért és a piacokért. Peking nem vizsgálja az egyes államok demokráciájának a milyenségét, ezért az európaiaknak váltaniuk kellett, így a korábban páriának számító Szudán és Eritrea szintén felkerült a brüsszeli együttműködési listára.
Az EU húsz afrikai ország biztonsági szerveivel működik együtt az Africa-Frontex Intelligence Community (AFIC) keretében, valamint fél tucat szaharai állam rendvédelmi erejét képzi ki s látja el modern felszereléssel. A bevett sivatagi kereskedelmi utakat és vízvevő helyeket már helyi rendőrök őrzik, ezért az embercsempészeknek nagy és veszélyes kerülőket kell tenniük. Becslések szerint ma már több migráns hal meg a sivatagban, mint a Földközi-tengeren.
MIGRÁNSÜZLET
A kedvező változások ellenére az afrikai országok csak fél szívvel segítik Európa migránsoktól való védelmét. Az újkori népvándorlás révén ugyanis nemcsak a saját lakosságfeleslegüktől szabadulnak meg, de az Európában élő és dolgozó afrikaiak gyakran több pénzt utalnak haza, mint amennyit egy ország fejlesztési támogatásként kap.
Az embercsempészet ráadásul egy olyan jól jövedelmező üzletág, amely korrupt határőrök, politikusok és hivatalnokok nélkül nem működne. Számos afrikai diktátor, politikai párt, terrorszervezet és milícia finanszírozza magát a migránsok szállításából, vagy ha Brüsszel jól megfizeti, éppen azok megállításából.
