EURÓPAI PIAC
Sok az a gáz, amelyet a Ciprus déli partjai mentén, az exkluzív gazdasági övezeten belül felfedezett újabb tenger alatti mezők feltehetően tartalmaznak, ugyanakkor kevés ahhoz, hogy megrendítse Oroszország mint az EU legnagyobb külföldi gázszállítója szerepét, és összehozza a szétszakított sziget két részét. Vita tárgya az is, hogy miként juttassák el az uniós piacokra.
A felfedezések erős ösztönzőerőt képviselnek a tekintetben, hogy tartós megoldást találjanak a ciprusi problémára – írta ez év áprilisi helyzetjelentésében António Guterres ENSZ-főtitkár. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke pályafutása tapasztalatainak az összegzésekor a Politicónak nyilatkozva reálisabb képet festett. „Az, hogy a ciprusi kérdést nem sikerült megoldani, az egyik dolog, amit igazán sajnálok” – mondotta.
A HÁROM MEZŐ
Az első gázmezőt, az Aphroditét, amely a szigettől mintegy 160 kilométerre terül el, nyolc esztendővel ezelőtt fedezték fel. Azóta még két, nagyjából hasonló méretű lelőhelyre bukkantak. Az olasz Eni tavaly találta meg a Kalüpszót, majd ez év februárjában az ExxonMobil lelt rá a harmadik mezőre. Az utóbbi két terület pontos méreteit, az ott feltételezett gázmennyiséget csak elnagyoltan közölték. Az Aphroditéről annyit tudunk, hogy teljes kinyerhető gázkészletét 129 milliárd köbméterre becsülik, ám a szakemberek óvatosan nyilatkoznak a vállalkozás nyereségességét illetően. Még akkor is, ha az utóbbi számot megszorozzák hárommal. Mert a három lelőhely által feltételezetten tartalmazott mennyiség így sem éri el az Oroszország által az EU-nak két év alatt szállított gázét.
TÖRÖKORSZÁG ÉS AZ UNIÓ
A Politico „pipe dream”-nek, az ópiumpipa mámorában született képzelgésnek minősíti azon reményeket, hogy a gázmezők közelebb hozzák egymáshoz a megosztott sziget két részét. Más források is megerősítik: igen kétségesnek látszik, hogy a lelőhelyek hozzájárulhatnak a kettészakadt terület északi, török ellenőrzés alatt lévő része és a déli Ciprusi Köztársaság, az EU tagja közeledéséhez, az esetleges újraegyesítéshez.
Ehhez többek között az kellene, hogy Törökország és az Európai Unió megértse egymást. De ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg. Június 18-án az EU tagjai Luxemburgban felszólították Brüsszel kül- és biztonságpolitikai apparátusát, hogy dolgozzanak ki megtorló intézkedéseket Ankara ellen, amiért gázkutatási fúrásokba kezdett Ciprus déli partjaitól mintegy negyven kilométerre, a tengerfenéken.
A kis-ázsiai állam, amelyet hosszú ideig reményteljes uniós tagjelöltnek tekintettek, ma messzebb van ettől, mint valaha. És az amerikai–török, valamint az EU–török ellentétek kiéleződése tovább taszítja Ankarát nagy keleti szövetségesek (Kína, Oroszország) keresésének és a velük való kapcsolatépítésnek az irányába. A hidegháború évtizedeiben az ütőképes török hadsereg számított az Egyesült Államok legpotensebb és legszorosabb európai NATO-szövetségesének. Ezek az idők elmúltak, s az USA és Törökország viszonyát a katonai kapcsolatokat illetően is az erős lehűlés jellemzi.
AKADÁLYOK
Ami a ciprusi gázlelőhelyeket illeti, máris megkezdődött a Ciprusi Köztársaság és Észak-Ciprus között a civakodás. A sziget sok tekintetben rendezetlen státusa visszaüt a mezők ügyére is. A török elnök összekötné az offshore gázfeltárás ügyét az észak-ciprusi kérdés rendezésével – amire ez idő szerint kevés esély látszik. A sziget EU-tag déli része a norvégokéhoz hasonló, a gázbevételeket állami alapba befizető megoldáson gondolkodik, amely elvben nem zárná ki az osztozkodást az észak-ciprusi törökökkel. Ugyanakkor a limassoli vezetés termelésmegosztási egyezményt írt alá az amerikai Noble Energyvel. Ebben szó sincs Észak-Ciprusról, az esetleges megosztozásról – fakadt ki a minap Hami Aksoy, az ankarai külügyi tárca szóvivője.
Több változat is kering a nemzetközi sajtóban a ciprusi offshore energiahordozó hasznosításának a módjairól. Az egyik, hogy becsatlakoztatják az izraeli gázt Törökországba és Olaszország irányába majdan továbbító Keletmediterrán vezetékbe (EastMed Pipeline), ami még alig körvonalazódó terv. A két legfontosabb probléma a Hezbollah terrorszervezet és Erdoğan elnök Törökországa. A Hezbollah rakétákkal akarja megsemmisíteni a Földközi-tenger keleti medencéjében, az izraeli partok előtt felállított gázkitermelő berendezéseket. Ankara pedig Észak-Ciprus támogatásával támaszt akadályokat.
DRÁGA JAVASLATOK
A Ciprusi Köztársaság előtt álló másik lehetőség, hogy tenger alatti csővezetéken át eljuttatják a kitermelt földgázt Egyiptom északi, földközi-tengeri partjaihoz, ahol az épülő cseppfolyósítóban használják fel, ezen keresztül juttatják el a fogyasztókhoz. Ebből legkorábban 2025-ben lehet működőképes projekt. Még azon is gondolkodnak, hogy a ciprusi déli tengerpart mentén valahol egy úszó földgáz-cseppfolyósítót horgonyoznak le, amely feldolgozza a kitermelt nyersanyagot. Mindez azonban sokba kerül. Még az izraeli tenger alatti gázmezőknek a ciprusi kitermelésnél jóval nagyobb volumenben gondolkodó operátorai is – a politikai és a biztonsági aspektus mellett – felvetik a gazdaságosság kérdését.
Oroszország pozíciói viszont erősek. A Gazprom Ekszport hivatalos adatai szerint az orosz földgázóriás tavaly 200,8 milliárd köbméter gázt exportált az európai államokba. Ennek 81 százaléka Nyugat-Európába (a vállalat Törökországot is idesorolja), 19 százaléka pedig a kelet-közép-európai országokba irányult. Tavaly a legnagyobb vásárló Németország volt (58,5 milliárd köbméterrel), őt követte Törökország, Olaszország, Nagy-Britannia és Olaszország. Kelet-Közép-Európában Magyarország a tavalyi 7,41 milliárd köbméteres oroszgáz-vásárlással a lengyelek mögött a második.
FOLYAMATOS BŐVÜLÉS
Sokat elmond a büntetőintézkedések hatásosságáról, hogy a Nyugat által 2015-ben Oroszország ellen bevezetett szankciók gyakorlatilag nem befolyásolták az egyik legfontosabb, stratégiai jelentőségű energiahordozó, az orosz földgáz (nyugat-)európai kivitelét, amely folyamatosan nőtt.
Borítófotó: Kisfiú sétál a vízben Lárnaca partjainál. Az ásványi kincs felfedezése csak növeli a megosztottságot
