HELYETTESEK CSATÁI
Ukrajna, Szíria, Líbia, Afganisztán szemléletes példája a proxyk, a helyettesítők útján megvívott fegyveres vagy politikai csatáknak. A hatalomért, a gazdasági befolyásért folytatott küzdelmeket tüzetesebben szemügyre véve felfedezhetők a motivációk: a piacok, az energiaforrások megszerzése, vagy egyszerűen a versenytárs gazdasági-politikai-katonai meggyengítése.
A SZÍRIAI HADSZÍNTÉR
Ma talán a legjellegzetesebb proxyháború Szíriában folyik. A tét nemcsak a közel-keleti ország, hanem a teljes régió feletti ellenőrzés, az erőviszonyok átrendeződése – akár többlépcsős helyettesrendszer segítségével. Az Egyesült Államok, a Nyugat és Szaúd-Arábia, Katar kapcsolatában éppúgy felfedezhetők a proxyfüggés nyomai, mint a szaúd-arábiai, katari befolyás a Szíriában harcoló egyes csoportokra. Ugyanígy nyomon követhető Oroszország befolyása Irán politikájára, miközben a perzsa állam jelenlétének komoly hatása van egyes Szíriában küzdő, az Aszad-rezsimmel rokonszenvező politikai-vallási-katonai csoportok tevékenységére.
A háború sújtotta állam további sorsa, noha Damaszkusz megszilárdította hatalmát az ország nyugati kétharmada felett, továbbra is nyitott. Megoldatlan kérdés, amely meg fogja határozni Szíria jövőjét: kik ellenőrzik majd az Eufrátesz keleti partjain túli területeket, az ország legbőségesebb hozamú olajkútjait, olajmezőit? Nagy értetlenséget és kavarodást váltott ki mind katonai, mind érdekelt olaj- és gázkitermelői körökben Donald Trump amerikai elnök azon döntése, hogy kivonja a Szíria keleti részén állomásozó amerikai katonai kontingenst.
AZ OROSZ BEFOLYÁS
Szíria olaj- és gázkitermelése a régión végigsöprő 2011-es arab tavasz, majd az amerikai és az EU-s szankciók után gyakorlatilag összeomlott. Csak azt követően kezdődhetett meg a részleges helyreállítás, amikor a damaszkuszi rezsim orosz és iráni támogatással, mint említettük, megszilárdította ellenőrzését az ország nyugati kétharmada felett. A keleti, olajban és földgázban gazdag térség viszont az amerikaiak által támogatott, a kurdok által ellenőrzött kormányellenes csoportok fennhatósága alatt maradt. Az Aszad-rendszer kezében tartott országrészben mind az olaj-, mind a földgázkitermelő egységek súlyos károkat szenvedtek.
Damaszkusz sürgős segítségre csak Moszkvától és Teherántól számíthat. S mint a Petroleum-economist.com megjegyzi, a szíriai kormány szorult helyzetét az oroszok és az irániak számukra megfelelő szerződésekkel ki is használják majd. Aszad elnök a UPI hírügynökség által idézett, meg nem nevezett orosz források szerint nem is akarja, hogy a nyugatiak visszatérjenek az energiaszektorba. Az oroszokat látná szívesen ebben a szerepkörben. Így a nyugati regionális partnerek jó része számára a Szíriába való visszatérés esélye, amelyet tovább ront a feltehetően még hosszú ideig fennmaradó amerikai, EU-s szankciócsomag, csekélynek tűnik.
AMERIKAI KIVONULÁS
A többlépcsős orosz proxyrendszer lényeges eleme a Vágner csoport (az orosz védelmi minisztériumon át a moszkvai vezetéshez köthető, bizonytalan státusú privát zsoldoshadsereg). Ők végezték-végzik el a kellemetlen feladatokat, mint például az amerikaiak által dominált keleti részeken az olajmezők, olajkitermelő berendezések megszerzését. Némelykor ezekért a különleges megbízásokért nagy árat fizetnek. Deir-ez-Zórnál egy olyan olajipari berendezést támadtak meg a csoport zsoldosai, amelyet az USA különleges egységei is védtek. A hírek szerint az amerikaiak felvették a kapcsolatot a szíriai orosz parancsnoksággal, hogy rendeljék vissza az embereiket, mert nem akarnak vérontást. Amikor ez nem történt meg, légi támogatást kértek. Megjelentek a C–130-as „repülő ütegek”, a hatalmas tűzerejű A–10-es csatarepülőgépek, és egyes jelentések szerint a Vágner több mint száz embert vesztett. Moszkva mondhatta: mossa kezeit, ezek a zsoldosok nem az orosz államot képviselik, nincs köze hozzájuk.
Trump bejelentése az amerikai csapatok kivonásáról alapjaiban bizonytalanította el a proxykat, a függő szövetségeseket is. Hiszen amit elértek, például Szíria keleti területeinek az Aszad-kormánytól való függetlenségét, a kivonulás nagymértékben veszélyezteti. Az oroszok és az irániak megnyerték volna a szíriai proxyháborút? Ezt talán még korai lenne kijelenteni, legfeljebb annyi biztos, hogy felülkerekedtek egy ütközetben.
LÍBIA HÁROM RÉSZBEN
Egy másik példa Líbia, ahol a Nyugattól függő, alárendelt szövetségesek-proxyk szembekerülnek a növekvő moszkvai befolyással. Észak-Afrika olajban, földgázban leggazdagabb országa a 2011-es arab tavasz megmozdulásai, a Nyugat (NATO) légi csapásai, Kadhafi megölése után gyakorlatilag három részre szakadt. A keleti részt az oroszul beszélő, Moszkvában tanult Halifa Haftár tábornok, hadúr ellenőrzi – az oroszok hathatós támogatásával. A nyugatit egy a Nyugat által támogatott csoport tartja ellenőrzése alatt. A délit pedig egy nomád törzsi szövetség kontrollálja. A tényleges hatalmat egyre inkább a katonailag legerősebb hadúr, Haftár generális gyakorolja. Ő a közelmúltban Moszkvában bejelentette, hogy támadást indított a nyugatiak által támogatott országrész, Tripoli ellen. Ugyanakkor az orosz olajvállalatok is megjelentek Líbiában. A Vágner-zsoldosok Haftár csapatai támogatásával tervezik a behatolást az ország zűrzavaros belső helyzetű déli szomszédainak a területére, Nigerbe és Csádba, majd onnan a Közép-afrikai Köztársaságba.
MAD MIKE
A proxyk mint katonai helyettesítők klasszikus példája Afrika ásványkincsekben talán leggazdagabb területe, Kongó. Ott a Katanga tartomány ellenőrzéséért folytatott harcban a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben legalább háromrétegű proxyháború zajlott le. A külső réteget a nagyhatalmak – nyugaton az Egyesült Államok, keleten pedig a Szovjetunió – alkották. A második háborús réteget a nagyhatalmak nyersanyag-kitermelő nagyvállalatai és az általuk pénzelt magánhadseregek. A legbelsőt pedig a korrupt helyi politikai-gazdasági vezetés adta. A modern zsoldos fogalmát, képét a katangai háború kalandorai – olyanok, mint Mad (Őrült) Mike Hoare őrnagy – teremtették meg. Kalandfilmek tucatjai alakították az Őrült Mike-ról mintázott zsoldosvezérimázst.
Ukrán nacionalisták csapnak össze a rendőrökkel Kijevben. Az orosz és az amerikai érdek hagyományos ütközőzónája
