Ez minőségi változást jelent az eddigiekhez képest, hiszen most a nyugati NATO-országok legfeljebb zászlóaljnyi erőket (nem állandó, hanem rotációs alapon) állomásoztatnak Kelet-Közép-Európában, az Orosz Föderációval (OF) közvetlenül határos Baltikumban és a Krímtől mintegy 400 kilométerre lévő Romániában. A NATO eddigi elképzelései szerint előretolt, hadfelszereléssel, nehézfegyverzettel feltöltött raktárakat létesítenek a térségünkben, hogy válsághelyzet esetén csak a katonákat kelljen a helyszínre vinni.
Májusban, az északnyugat-lengyelországi mirosławieci légi támaszponton különösebb hírverés nélkül megkezdték tevékenységüket az odatelepített amerikai MQ‒9-es, csapásmérő képességekkel is ellátott óriásdrónok, az USA légierejének egyik leghatékonyabb, legújabb fegyverrendszeréhez tartozó harci eszközök. Nem az észak-atlanti szervezet, hanem az USA légierejének európai parancsnoksága (USAFE) alá tartoznak, és az egyesült államokbeli légibázisokról (Conus) irányítják a bevetéseiket.
Oroszország ez év tavaszán több új fegyverrendszer kifejlesztését-telepítését jelentette be. Így májusban befejezte a nagy pontosságú és a NATO lég-, rakétavédelmi rendszereit állítólag leküzdeni képes Iszkander‒M taktikai ballisztikai rakétákkal felszerelt 152-es dandár telepítését a kalinyingrádi területen, ahol Baltyijszkban Oroszország egyetlen télen be nem fagyó hadikikötője is van. Ezek a rakéták ‒ amelyeknek a MiG‒31-es nehéz vadászgépre telepített, többszörös hangsebességű fegyverrendszerként jellemzett változatáról, a Kinzsalról márciusban Vlagyimir Putyin orosz elnök beszélt ‒ 1500-2000 km-es hatósugarukkal egész Nyugat-Európát fenyegetik. Továbbá Moszkvában a napokban kiszivárogtatták, hogy az új orosz fegyverrendszert, a hangsebesség hússzorosával a célt az űrből siklórepülésben közelítő Avangardot a 2000-es évek elején az Ukrajnától olajszállítmányokért fizetségként kapott RS‒18A Stiletto ballisztikus rakétákra szerelik.
Brüsszelben és részben Moszkvában különösen erős reflexeket indított be Varsó ajánlata, amelyet a lengyelek megfejeltek egy nagyvonalú kiegészítéssel: kétmilliárd dollárt (Magyarország egyéves katonai költségvetésének mintegy másfélszeresét) szánnak az amerikai támaszpontnyitás támogatására. Találgatnak, vajon a lépés új lendületet ad-e a NATO-nak, vagy tovább mélyíti a tagok, mindenekelőtt Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közti bizalmi válságot. A Politico szerint Donald Trump amerikai elnök váratlan húzása, amellyel kétoldalú katonai megállapodásokat köt, megrendítheti azt a többoldalú európai rendszert, amely a második világháború óta kulcsfontosságú biztonsági szerepet tölt be a kontinensen. A balközéphez sorolt, inkább a republikánusokhoz húzó amerikai napilap rámutat a NATO-n belüli átrendeződésre is, amelynek során nő a súlya azoknak az új, „keleti” tagoknak, amelyek Oroszországgal szemben keményebb álláspontot vallanak.
A katonai szövetségben igyekeznek elkerülni az amerikai‒lengyel támaszpont-megállapodás minősítését. Nyilvánosan NATO-diplomaták nem kommentálják, nem hivatalosan egyesek felvetik, hogy a támaszpontnyitás nem ellentétes-e az 1997-es NATO‒Oroszország-megállapodással. Jens Stoltenberg, az észak-atlanti szervezet főtitkára minapi varsói útján kínosan vigyázott rá, nehogy szóba kerüljön a dolog, és a sajtóértekezletén sem tért ki rá.
