Sikertelen kitoloncolások

Mátrix
A kameruni Alessa M. igazi médiaszemélyiséggé vált a német sajtóban. Az elutasított menedékkérő esete jól mutatja a bevándorlóországok hétköznapjait, a politikai korrektség bénító hatását, a bürokrácia túlburjánzását és a politikai vezetés alkalmatlanságát.

MIGRÁNSVÁLSÁG

A történet tavaly májusban kezdődött, amikor két német rendőr elő akart állítani egy kitoloncolásra váró togói menedékkérőt a baden-württembergi Ellwangen város egyik migránsszállásáról. Az akciót az ott élő százötven migráns megakadályozta. Az egyenruhásoknak szégyenszemre nemcsak a bilincset kellett levenniük a férfiról, hanem el is kellett menekülniük. Pár nap múlva már csapaterőben érkezett a rendőrség, és a togói menedékkérő mellett – mint egyik felbujtót – a kameruni Alessa M.-et is őrizetbe vették, majd utóbb mindkettőjüket kitoloncolták Olaszországba, mivel ott léptek először az EU területére.

 

„ELJÁRÁSJOGI HIBA”

A történetet el is felejtették volna, ha az év végén Alessa M. nem tűnt volna fel ismét Németországban, s nem adott volna be újabb menedékkérelmet. A német közösségi média második nyilvánossága szinte felrobbant a dühtől, de a mainstreamből óvatosan kifaroló bulvársajtó is értetlenkedett, hogy egy ilyen, erőszakra felbujtó, egyszer már kitoloncolt migránst miért engednek be ismét az országba, és milyen alapon adhat be új menedékkérelmet, amikor az előzőt is elutasították, s méltatlanná vált arra, hogy az országban éljen.

Az eset után csak nagyobb lett a felháborodás, ugyanis kiderült, hogy Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter tavaly nyári intézkedési csomagja, amely a berlini kormánypártok között óriási vitát generált, a valóságban alig működik. A bajor–osztrák határon még csak három ponton van komolyabb ellenőrzés, a csak schengeni államokkal szomszédos Németország többi határátkelőjén csupán szúrópróbaszerű személyellenőrzést tartanak.

Az is kiderült, hogy a kiutasítással általában együtt járó hat hónapos kitiltást sem tudják ellenőrizni a hatóságok, és négy hónap alatt mindössze három olyan embert tartóztattak fel a határokon, aki nem utazhatott volna be az országba.

Persze a bevándorlást támogató egyházi és civil szervezetek, valamint a bíróságok is lassítják a kiutasításokat. Még Oszáma bin Láden volt testőrét is visszahozatták volna Marokkóból, mondván: eljárásjogi hiba történt, vagy „hazájában” kínzás várna rá.

 

POSTAFORDULTÁVAL

Abszurd, hogy számos német bíróság még Görög- vagy Olaszországot sem tekinti biztonságos államnak, így nem is nagyon toloncolnak vissza embereket e két első uniós belépési pontnak számító országba. Amikor mégis, akkor, mint a fenti kameruni migráns esetében, szinte postafordultával visszajönnek és újabb menedékkérelmet adnak be, ami hónapokra-évekre feljogosítja őket a Németországban tartózkodásra és a jóléti ellátás igénybevételére.

A még mindig a mainstream által meghatározott közhangulatot mutatja, hogy amikor Seehofer 69. születésnapján pont 69 elutasított afgán menedékkérőt küldtek repülővel haza, ezt sokan nem sikerként ünnepelték, hanem a belügyminiszter nagyzolásaként ítélték el

 

Borítófotó: ujjlenyomatvétel egy menedékkérő állomáson. Teljes a káosz a német menekültügyi rendszerben

Ezek is érdekelhetnek

További híreink