NÉMETH ZSOLT
– Gondolta volna 1989. december végi hajnalán, amikor egy füstös kézdivásárhelyi házibuliban kipattant a bálványosi szabadegyetem ötlete, hogy ebből harminc év múlva egy fesztivál jellegű nagyüzem lesz? Amit ma Tusványosnak nevezünk.
– 1989 decembere a magyar rendszerváltás történetében is kitüntetett időszak volt, hiszen végre elérkezett Romániába és Erdélybe is a forradalom. Amikor összeomlott a román nacionalista-kommunista diktatúra, a Fideszen belül is óriási nyüzsgés támadt. Az egész magyar társadalom mondhatni rácsodálkozott Erdélyre. Ebben az euforikus hangulatban léptem át a határt ötéves eltiltás után, s érkeztem Székelyföldre két barátommal, David Campanale BBC-s újságíróval és Szabó Miklós fiatal orvossal. Azért mentünk, hogy felkeressük az erdélyi politikai életet szervező fiatalokat, az éppen alakuló Madiszt (Magyar Demokrata Ifjak Szervezete). Így jutottunk el Kézdivásárhelyre is, ahol egy Madisz-ülést követően a házibuliban folytattuk a jövő tervezését Sántha Attila íróval, Török Sándor későbbi polgármesterrel és még jó néhány székelyföldi újdonsült barátunkkal. A Felvidéken, ahova sokat jártam azelőtt is, már voltak hasonló művelődési táborok, onnan származott a minta. De Davidnek is volt ilyen közösségifesztivál-élménye Angliából. A bálványosfürdői helyszínt a kézdivásárhelyiek választották, így ők a névadói a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábornak. Másnap megfogalmaztunk egy kiáltványt Európa fiataljaihoz az európai egységesülés jegyében, felszólítottuk a magyar és a román, illetve az európai demokrata ifjakat, hogy indítsunk párbeszédet, együttműködést. Az európai egység gondolata azóta is meghatározó összetevője a tábornak, azért is, mert egy egészséges európai egységben leginkább a kisebbségek, így a határon túl élő magyar nemzetrészek érdekeltek, hiszen a huszadik századi elnyomatásuk után ettől várták – és még várjuk is – helyzetük jobbra fordulását.
De hát gondolta a fene, hogy a kézdivásárhelyi ötlet, illetve a bálványosi szabadegyetem mind szellemi műhelyként, mind pedig üzemmódja szerint ekkorára nő. Ezt hívjuk ma szerényen bálványosi folyamatnak.
– Egy a tábor! Ez a jelmondata az idei Tusványosnak. Itt az alapítók és az első sátorverők mellett már rég a gyermekeik, s immár az unokáik is buliznak.
– A mottó azt tükrözi, hogy az erdélyi, de a Kárpát-medencei fesztiválok között is kiemelkedő a szerepe, hiszen a harminc év alatt több generáció is megfordult itt, visszajáró közönsége van. Az Egy a tábor, egy a zászló! politikatörténeti jelszó is, amely a Polgári Körök kezdetéhez nyúlik vissza, 2002-ig, ami a nemzeti összefogást célzó kezdeményezés volt. De a jelszó tágabb értelmezésben felülemelkedik a pártpolitikán, az egész Kárpát-medencei magyarság nemzeti összetartozására utal. Ma már bátran kijelenthető, hogy a nemzetpolitikában szinte teljes a konszenzus.
– Egy pártot kivéve egyetértés van…
– Igen, de folytatva a gondolatot, jelszavunk a közép-európai együttműködésre is vonatkozik. Az idei táborban szintén erős lesz a lengyel jelenlét, de lesz horvát, szlovák, ukrán, moldáv előadónk, és természetesen románok is.
– Honnan jönnek még vendégek?
– Az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából. A britek lesznek túlsúlyban, nem véletlenül, hiszen az imént említett David Campanale egyike a táboralapítóknak, s már a kezdetekben voltak brit előadóink, például Norman Stone történész, a Hungary: A Short History (Magyarország rövid története) könyv szerzője, aki sajnálatosan a közelmúltban hunyt el.
