Szemétháború Kína és az USA között

Mátrix
Gondban vannak az amerikai reciklálók, Kína egyre kevesebb újrahasznosítható hulladékot vesz át. A kínai stop eredményeképpen megváltozott a világ szemétáramlása: az amerikai papírhulladék nagy része Indiában és Indonéziában, a műanyag pedig Malajziában köt ki.

ÚJRAHASZNOSÍTÁS

Az Egyesült Államok termeli a világ legtöbb újrahasznosítható hulladékát. Kína ennek a szemétnek a legnagyobb vásárlója; a papírhulladéknak nagyjából a kétharmadát, az alumíniumnak körülbelül a felét veszi meg – az Institute of Scrap Recycling Industries adatai szerint. Összesen körülbelül 13 millió tonnáról van szó.

 

PEKINGI KORLÁTOZÁSOK

A két nagyhatalom közötti vámháború azonban a szemétpiacra is kiterjedt. Kína 25 százalékos vámot vezetett be az alumíniumhulladékra, és szigorította más újrafeldolgozható nyersanyagok importminőségi követelményeit is. Gondolták, az USA lépéseire válaszul belefullasztják Amerikát a saját szemetébe. Az Egyesült Államok reciklálóüzemei így nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A papírhulladék ára gyakorlatilag lenullázódott. Egyetlen más ország sem akar annyi tengerentúli szemetet venni, mint egykor Kína, hiszen akkora kapacitásai sincsenek.

A hatalmas bálákban a távol-keleti országba érkező hulladékot gyakran kézzel válogatják tovább – a bejövő mennyiség nagyjából tíz százaléka fertőző, ami komoly egészségügyi kockázat. Az amerikai szemétgyűjtő üzemek nincsenek felkészülve arra, hogy a háztartásoktól begyűjtött papír- és műanyaghulladékból kiválogassák az élelmiszer-maradékot, amelyet viszont az ázsiai óriás már nem vesz át. A „zöld Kína” program, no és persze a vámháború nyomán a műanyaghulladék importját is radikálisan korlátozták. Az amerikai export tavaly nyolcvan százalékkal, ötezer tonnásra csökkent.

 

ÁRESÉS

Az elmúlt évek során az újrahasznosítási céllal gyűjtött hulladékok köre egyre tágult, részben annak érdekében, hogy a szemétlerakók borsos díjain spóroljanak. A kínai stop most oda vezetett, hogy az újrahasznosítható szemét nagy része is a lerakókban köt ki.

A Peking által az amerikai hulladék alumíniumra kivetett 25 százalékos vám körülbelül 15 százalékkal nyomta le az árakat. Ez pont elég ahhoz, hogy az ezzel foglalkozó kereskedők haszna elenyésszen – állapítja meg a Wall Street Journal elemzése. Becslések szerint évi 300 millió dollárral drágult meg a Kínába irányuló amerikai szemétimport. A távol-keleti hulladékfeldolgozók viszont könnyűszerrel be tudják szerezni máshonnan a tevékenységükhöz szükséges alapanyagot, főleg az EU-ból, amely a második legnagyobb szemétexportőr.

 

INDIAI VÁLTOZÁSOK

A világ másik legnagyobb szemétpiaca Indiában található. Raddivalasznak, vagyis guberálónak hívják azt a több millió embert, aki más eldobott hulladékában turkálva próbálja meg összehozni napi szerény betevőjét. Vannak, akik házhoz mennek, mások vashulladékra specializálódnak, s még olyan is van köztük, aki kifejezetten parókákhoz való hajat gyűjt.

Az indiai szemétpiacot 25 milliárd dollárosra becsülik. A lánc közepén a viszonteladók-nagykereskedők állnak, a hálózat tetején pedig olyan nagy konglomerátumok, amelyek a begyűjtött újrahasznosítható alapanyagokból új termékeket állítanak elő.

A kínai szemétkereslet csökkenése és így az amerikai felesleg világszerte lenyomta az árakat, ami természetesen az indiai piacra is kihatott – sokkal többet kezdtek el vásárolni az olcsóbbá vált alapanyagokból. Tavaly a vegyes műanyaghulladék importja 33 százalékkal nőtt. Az olcsó behozatal viszont lehetetlen helyzetbe hozta a guberálókat, akik a nagyvárosok szélén felhalmozott szeméthegyekből nyerik ki az újrafelhasználható anyagokat. Korábban indiaiak ezrei, tízezrei indultak el a falvakból, hogy a nagyvárosok szeméttelepein guberáljanak. (Ezek közül a legnagyobb az Újdelhi mellett található, több mint 60 méter magas Gázipur lerakó – csaknem akkora, mint a Tádzs Mahal.) Sokan most kénytelenek hazatérni, mert már egyszerűen nem éri meg a hulladékkal foglalkozni. Egy kiló műanyag palackért 45 rúpiát fizettek korábban (ez nagyjából 65 dollárcent), ám az ár mostanra 25 rúpiára esett. Az olcsóbbá váló import a nagykereskedők árrését is hazavágta. A műanyaghulladék újrahasznosítása egyik végtermékének, a pelletnek (kis golyócskák) az ára kilónként 80 rúpiáról 45-re zuhant. A kínai stop eredményeképpen a világ szemétáramlása is megváltozott: az amerikai papírhulladék nagy része Indiában és Indonéziában, a műanyag pedig Malajziában köt ki.

 

A SZEMÉTHEGY

Az indiai középosztály megerősödésével a hulladék „minősége” is javult. Műanyag bevásárlótáskák, PET-palackok, ruhák, kartondobzok, bukósisakok. Megjelentek a kidobásra ítélt magnókazetták, CD-k, DVD-k, ahogy a digitalizáció új fázisokba lépett. Újabban a mobil-, okostelefonok és tartozékaik is szélesítik a palettát. A gázipuri szeméthegy egyike az ország legvonzóbb guberálóterületeinek. A gond csak az, hogy a szemeteskocsik az új árut a hegy tetejére ömlesztik, márpedig a friss hulladék kecsegtet a legjobb zsákmánnyal. A szeméthegy megmászásának ideje a korábbi tízről mára húsz percre nőtt.

 

Borítófotó: Műanyag flamingók egy gyorsasági autóverseny-pályán. Kína radikálisan korlátozta a műanyaghulladék-importot