IZMOZÁS A KIBERTÉRBEN
Oroszország kényelmetlen helyzetbe került, amikor a New York Times (NYT) június közepén amerikai kormánytisztviselőkre hivatkozva megszellőztette: az USA számítógépes támadássorozatot intézett orosz célpontok, elsősorban az energiaellátást biztosító hálózatok ellen. Moszkva dilemmája: mit mondjon erre? Hiszen kínos, hogy az amerikaiak behatolhattak a bizonyára kivételesen jól védett, stratégiai fontosságú energiarendszerbe. Talán arra szolgált a hackertámadás, hogy információkat szerezzenek, többek között kipuhatolják az orosz rendszer gyenge pontjait?
Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin elnök sajtótitkára dodonai választ adott: „elméletileg lehetséges”, hogy amerikai támadás érte az Orosz Föderáció energiarendszerét. Peszkov közvetve utalt Donald Trumpnak, az Egyesült Államok elnökének állítólagos szavaira, hogy az attak híre „fake news”. „Ha valaki feltételezi, hogy egyes kormányügynökségek az államfő tájékoztatása nélkül hajtanak végre ilyesmit, akkor ez annak lehet a jelzése, hogy a kiberháborúnak Oroszország ellen megvan a hipotetikus lehetősége” – hangzott az orosz politikus kibogozhatatlanul rejtélyes válasza.
Az ügy kapcsán a Vzgljad című moszkvai napilap kiemeli, hogy az USA titkosszolgálatai „ártó szándékú” kódot próbáltak bejuttatni az orosz energiarendszer számítógépeibe. A befolyásos médium rámutat az amerikai hackertámadások mennyiségi és minőségi gyarapodására, amely, mint írja, annak a jele, hogy Washington tovább élezi a viszonyt Moszkvával. Az NYT cikke szerint az amerikai számítógépes hadviselés emberei 2012 óta támadják az orosz rendszereket.
A Vzgljad már tavaly szeptemberben figyelmeztette a moszkvai vezetést, hogy az Orosz Föderáció energiarendszere – minthogy sokkal központosítottabb, mint az amerikai – jóval könnyebb célpontja lehet a hackereknek. És a mostani akcióknak, amelyekről a New York Times hírt adott, előzménye van. Tavaly, amikor Richard Perry amerikai energiaügyi miniszter Moszkvában járt, felvetette, hogy feltételezhetően orosz hackerek támadást intéztek amerikai objektumok számítógéprendszerei ellen. Eszerint ami történt – ha igaz az NYT híre – akár válaszlépés is lehetett az Egyesült Államok részéről.
Egészében véve nagyon kevés megbízható információ szivárog ki az országok egymás elleni kibertámadásairól. Thomas Rid, a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Intézetének a tudósa az ügy kapcsán kétségbe vonta az NYT információja hitelességét, mondván: a nyilvánosságra hozatal hatástalanítja a képességet.
Orosz források szerint az ország energiarendszerének a célba vétele az amerikaiak részéről logikus lépés, mert az orosz hackerek nem tudnak hasonló hatékonyságú csapást mérni az USA energiarendszerére, amely magán- és állami intézmények, vállalatok bonyolult szövevénye. New York áramellátását mintegy tíz cég koordinálja, Los Angelesét kétszer annyi.
És sem a Kelet, sem a Nyugat nem tudja igazán, hogyan kezelje ezt a problémát. Válaszoljanak egy kibertámadásra (amelyben roppant sok a bizonytalansági tényező, és nagyon nehéz lenyomozni a valódi irányítókat, végrehajtókat) katonai intézkedésekkel, netán korlátozott nukleáris ellencsapással? Egyelőre egyik fél sem kapcsolta össze a kiberhadviselés műveleteit közvetlen fegyveres katonai akciókkal. Vagy „természetben”, azaz kiberellencsapással, vagy nem katonai intézkedésekkel adnak választ a feltételezett támadónak.
Az USA fegyveres erőinek a berkeiben tíz éve működik a Kiberparancsnokság (Cyber Command), amely a „digitális hadviselés” lebonyolításában működik közre. Az amerikai haderők stratégiai parancsnoksága alá tartozó szervezetet az egyik legtehetségesebb katonai, nemzetbiztonsági vezető, Robert Gates akkori védelmi miniszter kezdeményezésére állították fel. 2010 októberében érte el a teljes műveleti képességet (Full Operational Capability – FOC). Gates, aki 26 évig szolgált a CIA-nál, amelynek igazgatója is lett George W. Bush elnöksége idején, nálunk is megfordult. Magyarországon tavaly határoztak a Magyar Honvédségen belül a kibervédelmi parancsnokság létrehozásáról.
Ugyanúgy, mint Moszkvának az energiarendszer amerikaiak által feltételezett meghekkelése, Washingtonnak sem jött jól, hogy Irán lelőtte legnagyobb és legdrágább drónját a Perzsa (Arab)-öböl térségében. Az RQ–4A, más források szerint a továbbfejlesztett MQ–4 darabja 176–222 millió dollárba kerül, a felszereléstől függően. Ez mintegy ötven-hetven milliárd forint, körülbelül ennyit érhet ma a magyar légierő teljes JAS 39 Gripen-állománya. A lelőtt amerikai drón, amelynek a felszállósúlya csaknem tizenöt tonna, nagyobb, mint a JAS 39 Gripen.
És a valódi veszteséget nem is annyira a repülőgép, mint a sokkal értékesebb felszerelése, az amerikai elektronikus felderítés csúcstechnológiája jelenthette. A szerkezet iráni kezekbe kerülhetett. Teherán nyilvános kiállításon mutatta be az állítólagos gépdarabokat, gyártási számokkal. Csak a gép repeszdarabok lyuggatta törzselemei láthatók, elektronikus berendezések, kamerák, szenzorok nélkül. Ha igazak a lelövésről szóló hírek, az USA elektronikus hírszerzését-felderítését nagy károk érhették. Okkal feltételezhető, hogy Teherán hozzáférést enged a géproncsokhoz az oroszoknak és/vagy a kínaiaknak, az Egyesült Államok két legnagyobb katonai riválisának.
A tanácstalanság az amerikai elnök magatartásán is látszott. Mint katonai főparancsnok, első reakciójaként megtorló támadássorozatot rendelt el, majd elállt ettől. Hivatalos magyarázat szerint a tábornokai tájékoztatták, hogy körülbelül 150 iráni vesztené életét a csapásban. (Más források alapján hírét vette, hogy a gép darabjai iráni kezekben vannak, így a magyarázat, hogy nemzetközi vizek felett lőtték le a drónt, cáfolható.) „Egy gép nem ér meg százötven emberi életet” – tájékoztatott a média az elnök szavairól, amelyekkel lemondta a támadást, de szigorította a perzsa állam elleni szankciókat.