Tudástranszfer a kézdivásárhelyi MADISZ-ülésen, 1989 decemberében. Középen Németh Zsolt és David Campanale, a Szabadegyetem ötletgazdái
– Mi lesz az idei Tusványos tematikája?
– Három gondolat köré csoportosul. Először is reflektálni fogunk az elmúlt három évtizedre. Mi az, amit a rendszerváltozás óta sikerült elérni, és mi várat még magára. Mi az emlékezetpolitika szerepe? A temesvári forradalom szelleme mindig is kitüntetett szerepet kapott a szabadegyetemen, már csak állandó előadónk, Tőkés László révén is. Az idén pedig kerek évfordulója van annak, hogy az egykori temesvári lelkész bátor kiállása elindította a romániai kommunista diktatúra bukását. A rendszerváltás számtalan vetülete szinte minden eszmecserében felvillan majd.
A második fontos téma a közép-európai összetartozás. Kulturális együvé tartozásunk tudata egyre fontosabb, és immár politikai dimenziót ölt. Régiónk politikai szereplői közül sokan azon vagyunk, hogy az európai politika formálásában minél nagyobb szerephez jussunk, minél erősebb politikai tényezővé váljunk. Példa erre a V4-ek megnövekedett súlya gazdaságilag és politikailag is. Idetartozik a bővebb, észak–déli regionális együttműködés a Három Tenger Kezdeményezés keretei között. Ez utóbbiról is érdekes vitát folytatunk majd Tusnádfürdőn.
A szabadegyetem egyik társszervezője egyébként a lengyel–magyar barátságot népszerűsítő Wacław Felczak Alapítvány.
– Mi lesz a harmadik témakör?
– A nemzetpolitika, amely mindig hangsúlyosan szerepel a programban, az első tábor óta. A külhoni magyar nemzetrészek helyzete. Az őket érintő aktuális kérdéseket a nemzetpolitikai kerekasztal során vitatjuk meg a vezetőikkel, de lesz külön beszélgetés az úzvölgyi magyar katonai temetőt ért incidensről, a román közigazgatási kódex számunkra hátrányos megfaragásáról vagy a kisebbségi közösségi autonómiák létjogosultságáról.
– Tusványos, azaz a bálványosi, illetőleg a tusnádfürdői szabadegyetem tulajdonképpen a nemzetpolitika műhelye. Számos ötlet itt pattant ki, amely aztán meg is valósult. Például a kettős állampolgárság, az egyszerűsített honosítás előfutáraként jegyzett státustörvény, az erdélyi magyar magánegyetem, a Sapientia létrehozása, vagy az egyelőre nyögvenyelősen épülő észak-erdélyi autópálya, amely gyors összeköttetést biztosítana Székelyföld és Magyarország között. De a minden évben, minden szögből megvizsgált autonómiatörekvések alig mozdultak el a megvalósulás felé.
– Hogy hol tartunk ma? Valóban, közjogi értelemben keveset haladtunk, de ne értékeljük le az eredményeket, hiszen pl. a szerb állammal kialakított jó viszony révén a vajdasági magyarságnak olyan közösségi hatásköröket sikerült kivívnia, amelyek nagymértékben kimerítik az autonómia fogalmát, s államalkotó nemzetként országos kisebbségi önkormányzatot állíthatnak a horvátországi és a szlovéniai magyarok is, kulturális autonómiájuk van. Az anyanyelvi köz- és felsőoktatási rendszert vagy a hivatalos anyanyelvhasználatot illetően szintén voltak előrelépések a szomszédos országokban, noha most éppen kettőben is korlátozó rendelkezéseket fogadtak el. De nemcsak a nemzeti szabályozásokra kell figyelni, hanem az európai szintű kezdeményezésekre is, mert itt is voltak/vannak sikereink, például az autonómiát jó megoldásnak tartó Európa tanácsi jelentések, azután az Európai Bizottság falát átütő nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés, a Minority SafePack, amelyhez jóval több mint egymillió aláírást gyűjtöttünk össze európai összefogással. És ne feledjük a Székely Nemzeti Tanácsnak a luxembourgi bíróságon aratott győzelmét, amely a nemzeti régiók elismerésére és az uniós kohéziós politika igazságos kialakítására vonatkozik. Ehhez az európai polgári kezdeményezéshez is lehet immár gyűjteni az egymillió aláírást. Ezt mi is megtesszük Tusványoson, nem csak tárgyalunk róla.
