JAPÁN IDŐSKORI PROBLÉMÁK
Egy szép napon a nyugdíjaskorú Takata Tosio ellopott egy kerékpárt Hirosima városában egy parkolóból, majd egyenesen a rendőrségre tekert vele, hogy feladja magát. A férfit őrizetbe vették, a bíróság pedig egy év börtönre ítélte. Japánban a legkisebb mértékű bűncselekményt is szigorúan szankcionálják.
KEVÉS A NYUGDÍJ
A japán férfi esete nem szokatlan az országban: 1997-ben húszból még csak egy kisebb bűncselekmény elkövetése volt írható a 65 évnél idősebb korúak számlájára, 2017-ben már öt. Vajon mi motiválta Takata Tosiót, hogy lopásra adja a fejét, aztán pedig börtönbe csukják? „Amikor nyugdíjba mentem, kevés lett a pénzem. Akkor ötlött fel bennem, hogy mi lenne, ha börtönbe kerülnék, hiszen ott ingyen gondoskodnak rólam. Ezután jött a kerékpárlopás ötlete” – magyarázta a BBC-nek a férfi, aki akkor 62 éves volt. Barátságos, mosolygós ember, senki sem feltételezné róla, hogy képes volna komoly bűncselekményt elkövetni. Mégis, amikor szabadon engedték, újra összeütközött a törvénnyel. A nyílt utcán rablást színlelt, amiért megint lecsukták. Az utóbbi nyolc évből négyet töltött elzárva.
„Nem mondom, hogy szeretek visszajárni a börtönbe, de az anyagi lehetőségeim miatt így jövök ki jobban. A nyugdíjamból semmit sem vonnak le a büntetésem alatt. Amikor szabadulok, szép kis summa gyűlik össze” – ecsetelte.
Japánban egyébként összességében rendkívül törvénytisztelők az emberek, az idősebb korúak azonban mostanában feltűnő mértékben „aktivizálták magukat”, gyakran lopkodnak a boltokból. Általában három dollárnál kisebb értékű árukat csennek el.
MAGÁNY
Michael Newman, egy tokiói kutatóközpontban dolgozó ausztrál demográfus 2016-ban publikált cikkében adatokat sorolt fel azzal kapcsolatban, hogy a lakásra, étkezésre, gyógyszerekre fordított kiadások meghaladják az átlagnyugdíj összegét, s akkor még nem beszéltünk az öltözködés költségeiről. „A nyugdíjasok nem akarnak a gyerekeik terhére lenni; ha nem tudnak kijönni a havi járandóságukból, inkább a fegyintézetet választják, mert ott ellátást kapnak” – mondta.
Jamada úr, az egykori elítéltek hirosimai rehabilitációs központjának igazgatója egy másik figyelemre méltó okról beszélt: „Megváltozott az emberek közötti kapcsolat. Egyre többen távolodnak el egymástól, s nem találják a helyüket az életben. Az igazi gond az, hogy a magánnyal nem képesek megbirkózni.”
A szakember szerint az idős bűnelkövetők közül sokan különféle kríziseket éltek át korábban. Elvesztették a gyerekeiket, a feleségüket. Pszichés problémájuk és az egyedüllétük vezet oda, hogy bűnöznek. A börtönben társakra lelnek, közösségben élnek. Sétálgatnak, kórusban énekelgetnek, ami oldja a kínzó egyedüllétet.
NEM ÉRI MEG
Michael Newman megjegyezte, hogy a japán kormány egyre többet költ új fegyintézetek építésére vagy a régiek bővítésére, de kérdés, megéri-e. A Tokió közelében található Fucsu börtönben az elítéltek csaknem harmada hatvan évnél idősebb. Nagy részüket kétdolláros bolti lopáson kapták rajta, de a két esztendeig tartó elzárás költsége 77 ezer dollárral terheli meg az állami büdzsét.
