Maroš Šefčovič 1966-ban, Pozsonyban született. 1985 és 1990 között a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében (MGIMO) tanult, hazatérését követően pedig a prágai külügyminisztérium állományába került, és két évet töltött Csehszlovákia zimbabwei nagykövetségén. Közben különböző képzéseken vett részt Párizsban és az Egyesült Államokban. Az önálló Szlovákia megalakulása után Kanadában az ottawai szlovák nagykövetség első beosztottja volt. 1995-től a pozsonyi külügyi tárca EU- és NATO-főosztályán, majd Szlovákia európai uniós képviseletén dolgozott. Első valóban komoly megbízatását 1999-ben kapta: hazája izraeli nagykövetévé nevezték ki.
A Szovjetunióban szerzett diplomáját Pozsonyban honosították, és a jogi doktori címet is odaítélték neki. 2002-ben tért vissza a külügyminisztériumba, majd 2004-től kezdve élete szorosan összefonódott az Európai Unió brüsszeli központjával. Öt évig Szlovákia állandó képviselője volt, 2009-ben pedig, az első Barroso-bizottságban ő lett az oktatási, ifjúsági és kulturális ügyekért felelős biztos. Ebben a tisztségben alig öt hónapot töltött, mivel 2010 februárjától az adminisztratív és intézményközi ügyeket felügyelő biztos lett, egyúttal az EB alelnöke. Ez utóbbi tisztségét 2014 novembere után is megtartotta, amikor már Jean-Claude Juncker vette át a testület irányítását. Egyúttal az EU energetikai biztosává is kinevezték.
Brüsszeli körökben nagyra tartják simulékony modorát és kompromisszumkészségét. Šefčovič a Robert Fico vezette Smer ‒ SD (Irány ‒ Szociáldemokrácia) tagjaként mindig a baloldali pártokkal kereste a kapcsolatot, a 2014-es európai parlamenti választásokon ő vezette a Smer ‒ SD listáját, és nem véletlen, hogy már kilenc ország baloldali pártjának a támogatását sikerült megszereznie elnöki jelöléséhez. Egyelőre a kelet-közép-európai országok baloldali alakulatai sorakoztak fel mellé, köztük a cseh szociáldemokraták, akik elsőként javasolták őt erre a tisztségre, de az MSZP-vel, a balti országok baloldali politikai erőivel és a román szocdemekkel is jó viszonyt ápol. Most a nyugat-európai baloldali pártok körében kampányol, hogy mire decemberben az EU szocialista frakciója Lisszabonban összeül, jó pozícióban várja a döntést a „Spitzenkandidatjukˮ személyéről. Legnagyobb ellenfele e táborban a holland Frans Timmermans lehet.
Šefčovič programja elsősorban az unió gazdasági megerősödéséről, nemzetközi szerepének növeléséről szól, és szeretné elérni a kevésbé fejlett EU-s országok mihamarabbi felzárkózását. A szociális igazságosság megteremtésére törekszik. Egy előadásában kifejtette: olyan Európát szeretne látni, amely büszke, művelt és „zöldˮ kontinens. Persze leginkább általánosságokat és jól hangzó közhelyeket mond. Eddig egyetlen megnyilvánulásában sem utalt az illegális migrációra, mintha szándékosan kerülné a témát, hiszen a pártja ellenezte a közösségi kvótapolitikát. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: ha szavazhatott volna a Sargentini-jelentésről, mindenképpen igennel voksolt volna, mert úgy látja, hogy Magyarországon nem jó irányba mennek a dolgok, és az európai értékeket nem tartják eléggé tiszteletben.
Szlovákiában nemcsak a Smer ‒ SD politikusai szurkolnak Šefčovičnak, hanem a legerősebb ellenzéki tömörülés, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) liberális párt elnöke, Richard Sulík is. Mindenki a hozzáértését és a karrierdiplomatához illő tárgyalási stílusát dicséri. Hogy a Szovjetunióban szerezte a diplomáját, egy tipikus káderneveldében, az alig zavar bárkit is. Mivel már régi motorosnak számít az Európai Bizottságban, sokak számára elfogadható jelöltnek látszik, kivált azt követően, hogy Federica Mogherini, akinek a neve aspiránsként ugyancsak szóba került korábban, bejelentette: nem kíván indulni az EB elnöki tisztségéért.
Borítóftó: Maroš Šefčovič brüsszelben. erőteljesen érvel, de hallgat a kvótapolitikáról