– Két szomszédos országgal éppen a kisebbségellenes intézkedések, megnyilvánulások miatt romlott a viszonyunk. Az egyik Ukrajna, a másik Románia. Várnak-e bukaresti politikust a rendezvényre?
– Bízom benne, hogy lesz román jelenlét, számos személyiséget várunk azok közül, akik az elmúlt harminc évben megtiszteltek minket. Például Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke már jelezte, hogy ott lesz, vagy Lucian Nastasă, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki a Bánffy-trilógia román kiadását mutatja be. Román néppárti testvérpártunk, a nemzeti liberálisok (PNL) közül is meghívtunk politikusokat, többen vissza is igazolták, bízom benne, hogy találkozunk. Hogy kormányzati szereplő jön-e, azt most még nem tudom megmondani. A magyar–román viszony esetében abból indulunk ki, hogy sokkal több közös érdek kapcsol össze bennünket, mint ami elválaszt. Sajnos azok az erők, amelyek Romániában abban érdekeltek, hogy aláássák a kapcsolatainkat, az utóbbi időben kétségbeesetten aktivizálták magukat, nem függetlenül titkosszolgálati hátterüktől. Ennek egyik nagyon durva megnyilvánulása az úzvölgyi incidens (az osztrák–magyar katonai sírkert erőszakos elfoglalása, román keresztek engedély nélküli telepítése – a szerk.), de nagyon szerteágazó fronton támadnak azok az erők, amelyek alá akarják aknázni az erdélyi magyarság helyzetét, illetőleg az államközi viszonyt, miközben éppen elindul egy elmélyültebb gazdasági együttműködés. Ennek a legfontosabb színtere a román fekete-tengeri gázmező, amelynek a kitermelése a két ország elemi érdeke és egyedülálló lehetősége a tényleges energiadiverzifikáció felé. De szintén fontos az észak-erdélyi autópálya megépítése, amelyhez Magyarország már a jövő év első felében a határig kiépíti a csatlakozást. A határátkelők számának a bővítésére is szükség van. De számos kérdésben – így az EU-s költségvetési lehetőségek kihasználásában, a mezőgazdasági és kohéziós támogatások felhasználásában, a közös Duna-stratégiában rejlő lehetőségekben – van közös érdekünk. Úgy vélem, a magunk oldaláról egyrészt türelemre van szükség, másrészt határozottságra, hogy semmiképpen se értelmezhesse senki a magyar türelmet gyengeségnek. Tehát türelem és határozott kiállás az alapvető emberi és közösségi jogok védelmében – ez a feladatunk az elkövetkező időszakban Románia viszonylatában. Odaát választási időszak következik, először államfőválasztás novemberben, majd tavasszal önkormányzati megmérettetés lesz. Ezek után talán megnyílik az út, hogy az említett közös érdekeket érvényesíteni tudjuk.
– Ukrajnát illetően mi a véleménye? A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) felsőszinevéri szabadegyetemén a résztvevők óvatos optimista véleményt fogalmaztak meg.
– Ukrajna egy korszak lezárásának a lehetősége előtt áll. Meglepő és fontos fejlemény, hogy a múlt héten az új elnök, Volodimir Zelenszkij és orosz kollégája, Vlagyimir Putyin lefolytatta az első (telefonos) egyeztetését. Zelenszkij államfő már lassan körbejárta Európát, és bízunk abban, hogy előbb-utóbb a figyelme a szomszédsága, a V4-ek felé terelődik.
– Remélhetőleg a parlamenti választások után, ha már látja, hogy miként szerepelt a pártja, a Nép Szolgája, és milyen kormány alakul Kijevben.
– Igen. Mert egyelőre ő is abban a helyzetben van, hogy mind belső, mind pedig külső tényezők megpróbálják megakadályozni hatalma konszolidációját.
– A magyarellenességet is fenntartják. Mindenféle eszközt bevetnek Kárpátalján, hogy megakadályozzák az egyéni választókerületekben ukrán túlsúlyban versengő három magyar jelöltet, főként az igen esélyes és népszerű Brenzovics László KMKSZ-elnököt, hogy parlamenti mandátumhoz jusson.