A Kreml sajtóvélemények szerint a vártnál visszafogottabban reagált. Az orosz parlament felsőháza katonai bizottságának elnökhelyettese, Jevgenyij Szerebrennyikov csak annyit mondott, hogy az ország katonailag válaszol, ha az amerikai‒lengyel terv megvalósul, de részleteket nem közölt. Más források rámutatnak: a támaszpont Lengyelországot egy esetleges orosz válaszcsapás célpontjává változtathatja.
Varsó és Washington különutas játszmája tovább bonyolítja a helyzetet az amúgy is zűrzavaros kérdésben: hogyan álljon fel az Európai Unió önálló hadereje, milyen legyen a NATO-hoz való viszonya. És most nem térnénk ki a nagy stratégiai horderejű vitára az észak-atlanti szövetség, az USA és az európaiak katonai együttműködéséről a transzatlanti kapcsolatok egészének (politikai, gazdasági, katonai) vonatkozásában.
Eddig is léteztek az EU-haderő, a strasbourgi főhadiszállású, Jürgen Weigt vezérezredes parancsnoksága alatti Eurocorps részeiként zászlóaljnyi méretű uniós harccsoportok (battle groups). Ugyanilyen csapatok ugyanilyen névvel működnek a NATO keretein belül is. Négy ilyen többnemzetiségű zászlóalj állomásozik a három balti államban és Lengyelországban, ezek a NATO állandó (rotációs alapon működő) szárazföldi fő erői a térségben. Együttes létszámuk, felszerelésük mintegy harmada lehet a Lengyelországba tervezett amerikai páncéloshadosztályénak.
Nagy-Britannia kilépése az Európai Unió-ból katonailag is jelentős csapás Brüsszelre, hiszen atomhatalomként csak Franciaország marad benn az integrációs szervezetben. A transzatlanti kötelék elemeiben bekövetkezett feszültség felveti annak a lehetőségét, hogy a NATO ‒ akárcsak az EU – két- vagy annál is több sebességűvé válhat. Az unióban ez a még Joschka Fischer német külügyminiszter által a múlt század kilencvenes évei végén felvetett formula ténylegesen létezik az eurózóna vagy regionális csoportosulások – mint amilyen a V4 is ‒ formájában.
Az Oroszországhoz mint az európai biztonságot leginkább fenyegető államhoz való viszony vízválasztó lehet. Lengyelország és a három balti állam (valamint a NATO-hoz amerikai támogatással tempósan közeledő Ukrajna) a Moszkvával való konfrontációs, keményvonalas politika híve, amit az észak-atlanti szervezet és az EU többi európai tagja nem teljesen oszt. Berlin, amelynek komoly gazdasági-energiapolitikai érdekei fűződnek a Kremllel való kapcsolatok normalizálásához, a szankciós politika enyhítését szorgalmazza. Dél-Európa, elsősorban a válság szaggatta Olaszország hasonló módon gondolkodik.
A törésvonal a visegrádi négyeken is áthúzódik, hiszen Prága, Pozsony és Budapest oroszpolitikája árnyalataiban eltér Varsóétól. A lengyelek mellett Románia a másik fontos szövetségese az amerikaiaknak a térségben, tengerentúli hadiipari cégektől vásárol és szerzett be vadászgépeket, rakétarendszereket, amerikai katonai bázisoknak ad otthont. Bulgária pedig ismét erőteljesen közeledik Moszkvához. Olyannyira, hogy a Skripal-ügy kapcsán a britek által indított orosz diplomatakiutasítási kampányhoz – ellentétben a NATO-tagok többségével ‒ Szófia nem is csatlakozott. A katonai szövetség egészében működik a szolidaritási automatizmus, de a szervezeten kívül kötött katonai-biztonsági különalkuk (mint amilyen a lengyelországi amerikai támaszpont kérdése), követve az európai, illetve a világpolitika változásait, a szervezet átalakulásának irányába mutatnak.
Borítófotó: Csapásmérő óriás drón akcióban. Ilyen harci eszközöket telepít az USA lengyelországba
