Mindenkit meglepett, hogy a közelmúltban felgyorsult az észak-koreai ballisztikus rakéták fejlesztése. Ez abban jelentkezik, hogy egyes rakéták messzebbre voltak képesek biztonságosan repülni. Hogy nőtt-e a pontosságuk is, ezekből a kísérletekből nehéz lemérni. Itt jön a képbe az állítólagos „ukrán szál”, hogy Phenjan valamilyen módon hozzájuthatott a Juzsmas ukrán vállalat által gyártott rakétamotorokhoz. A társaságról ismert, hogy az orosz megrendelések 2014-es megszűnése óta csak vergődik, nincs komoly vásárlója.
VÉDELEM NÉLKÜL
Bár számos forgatókönyv létezik, a rezsim elleni katonai fellépés kockázata nagyobb, mint a lehetséges nyereség – noha Észak-Korea mint rendszer megsemmisülése egy esetleges háborúban vitathatatlan. Kim Dzsongun phenjani diktátor számol azzal, hogy egy katonai konfliktus Dél-Koreának elviselhetetlen mértékű veszteségeket okozna. Jelenleg a közvetlenül fenyegetett államoknak (USA, Japán, Dél-Korea) nincsenek olyan megbízható védelmi rendszerei, amelyek egy 500 kilométer magasan, az űrben repülő ellenséges ballisztikus rakétát (mint amilyen Japán felett szállt) képesek lennének nagy biztonsággal megsemmisíteni. Ez a közeljövőben változhat. A japánok az ameri-kaiakkal közösen fejlesztett rendszerükkel az észak-koreai rakétákat fellövés után, amikor alacsonyan és lassabban repülnek, s így sebezhetőbbek, még a diktatórikus ország területén kiiktathatják. Ma Izraelt kivéve egyetlen országnak sincs az adott állam teljes területére kiterjedő, többrétegű, ballisztikus/taktikai rakéták, tüzérségi lövedékek ellen védő struktúrája.
NAGYHATALMI ÉRDEKEK
Kim tisztában van vele, hogy két nagy közvetlen szomszédja, Kína és Oroszország nem akar rendszerváltást (amely egy katonai konfliktus logikus következménye lenne). Ha Phenjanban Amerika-barát kormány lenne, az USA erői közvetlenül a kínai és az orosz határig települhetnének. A Stratfor egy másik vetületet is említ: lehet, hogy ez a provokáció erősíti Tokiót az ország katonai védelme fejlesztésében – ami mellesleg amerikai érdek is, hiszen kell egy katonailag erős szövetséges a feljövő Kína ellensúlyozására. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke visszatáncolt korábbi, katonai csapással fenyegető álláspontjától, s most már csak annyit mond: valamennyi opció az asztalon van. Védelmi minisztere, James Mattis pedig a minap azt mondta: „Az USA sosem fogy ki a diplomáciai megoldásokból.”
A kulcs mindenekelőtt Peking és Moszkva hozzáállása. Ha ez a két nagyhatalom nem támogat egy valóban hatékony, katonai nyomásgyakorlással párosított politikai-gazdasági, a phenjani rezsimet kivéreztető szankciócsomagot, kevés az esély a krízis megoldására.
Borítófotó: Kim Dzsongun egy sikeres rakétakísérletnek örül. Kína és Oroszország nem akar rendszerváltást Észak-Koreában (Reuters)
