KÍNA TERJESZKEDIK
Kontinensünk energiaszektora (beleértve régiónkét, Kelet-Közép-Európáét) továbbra is a kínai befektetők egyik kiemelt célpontja. Nagy-Britannia kormánya két esztendeje éles viták közepette jóváhagyta a pekingi részvétellel megvalósítandó legnagyobb európai nukleáris ipari projektet, a Hinkley Pointban, Délnyugat-Angliában kínai–francia részvétellel, 24 milliárd dolláros költségvetéssel kivitelezendő két atomreaktor építését. Ezt tartják a világ legnagyobb költséggel elkészülő atomerőművének. Csaknem kétszer olyan drága lesz, mint a valamivel kisebb teljesítményű Paks II.
BEFOLYÁS A BALKÁNON
Peking a szektorban végrehajtott beruházásokkal egy távolabbi célt is követ: előkészíti a terepet a kínai vállalatok számára, hogy betörhessenek az európai atomenergia-piacra, mégpedig komplett reaktorok, kulcsrakész erőművek szállításával. A távol-keleti óriás a Balkánnal kezdené ezt az üzletet, mintegy próbapályaként. Még ráfér a tapasztalat az ország ágazati szereplőire, hiszen alig két éve adták át az első kínai gyártmányú nyomóvizes reaktort a pakisztáni Cshasma atomerőműben.
Bulgária egy félbemaradt orosz projekttel (Belene), egy leállított másik reaktorral (Kozloduj) a nyakán kínai ajánlatokat is megfontolna. A China National Nuclear Corp. (CNNC) beruházási (és esetleg beszállítási) szándékkal levélben jelezte a legalább tízmilliárd eurós projekt, Belene újraindítása iránti érdeklődését a bolgár kormánynak – tájékoztatta a médiát a közelmúltban Temenuzska Petkova energiaügyi miniszter. Szófiának azonban alig van pénze. Bojko Boriszov kormányfő emiatt is azt javasolta, hogy a belenei objektum legyen közös balkáni vállalkozás, amely az egész régió energiabiztonságát erősítené. Egyelőre nincsenek komoly jelentkezők a hasonlóan pénztelen környékről, úgyhogy nőnek a pekingi ajánlat elfogadásának az esélyei.
Románia nem akar közösködni a bolgárokkal. Bukarest négy éve állapodott meg a kínai CNPEC vállalattal a cernavodăi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának a megépítése, részbeni finanszírozása kapcsán. A cég ugyanebben az esztendőben „kötelező és exkluzív” együttműködést kötött a reaktorokat gyártó Candu Energy társasággal a két reaktor közös megépítésére. A részleteket, hogy ki-ki melyik részét gyártja a berendezésnek, nem hozták nyilvánosságra.
A Kína és az Egyesült Államok között kiéleződött kereskedelmi ellentét, a vámháború a legrosszabbkor jött Peking komplett atomerőmű-exportálási, -technológia átadási-átvételi tervei megvalósításának. A napokban kezdte meg a kereskedelmi áramszolgáltatást a tengerparti Csöcsiang tartományban a Szanmen létesítmény, amelyet a patinás amerikai Westinghouse (jelenleg a japán Toshiba része) tervezett, és amely típust a továbbiakban Kína licenc alapján gyártana. Ez a projekt akár referenciaként is szolgálhatott volna az érdeklődőknek.
Ám a még 2006-ban megkötött licencszerződés megvalósítását, a Westing-house technológiai átadását gyakorlatilag megbénítják az Egyesült Államok által a kétoldalú kereskedelemben bevezetett korlátozások. A SNPTC, a kínai állami atomenergia-ipari vállalatcsoport, a Westinghouse-Toshiba partnere a megegyezés értelmében kisebb és nagyobb méretű reaktorokat gyárthatott volna. A részben tehát amerikai technológiával készült létesítményeket kínai műszaki megoldásokkal értékesítették volna a világpiacon.
A SZÉN HELYETT
Peking merőben új, ám rá jellemző módon fejlesztette ki önálló atomiparát. Ebben támaszkodott a világ vezető erőműberendezés-gyártóival, a kanadai Candu-technológia birtokosaival, a japán Tepcóval, az amerikai–japán Westinghouse-zal és az orosz Roszatom/Atomsztrojmas céggel kötött együttműködési szerződésekre. Az első időszakban az objektumokhoz szükséges kevésbé bonyolult részegységek, csővezetékek gyártási fortélyait sajátította el, dolgozta ki, majd fokozatosan, a külföldi tapasztalatokat, licencszerződéseket is felhasználva haladt a legbonyolultabb berendezések, maga a reaktor-előállítás irányába. És a mai világban, amikor számos állam – mindenekelőtt Németország – leépíti atomerőműveit, a dinamikus fejlődést ígérő óriási kínai piacnak ki tud ellenállni?
Az ázsiai ország területén mintegy negyven atomerőmű működik, és további húsz építését tervezik. A fő ok az energiaéhség mellett a környezetszennyezés, mert főként Északkelet-Kínában, beleértve Pekinget is, roppantul szennyezett, mikrorészecskékkel teli a levegő. Ez amiatt van, hogy még széles körben használják áram-előállításra a szenet, és nem mindegyik gyár van felszerelve füsttisztító berendezéssel. Napjainkban is látni lehet szénfűtésű mozdonyok vontatta szerelvényeket.
Ami a másik oldalt illeti, az USA a Three Mile Island erőműben 1979-ben történt – sok tekintetben az 1986-os csernobili katasztrófára emlékeztető – balesetsorozat, részleges reaktormag-leolvadás után gyakorlatilag leállította atomerőmű-iparát. Most a kínai ügylet révén lehetőség nyílt volna a szektor újjáélesztésére. Még egy tényező szólt a nukleáris együttműködés mellett: Kína az otthon gyártott reaktorelemeket exportálhatta volna az Egyesült Államokba.
A ROSZATOM KÖZBESZÓL
Egyelőre ezek a tervek befagytak, ezért is fordul Peking atomipara az EU-s piacok, Kelet-Közép-Európa, a Balkán felé. Itt viszont egy komoly versenytárssal, az orosz Roszatommal kell felvennie a versenyt. Utóbbi társaság – részben a szovjet múltban a térségben létrehozott atomerőművek révén, mint amilyen Paks I. – bedolgozta magát ezekre a piacokra, és nem adja fel a pozícióit.
A reaktorépítés, -értékesítés stratégiai ágazat, a világméretű befolyásszerzés egyik eszköze. Ahogy korábban az USA kezdte a demokrácia és a szabadpiaci eszmék globális terjesztésével, most a távol-keleti óriás teszi ugyanazt.
A Kínai Kommunista Párt az ország gazdasági és növekedési modelljét reklámozza, s alternatívaként kínálja fel a fejlődő államoknak. Ezt előmozdítandó Peking sok száz milliárd dolláros beruházásokkal támogatja az európai, ázsiai és más régiókban tervezett vagy a megvalósítás szakaszába lépett infrastruktúra-fejlesztéseket, beleértve az atomerőmű-építést is.
Borítófotó: Atomenergia-ellenes tüntető Tajvanon. Peking atomdiplomáciával terjesztené ki befolyását
