Ha népegészségügyi programról van szó, akkor elsősorban a betegségek megelőzése, illetve az egészségi állapot megtartása kerül fókuszba, a lebonyolítás pedig számos, napi szinten megoldásra váró feladatot ad. Miután a lakossági gyógyszerellátás hosszú szakmai és szakpolitikai küzdelmek után visszakerült az egészségügy rendszerébe (a patika megszűnt „gyógyszerboltnak lenni, a gyógyszerészek visszakapták az őket megillető kompetenciákat), a patikák pedig kijutottak a korábbi gazdasági szorításból, a betegérdek vált elsődlegessé. Ez lehetővé teszi, hogy a gyógyszerészek bekapcsolódhassanak a népegészségügyi programok végrehajtásába.
Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnökének a szavai szerint a patikusok a megelőzés mindhárom szintjén szerepet tudnak vállalni. Sok olyan ember van, aki orvosi ellátást még nem vesz igénybe, mert nincs rá szüksége, de – például orrcseppért, lázcsillapítóért – alkalmilag már felkeresi a patikát. Náluk kerül szóba az úgynevezett elsődleges prevenció, melynek során a gyógyszerészek népszerűsíthetik az egészséges életmódot, tanácsot adhatnak az egészség megtartásához.
A megelőzés lépcsői
Sajátos feladatot ad a már megbetegedett, tünetekkel jelentkező ember, mert őt „be kell tolni az ellátórendszerbe: rá kell venni, hogy bajának megállapítása és kezelése érdekében mielőbb forduljon orvoshoz. A gyógyszerészi gondozás keretében ehhez a másodlagos prevencióhoz is megvan a szemlélet és a megfelelő eszköztár. A már diagnosztizált krónikus betegségben szenvedők esetében pedig talán a legnehezebb a patikus feladata, mert náluk az úgynevezett terápiahűséget kell garantálni. Ezek a betegek az orvosság kiváltása miatt rendszeresen megfordulnak a patikában, így életmódjukat, előírás szerinti gyógyszerhasználatukat folyamatos kontroll alatt kell tartani a harmadlagos megelőzés érdekében. Hankó Zoltán szerint a gyógyszertári hálózat a prevenció mindhárom szintjébe képes beilleszkedni a saját eszközeivel.
A gyógyszerészek sok tapasztalatot gyűjtöttek az elmúlt évek során, hiszen több egynapos kampányban vettek részt. Ilyen volt például a Mozdulj, mama! elnevezésű rövid akció. Emellett éves programokat is megvalósítottak; ezek patikanaptól patikanapig, azaz júniustól júniusig tartottak. Emlékezetes a dohányzásról való leszoktatásnak, a házi patika kialakításának a szakszerű támogatása, avagy az allergiával kapcsolatos program. Az egynapos megmozdulások hatékonysága legalábbis kérdéses az elnök szerint, mert „ilyen rövid idő alatt nem lehet érzékenyíteni a pácienseket.
Tudni, merni, kérdezni
A hatékonyságot más tényezők is ronthatják. Ezek egyike – jelezte Hankó Zoltán –, ha a betegeket piaci megfontolásból, párhuzamosan, ám összehangolatlanul, eltérő módszerekkel több társaság is célba veszi. A megszólítottak olyankor könnyen összezavarodnak, tájékozódási pontjukat veszítve pedig hamar elegük lesz az egészből. Szintén hátráltatja a várható eredményeket, ha az egészségpolitika csupán a deklarációk szintjéig jut el, a cselekvésig azonban már nem. A hosszú távon ható népegészségügyi programoknál pedig elengedhetetlen, hogy a patikus felvilágosító munkája felelősségteljes és számonkérhető legyen, a beteg pedig tudjon és merjen kérdezni tőle. A projektek sikeréhez az is kell az elnök szerint, hogy a gyógyszerészeket és a betegeket egyidejűleg vonják be, mindkét fél a neki szóló megfelelő információkkal „startra kész legyen. A kamara ezért képzéseket szervez a patikusoknak, a pácienseket pedig – többek között – kiadványokkal segíti. A betegek együttműködési hajlandósága (szaknyelven az adherencia) akkor teljesedhet ki igazán, ha a programokban részt vevő szakmai szervezetek összehangolják a munkát, és a tevékenység az egészségpolitikával szoros együttműködésben zajlik.
Gyógyszerészek az iskolákban
Legutóbb júniusban, a Magyar Tüdőgyógyász Társasághoz kapcsolódva indítottak egyéves, betegségspecifikus gondozási programot a gyógyszerészek. A cél itt a krónikus légúti betegségben (COPD) szenvedők terápiahűségének a növelése. Magyarországon ma félmillió megállapítottan COPD-s beteg él, tényleges létszámuk ennek a kétszerese lehet. Keserű tapasztalat szerint azonban a diagnosztizáltaknak is csupán a harminc százalékáról mondható el, hogy az előírt terápiát még egy év után is felelősséggel követi, előírás szerint használja gyógyszerét, betartja az orvosi utasításokat. A terápiahűséget illetően hasonlóan rosszak a tapasztalatok a magas vérnyomásban szenvedőknél is. A diagnosztikai és a terápiás lehetőség megvan, az emberek bizonyos hányada azonban sajnos nem él vele. „Látom, hogy a legnagyobb népegészségügyi hatékonyságú programot akkor tudjuk megcsinálni, ha a betegek együttműködésének a növelésével kezdünk foglalkozni. Ennek az előkészítése, a módszertan kidolgozása elkezdődött – mondta Hankó Zoltán.
A prevenció jegyében olyan tervet készítettek elő, amely a nyolcadikos tanulókat „veszi célba: a patikusok a helyes gyógyszerhasználatra tanítanák őket. A szabályozás értelmében a 14. évét betöltött gyerek már önálló gyógyszervásárlóvá válik, csakhogy a tapasztalatok szerint ők még keveset tudnak a készítmények mibenlétéről, nincsenek tisztában a veszélyekkel, az alkalmazásokkal. Az elképzelés szerint a fiatalabb gyógyszerészek ilyen fókuszú oktatás keretében, legitim módon ismertetnék a tudnivalókat egy-egy osztályfőnöki órán. A szakmai tartalom készen van, a program jóváhagyása két éve várat magára. Az oktatást néhány száz iskolában egy éven belül meg lehetne kezdeni, s a programmal egyfajta folyamatosságot, ismétlődést is biztosítanának. Ezzel gyógyszerhasználati kultúrát szeretnének kialakítani, amely a későbbiekben esetlegesen szükséges terápiás együttműködést is magától értetődővé tenné a felnövő gyerekek számára.