– Amit az imént Romániáról mondtam, hangsúlyosan igaz Ukrajnára is. Nagyon látványos a kisebbségellenes Porosenko-korszak szereplőinek az aktivizálódása. Mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az új időszámítás elindulását. De úgy vélem, az államfő határozottsága megvan, hogy az általa választott úton végigmenjen. Mind a kisebbségellenes nyelvtörvény, mind pedig a diszkriminatív oktatási jogszabály ügyében tett olyan kijelentést, amely azt a reményt kelti, hogy a nemzeti közösségek, így a magyarság igényeinek megfelelően rendeződnek ezek a kérdések. Ugyanakkor látható, hogy mindeddig nem foglalkozott érdemben ezekkel a kérdésekkel az új elnöki adminisztráció. Ezért továbbra is határozottan fellépünk a magyarellenes megnyilvánulások, illetve a jogi korlátozások ellen. Fontos, hogy a mi részünkről induljon meg a felkészülés arra, hogy új fejezet kezdődjön a kétoldalú kapcsolatokban, különös tekintettel a kárpátaljai magyarság helyzetének a javítása, illetve az egész határ menti térség felzárkóztatása érdekében. Ma megint ott tartunk, hogy a magyar–ukrán átkelőhelyeken az átjutás hat-nyolc órát vesz igénybe. Kárpátalja egyébként is mindig fontos szerepet játszott a kétoldalú kapcsolatokban, és most is katalizátor lehet a két ország viszonyának mielőbbi normalizálásában.
Ami pedig az ottani magyarságot illeti, rendkívül fontos, hogy a július 21-i választáson mutassa meg, hogy tényező. Van remény arra, hogy Brenzovics László személyében megint képviselete legyen a kijevi parlamentben, de mindenki, aki él és mozog, részt kell, hogy vegyen a választáson. Ha külföldön él, utazzon haza erre a napra. Mert amit sikerült felépíteni, azt meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni a magyarság megmaradása és boldogulása érdekében.
NÉVJEGY
1963-ban Budapesten született. Gyermekkora óta Erdély-járó, 1985-ben kitiltották a kommunista Romániából.
1987-ben pénzügyi-szociológiai diplomát szerzett a közgazdaság-tudományi egyetemen, 1988–89-ben politikaelméleti tanulmányokat folytatott Oxfordban.
1988-ban a Fidesz alapító tagja lett. A pártnak volt szóvivője, választmányi tagja, alelnöke, jelenleg egyik országgyűlési frakcióvezető-helyettese.
1998–2002 és 2010–14 között külügyi államtitkárként tevékenykedett. Jelenleg a parlament külügyi bizottságának az elnöke, amely tisztséget több ciklusban, ellenzéki politikusként is betöltötte.
Nős, három gyermek apja.
Alapfogalmak „elsőbálozóknak”
Bálványos + Tusnádfürdő = Tusványos
A szabadegyetem = műhely, fórum, közéleti inkubátor, politikai boszorkánykonyha, de mindenképp egy folyamat, amely állandósága mellett tematikailag évről évre gazdagodik. Több itt megfogalmazott ötletből jogszabály született. Tusványoson közös előadást tartanak a Kárpát-medencei nemzetrészek vezetői, és minden esztendőben eszmecserét folytatnak Orbán Viktorral. Tárnok Mária, a szervezési munkát koordináló Pro Minoritate Alapítvány elnöke szerint az idén 28 sátorban és négy külső helyszínen lesznek előadások. Összesen több mint 400 programmal készülnek, a szervezésben pedig 270 ember vesz részt. A rendezvényen fellép mások mellett Nagy Feró és a Beatrice, a Magashegyi Underground, a Quimby, a Magna Cum Laude, Szabó Balázs bandája és a Kiscsillag, az Anna and the Barbies és a Bagossy Brothers Company, az Intim Torna Illegál és Ákos. A népzenét tiszta forrásból Pál István Szalonna és barátai szolgáltatják, a táncház és a Teátrum Sátor a legnépszerűbb helyszínek közé tartozik.
Fotós: Fürjes Viktória
