Riogatók – avagy ki veri félre a harangot Szlovéniában?

Mátrix
Ljubljanában a parlamenti választásokon relatív többséggel (25 százalékkal) győztes jobboldali Szlovén Demokrata Párt (SDS) elnökét, Janez Janšát bízza meg kormányalakítással az államfő, de a pártok közötti tényleges csata csak most kezdődik. A balliberális véleményformálók és globalista segítőik már jól előkészítették a terepet. Nekik mindegy, hogy ki lesz a miniszterelnök, csak ne Janša legyen az.

A baloldal egyértelmű kudarcot vallott a választásokon, a parlamenti matematika alapján mégis esélyesebbnek tűnik a kormányalakításra, igaz, egy igencsak sok pártból álló és különböző érdekeket képviselő ingatag koalíciót tudna létrehozni. Ezzel szemben Janša jóval stabilabb kormányzást ígérhet, ha az ideológiai határvonalat átlépve a túloldal valamelyik középre húzó, pragmatikus alakulatával megegyezne. A kormányalakítási időszak nagyon nehéznek, küzdelmesnek tűnik, de Janša egyértelműen jól halad: az első nagyobb csatáját, a médiaháború első felvonását ugyanis morális szinten megnyerte.

Ezt a háborút a baloldal és véleményformálói indították el még a választások előtt, amikor a Janša vezette SDS-nek felrótták, hogy az épülő jobboldali média ‒ a Nova24TV, a Demokracija és a Skandal 24 lap, illetve mindhárom egyre látogatottabb weblapja ‒ csak kisebb részben van szlovén tulajdonban. A nagyobbik rész a magyar kormányhoz közeli vállalkozóké, így a szlovén közvéleményt Janša, illetve magyar barátja, Orbán Viktor szája íze szerint próbálják alakítani, miközben egyetlen másik szlovén pártnak sincs hasonló támogatása. 

A támadás és érvrendszere igencsak furcsa, visszatetsző, mert a szlovén baloldalnak ‒ az ország önállósulása és egyben a rendszerváltozás óta a kommunista korszakból örökölt ‒ egyértelmű a médiafölénye minden területen, a televíziók és az országos napilapok kínálatában, a regionális vagy helyi médiában, valamint hasonló az arány a szlovén nyelvű internetes sajtó világában is. Az adófizetők pénzéből fenntartott köztévé is egyértelműen baloldalra húz, és nem csak most. Így volt ez akkor is, amikor Janez Janša két ízben is kormányfő volt, és ellenzékiként is mindig inkább őt bírálta a média, mint a hatalmon lévőket. Ez a mostani választási kampányban csak erősödött, démonizálták, fújták a semmivel sem alátámasztott „anti-Janšaˮ baloldali doktrínát, hogy a közvéleményt újból a jobboldal vezetője ellen fordítsák. Erre egyébként felfigyelt több szlovéniai értelmiségi, társadalmi megbecsülésben élő közéleti szereplő is, és nem mindegyikük köthető a jobboldalhoz. Most is „a romboló jobboldali pártvezetővel ijesztegetik a baloldalt, hogy az egyetlen rendezőelv, a Janša-ellenesség mentén állítsanak fel egy öt- vagy hatpárti kormánykoalíciót.

Több mint furcsa az is, hogy a balliberális véleményformálók a sajtópluralizmust jobboldali média nélkül képzelik el. Az általuk indított támadás újból bizonyítja, hogy ha valakitől félteni kell a sokszínű sajtót, azok épp az eddigi tájékoztatás monopóliumával rendelkező hálózatok. A választások után aktivizálták külföldi elvbarátaikat is, a globális baloldali, liberális sajtót, köztük a New York Timest, amely a Nova24TV kommentátorai szerint a Trump elnökről szóló negatív hírek hiányában azonnal Orbán Viktorra, illetve Janez Janšára támadt, és egyre inkább az elfogult, álhírgyártó CNN hírcsatorna nyomában jár. Az egyik ljubljanai publicista azt írja, hogy a hazai és a globális baloldal nem tudja elviselni, hogy Szlovéniában létrejött az alternatív média, a Nova24TV, a Demokracija hetilap, valamint az Ausztriában alapított FPÖ TV hír- és véleményközlése valamelyest ellensúlyozni tudja az ún. „mainstream baloldali sajtót. „Azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy Szlovéniában a jobboldalnak abszolút médiabefolyása van, pedig éppen az ellentéte az igaz – fogalmaz Miro Petek újságíró, aki ismerteti a baloldali Delo és Večer, a liberális Dnevnik napilap, valamint a POP TV tulajdonosi struktúráját, illetve a köztévé befolyásolási módszereit. A szerző kifejti azt is, hogy a jelenlegi jobboldali írott és elektronikus sajtóban néhány tucatnyian dolgoznak, míg a balliberális oldalon inkább ezrekről lehetne beszélni, különösképpen, ha figyelembe vesszük a köztévét, amely több mint kétezres állománnyal alakítja a közvéleményt. A szlovéniai magyar médiabefektetések pedig még korántsem hasonlíthatók össze a globális nyugati tőke nagyságával, és igenis a médiapluralizmust szolgálják Szlovéniában.  

 

MI VÁR AZ ÚJ KORMÁNYRA, ÉS MIT VÁRNAK TŐLE?

A horvát határ, az állami tulajdonban veszteségeket felhalmozó Nova Ljubljanska Banka (NLB) ügyeinek rendezése, az állami költségvetés elfogadása, a koperi kikötőbe vezető úgynevezett második vasúti vágány megépítése, illetve a következő uniós költségvetési ciklussal kapcsolatos egyeztetések – ezekkel a feladatokkal kell egyből megküzdenie a majdani ljubljanai kormánynak a gazdasági szereplők szerint.

Emlékeztetnek, hogy lemondásával a Cerar- kormány megfutamodott a szakszervezetekkel való egyeztetésektől, így kemény dióba kell harapnia az új kabinetnek. A következő parlamenti ciklusban mindenképpen szükség lesz az egészségügy reformjára, valamint az egyre lesújtóbb demográfiai helyzet javítására. A szlovén szakemberek zöme egyébként gazdasági szempontból rossznak tartja a választások eredményét, mert nem várható stabil kormány, hacsak Janšának nem sikerül nagykoalíciós kormányt alakítania. Egyéb esetben öt-hat pártra lesz szükség, nagyon más érdekekkel és célokkal, és nem mellesleg erős ellenzékkel, így azt valószínűsítik, hogy ha baloldali kormány jön létre, az nem lehet hosszú életű.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink