Egyre inkább erősödnek a félelmek azzal kapcsolatban, hogy hamarosan egész Szlovénia úgy néz majd ki, mint néhány éve Nápoly, amikor a világsajtót ellepték a délolasz város szemétrengetegének riasztó képei. Jelenleg már nagyjából tízezer tonna el nem szállított műanyag hulladék gyűlt össze az ország régióinak kommunális vállalatainál. Ennek oka, hogy az országos szinten hat állami koncesszióval rendelkező műanyag-hasznosító társaság nem hajlandó elszállítani a hulladék zömét. A problémát főként az okozza, hogy az elmúlt években az üzletben érdekelt kínai felvásárlók részint lemondtak a szlovéniai bizniszről, részint jóval ritkábban szállítják el a szemetet.
Délnyugati szomszédunk hulladékkezelési politikájának ugyanis van egy nagy rendszerhibája: nem érvényesíti „az okozó fizet” elvet. Az említett koncessziós vállalatokat a műanyag hulladék eltüntetéséért az évi tizenöt tonnánál több csomagolóanyagot gyártó vagy importáló cégek illetékeiből fizetik ki. A fenti mennyiséget el nem érő gyártók vagy importőrök nem kötelesek járulékot fizetni, így mostanra az a különleges helyzet alakult ki, hogy a teljes hulladékkibocsátás több mint 53 százaléka illetékmentes, de hat társaságnak kötelessége átvenni a kis kibocsátóktól származó szemetet is, miközben a kezelésért egy fityinget sem kapnak.
A helyzetet súlyosbítja a ljubljanai közigazgatási bíróság januári döntése, amely igazat adott az egyik hulladékkezelő vállalatnak, miszerint csak annyi műanyagot kell elszállítania, amennyiért fizetséget is kap. Az ítélkező fórum ezzel felülírta a kormány 2017-es határozatát, amely kötelezővé tette a csomagolóanyagból keletkező összes szemét átvételét, az utolsó PET-palackig. Természetesen a pert nyerő céget követte a másik öt koncesszióval rendelkező társaság is, így könnyen megtörténhet, hogy az év végéig akár negyvenezer tonnányi műanyaghulladék marad a mintegy húszezer négyzetkilométernyi országban.
A környezetvédelmi szakemberek szerint ez már olyan mennyiség, amely ökológiai katasztrófát okozhat. Úgy vélik, az egyedüli megoldás „az okozó fizet” elv bevezetése, legyen szó tíz- vagy százezer tonna szemétről, de valószínűleg megoldaná a helyzetet, ha a tizenöt tonnás korlátot egytonnásra vagy ötszáz kilogrammosra csökkentenék. Ezt a megoldást egyébként már korábban is ajánlották az illetékes minisztériumnak, de az nem tartotta jónak, arra hivatkozva, hogy a túlzott adóztatás elriasztaná a cégeket, visszafogná a forgalmat, nem tenne jót a gazdaságnak.
Valószínűsíthető, hogy az ügyvivő ljubljanai kabinet az ügy megoldását átpasszolja a következő kormánynak, de egyelőre nem lehet tudni, mikor állhat fel az országot vezető új koalíció. Ezért a legrosszabb nápolyi forgatókönyvet is lehetségesnek tartják a szakemberek, ugyanis a kommunális vállalatok a tűzvédelmi és az általános higiénés szabályokra hivatkozva előbb vagy utóbb egyszerűen nem fogják begyűjteni a szelektíven gyűjtött műanyagot. Kisebb léptékű, de hasonló problémát okoz Szlovéniában a mindenszentek ünnepén a temetőkben, emlékhelyeken használt, európai szinten is hihetetlen mennyiségű mécses átvétele, feldolgozása.
A „ketyegő bomba” hatástalanítását a kabinettől várják nemcsak az illetékes kamarai szervezetek, hanem a közvélemény is. A nápolyi forgatókönyv beteljesülése ugyanis óriási presztízsveszteséget okozna a fenntartható fejlődés és a turizmus terén nemrég világbajnoki címet elnyert „zöld” Szlovéniának.
Borítófotó: A „műanyagzacskó-szörny”. A szlovén Miha Artnak művét, amely 40 ezer szatyorból és 7,5 ezer pohárból áll, Ljubljanában, illetve 2011-ben Brüsszelben is kiállították
