Aki ellátogat a Dráva, a Duna és a magyar határ ölelte térségbe – a valamikori Dél-Baranyába –, történelmi örökségünkkel találkozik, és felfedezheti a környék gasztrokulturális értékeit. A drávaszögi ételek ízvilágának a teljességét főleg a Báni-hegy (245 m) lankáin megtermelt szőlőből készült borok adják. Ez a vidék a történelmi villányi borvidék része, de ezt a beavatatlanok nem tudják, mert itt nem voltak a tokaji név használatával kapcsolatoshoz hasonló viták. Polémiák inkább a nedűk minőségével összefüggésben merülhetnek fel, de a határ két oldalán élő termelők tudják, ki mire képes a vidéken. Cégér a jó drávaszögi boroknak sem kell, a történelmileg leszakított részek borászai mára csúcsminőségekkel dicsekedhetnek.
A vörösbor kedvelőinek a vörösmarti Varga pincészet mindenképpen ajánlott kitérő. A házigazda mára elérte azt, hogy a Drávaszögben az ő pincészetét társítják a rubinvörös nedűhöz. Vörösmart faluban két pincesor is található: az egyik a Deák-szurdokban van, a másik pedig a Katolikus szurdokban. A vidékre jellemző löszfalba vágott, egyre modernebb pincészetek leginkább fehérborokkal csalogatják a közelről s távolabbról érkező látogatókat. A Katolikus szurdok közepén, öt pince összekapcsolásával született meg a Josić pincészet, ahol amíg a kedves vendég az ételre vár, számos borfajtát is megkóstolhat, szakavatott magyar tájékoztatóval kísérve.
A vörösmarti pincesorokon rendezik a több ezer vendéget vonzó bormaratont, melynek során a „versenyzőknek” meg kell kóstolniuk minden egyes nyitott pincészet kínálatát. A „megmérettetés” végére, ugyanúgy, mint a hosszú atlétikai futamon, igencsak „elfáradnak” a látogatók, és az első hely megszerzése nem is célja a legtöbb indulónak.
A pincesorok nemcsak ilyentájt vagy ősszel, hanem télen is hangosak a zenétől, s megtelnek a finom kolbász és szalonna zamatos illatával. Vince napján a pincéket újra megnyitják a gazdák, és megvendégelik a hagyomány iránt érdeklődőket. (A Szent Vincéhez kötődő tradíció szerint ebből a napból jósolták meg a későbbi időjárást, és a metszett „Vince-vesszők” állapotából jövendölték meg a szüret gazdagságát.)
A Pinkert, a Kollár, a Kováts, valamint a Szabó pincészet az, amely magas szinten műveli a borkészítés mesterségét, és mára Horvátország legismertebb éttermeiben kínálják a drávaszögi magyar pincészetek nedűit.
Akit a horgászat, a halászat és a vadászat érdekel, szintén jó helyen jár a Baranya-háromszögben, hiszen a Habsburgok is előszeretettel járták ezt a vadban és halban gazdag vidéket, de a szocializmusban az elvtársak sem véletlenül választották az állatok kilövésére. Az egyik legismertebb vadász a néhai Jugoszlávia elnöke, Josip Broz Tito volt, aki gyakran vendégeskedett a Habsburgok idejéből megörökölt tökösi (Tito-) kastélyban. Az épület a Bellyei járásban, a Kopácsi-rét Természetvédelmi Területen található. Sajnos a vidéken dúló délszláv háború következtében teljesen lepusztult, annak idején Szerbiába vitték az értékes festményeit és a vadásztrófeákat. Ettől függetlenül érdemes kilátogatni a kastélyhoz, már csak a táj szépsége miatt is. Az erdő mélyén továbbhaladva Bokrosháton (Zlatna greda) található egy tanösvény és kalandpark, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól érezhetik magukat. Lehetőség van kenuzásra, kajakozásra, de kerékpárra is pattanhatunk, s a Duna töltésén haladva gyönyörködhetünk a folyam és a vidék sajátos látványában.
A Duna árterületén, Kopácsnál (Kopačevo) található az említett természetvédelmi park, amely európai szinten is ritka állatállománnyal rendelkezik. Majd háromszázféle madárfajt regisztráltak itt, még a rétisas, a kerecsensólyom is szívesen fészkel ezen a területen. A gazdag élővilágot hajón utazva is jól megfigyelhetjük, és szakavatott ismertetést kapunk a környéken született magyar vezetőtől. Aki még közelebb szeretne jutni az állatok természetes életteréhez, annak a csónakos látogatást ajánljuk, mert az árterület olyan ágait is megismerheti a turista, ahova hajóval nem lehet bejutni. Kopácsra mindig érdemes visszatérni, de különösen minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén, mert akkor tartják a régió legnagyobb halfesztiválját, a Halásznapokat, amely gasztro- és kulturális élmény. Ezen a hétvégén minden a halról szól, és talán a legismertebb fogás a csíptetős ponty, amelyet leginkább maguk a kopácsi emberek tudnak elkészíteni. A halászlé terén már akadnak kihívóik a helybéli szakácsoknak, ugyanis a fesztivál második napján versenybe szállnak a vörösmarti, a várdaróci és a laskói versenyzők is. A standoknál házilag készített őrölt pirospaprikát, mézeket, különféle krémeket, édességeket, házi süteményeket árulnak a termelők. A finom ételek mellé pedig a térség borait ihatják a vendégek. A drávaszögi magyar falvak mindegyikében lehet vásárolni finom, csúcsminőségű paprikát, amely persze nemcsak a halpaprikásnak, hanem más ételeknek is elengedhetetlen fűszere a vidéken. Messziről jött vendégnek persze bármit mondhatnak az itteni emberek, de az tény, hogy a Kárpát-medence legjobb halászléfőző szakácsa a drávaszögi Laskón él, ahol a Paprikafesztivált is megrendezik minden évben. Várdarócon a Darócz étterembe érdemes betérni, mert itt a múlt század eleji ízeket igyekeznek az asztalra varázsolni. Itt készítik el a legjobban a rántott békát, a békapörköltet, de nyúlból, kacsából, kakasból és vadhúsból készült finomságok is szerepelnek az étlapon.
A valamikori bellyei uradalom letűnt nagyságáról és gazdagságáról árulkodik a Bellyén található Savoyai-kastély, amelyet Savoyai Jenő épített. A törökök fölött aratott győzelem után kapta meg az uralkodótól az egész uradalmat. A vár udvarán és az előtte lévő parkban évente megrendezik a vitézi játékokat, felelevenítve a korabeli harci kultúrát.
A panorámára éhes turisták nem hagyhatják ki a Báni-hegy kilátóját, ahonnan a Drávaszög jó része szemrevételezhető, de a Duna látványa mégiscsak Kiskőszegnél (Batina) a legpompásabb, ha felmegyünk a második világháborús „Julka-szoborhoz”, ahonnan átlátunk a Vajdaságba, Magyarországra, és madártávlatból megpillanthatjuk a löszhegy alatt húzódó Kiskőszeget.
Egy biztos: aki egyszer átlépi a határt Udvarnál vagy Beremendnél, olyan vidéken találja magát, amely ugyan történelmileg megszenvedte a magáét, de újra önmagára talált, és a turizmus több szegmensében is képes kényeztetni a vendéget. Kiderül majd sokak számára, hogy Horvátországban nemcsak a tengerpart, hanem a kontinentális terület és a magyarlakta vidék is tartogat még felfedeznivalót.
