Tavaly is csúcsra járt a balliberális fakenews-gyár

Mátrix
A múlt évben is jócskán akadtak Magyarországot lejárató, megalapozatlan értesülések, amelyeket a bukott parlamenti ellenzéki pártok és politikusok mellett az „újságírók vagyunk” – hazai ellenzéki média is előszeretettel idézett. 

Az alábbiakban a közelmúlt tíz olyan fake news hírét gyűjtöttük össze, amely jól példázza a balliberális sajtómunkások elfogultságát és rosszindulatát.

A SARGENTINI-JELENTÉS

A tavalyi Citromdíjat vitathatatlanul a Sargentini-jelentés érdemli ki. Mivel a hasonlóan koncepciós Tavares-beszámoló 2013-ban nem érte el a célját, az Európai Egyesült Államok és a nyílt társadalom brüsszeli hívei újabb támadást indítottak a nemzeti szuverenitás és az európai keresztény hagyományok mellett leginkább kiálló két közép-európai állam, Lengyelország és Magyarország ellen.
Ahogy a hat esztendővel ezelőtti Ta-va-res-jelentés, úgy a múlt évi Sargentini-iromány sem szól másról, mint egyes fogalmak („európai értékek”) kisajátításáról és politikai furkósbotként való használatáról.

A „jelentés” legnagyobb melléfogásait a hazai polgári sajtó már részletesen bemutatta. A magunk részéről a kettős mércét hozzuk fel fő kritikaként, amely más országokban jól működő intézmények hazai azonos gyakorlatát vagy – mint a közigazgatási bíróságok esetében – létrehozását a jogállam sérelmének állítja be.

Nem csoda, hogy csak az Európai Parlament szavazási szabályainak a „kreatív” jogértelmezésével tudták az elfogadásához szükséges kétharmados többséget elővarázsolni.

OROSZBARÁTSÁG

A hazai és a nemzetközi fake newsok egyik kedvelt témája a Moszkvával való kapcsolat, és az oroszellenesség jegyében Magyarország keleti gazdasági nyitás politikájának a diszkreditálása. Amikor a magyar kormányfő találkozik orosz, török vagy éppen kínai vezetőkkel, azt a diktatúrába sodródás biztos jeleként értelmezik. Amikor Sebastian Kurz, Angela Merkel vagy más nyugat-európai vezető teszi ugyanezt, az náluk a józanság jele.

Ebbe a kánonba illik a Le Monde 2018. november 6-i cikke, amely szerint Orbán Viktor egyedüli uniós tagországi vezetőként vett részt a sanghaji találkozón. Valójában tizenkét EU-s állam kormánydelegációja utazott a kínai nagyvárosba.

TÚLÓRATÖRVÉNY

A harmadik kétharmad után a hazai ellenzék és a nyugati fake news sajtó a túlóra szabályainak uniós irányelv szerinti jogharmonizációjából próbált politikai tőkét kovácsolni. A citromdíjas Judith Sargentini jelentésének elfogadása után még politikai vitanapot is kezdeményezett, mivel szerinte Orbán Viktor kényszeríti a lakosságot, hogy fizetés nélkül többet dolgozzon annak érdekében, hogy egyensúlyozza a munkaerőhiányt, amelyet ő maga idézett elő.

Az állítás komolytalanságát mutatja, hogy Ausztriában a túlóra uniós jogharmonizációs újraszabályozása kapcsán az ottani ellenzék azzal riogatta az osztrákokat, hogy heti öt napon át napi tizenkét órát kell majd ingyen dolgozniuk. Ahogy az osztrákoknál, úgy a törvényhozás nálunk is egy jogi keretet teremtett, amelyet a szociális partnerek töltenek meg konkrét tartalommal. Ezután is kell a szakszervezet vagy a dolgozó hozzájárulása, és a túlóra kifizetésének a módja sem változik.

TÜNTETÉSEK ÉS EMBEREK

A túlóratörvény kapcsán a szebb napokat látott BBC is beállt a fake news kórusba. 2018. december 18-i cikke szerint „hétköznapi dolgozó emberek” is bekapcsolódtak a mindennapossá váló demonstrációkba. A valóság ezzel szemben az, hogy a szakszervezetek december 8-i tüntetése után a túlórák kérdését is magában foglaló „5 pont” kikopott a közbeszédből, a szónokok alig beszélnek már róla.
Elsőként pont az érdekképviseleti lufi pukkadt ki, már senki sem beszél általános sztrájkról vagy az ország megbénításáról. A Hadházy–Szél Bernadett „amatőr színjátszó kör” is már régen a saját aláírásgyűjtését népszerűsíti. Az érdeklődés hiányában kis létszámú megmozdulásokon jellemzően az ellenzéki pártok szimpatizánsai tüntetgetnek. A keményen dolgozó kisemberek a munkahelyeiken termelnek, míg az utcákon jobbikosok fraternizálnak a Gyurcsány-párt kemény magjával.

ELLENZÉKI EGYSÉG

A fakenews-gyár nem tűrhette, hogy a nyugati bevándorlóállamokban, például Franciaországban zajló demonstrációkról szólók mellé ne kerüljenek hírek a közép-európai országokban folyó „elégedetlenségi” tüntetésekről. Ismét a túlóratörvénybe kapaszkodtak, mint a The Nation 2018. december 21-i tudósítása, melyben szokás szerint csak ellenzéki megszólalók szerepelnek, akik „soha nem látott” ellenzéki egységet és a bizonytalanokra is átterjedő elégedetlenséget vizionáltak. Itt sem esik szó arról, hogy a túlórák újraszabályozása valójában a brüsszeli irányelvet követő jogharmonizáció.

VÁLASZTÁSOK

Akadnak olyan tudósítások is, amelyek le vannak maradva egy brosúrával, mint a Vox 2018. szeptember 13-i cikke, amely szerint az ellenzéknek nem volt esélye az áprilisi országgyűlési választáson. Az kimaradt, hogy az ellenzék öt éve mást sem tesz, mint a kormány választások útján való leváltásának a módját keresi. Hol a Jobbik nem indít jelöltet, hol Soros álciviljei castingolják az „esélyes” ellenzéki aspiránst, máskor a koordinált indulástól vagy éppen egy „független” jelölttől várnak csodát. Ilyen próbálkozás volt a nagy részvétel generálása vagy a taktikai visszalépések rendszere. Az, hogy ezek a kísérletek eredménytelenek maradtak, kizárólag az ellenzéknek köszönhető, mint azt több politikusa a választások utáni rövid őszinteségi rohamában el is mondta.

FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY

A Vox hosszan írt 2018. december 4-én a CEU körüli vitáról, hogy arra a következtetésre jusson, miszerint Magyarországot már nem tekintélyelvű, hanem egyenesen soft fasiszta rendszer irányítja. Arról persze hallgatnak, hogy a felsőoktatási törvény régóta előkészített módosítása az összes Európai Gazdasági Térségen kívüli egyetem hazai szabályoknak megfelelő akkreditálását írta elő, amelynek számos érintett intézmény már meg is felelt.
A Soros-egyetem meg akarta tartani privilegizált helyzetét, s egy kurzusra továbbra is két (egy magyar és egy amerikai) diplomát akar kiadni, ami versenyelőnyt jelent a pusztán hazai akkreditációval rendelkező felsőoktatási intézményekkel szemben. 

RENDŐRI FELLÉPÉS

A fake news generálásában élenjáró Soros-hálózat sem volt tétlen. Az Amnesty International európai programjának a helyettes vezetője, Massimo Moratti 2018. december 17-én nyilatkozatában elítélte a magyar rendőrség „túlzott” erőszakosságát.

Valójában a tüntetők részéről volt soha nem látott erőszak, amit az „Égjen a rendőr!” csatakiáltás, valamint a Momentum Mozgalom által meghonosított füstgránát szimbolizált a legjobban.

A képek nem hazudnak: a polgári Magyarország rendőrsége merőben különbözik a Gyurcsány-korszak Rebiszétől, amely azonosító szám nélkül, símaszkban, lovasrohammal, gumilövedékkel és viperákkal támadt a saját népére. Ilyen képeket most nem Budapesten, hanem Párizsban és Brüsszelben látunk.

ANTISZEMITIZMUS

A Soros-hálózat nem szereti, ha lerántják a leplet ármánykodásáról, ezért kétségbeesetten rúgkapál. A Handelsblatt 2018. november 16-i vezércikkében azt állította, hogy a Soros Györgyöt lejárató kampányt Budapesten szervezik, és az a legvadabb antiszemita jeleket mutatja.

A magyar kormány politikusai ezerszer elmondták, hogy a milliárdost csakis a politikai tettei miatt kritizálják, mivel a magyarok elsöprő többsége – Sorossal ellentétben – nem akar Magyarországból bevándorlóországot, Európából bevándorlókontinenst csinálni. Így látja ezt Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök is, aki szerint a spekuláns politikai ténykedését illető kritikát nem lehet eleve antiszemitizmusnak beállítani.

Az antiszemitizmus harci kürtjét fújja 2018. június 6-i számában a The Globe and Mail cikke is, amely szerint Magyarország nem keresztény kisebbségei veszélyben vannak. Erre a miniszterelnök március 15-i beszédét hozták fel igazolásként, amelyben Orbán Viktor kijelentette: a kormány nem tűri az idegen médiabefolyást és a spekulánsok által finanszírozott NGO-k hálózatát.

Az ilyen beszéd hallatán a cikk „csomagolásra” buzdítja a magyar zsidóságot, miközben az európai zsidóknak nem Budapesten, hanem a tömeges bevándorlástól leginkább sújtott Berlinben, Párizsban vagy éppen Brüsszelben kell fizikai atrocitásoktól tartaniuk. Miközben Nyugat-Európában az új keletű antiszemitizmus már halálos áldozatokat is követelt, Magyarországon a zsidóság reneszánszát éli.

A MAZSIHISZ-ÜGY

A Figyelő sem úszhatta meg a nemtelen támadásokat. A gazdasági-közéleti hetilapnak a Mazsihisz pénzügyeit firtató, 2018. november 29-i címlapját a The Atlantic december 14-i cikke antiszemitának bélyegezte. Arról persze nem írtak, hogy a cikkben a szervezet elnöke az általa vezetett szövetség első embereként szerepel, valamint hogy az írás gazdasági-pénzügyi és nem politikai kérdéseket firtat. Azt sem említették, hogy a Mazsihiszben 2013-ban már volt egy olyan gazdasági botrány, amely az akkori elnök bukásához vezetett.